Filozófiát iszok!?!

Hülye hasonlattal kezdem, miszerint a borfogyasztásnak vannak szintjei, mint a WSET oktatásnak. Van, aki megragad a kőbe vésett keretek közt, van, aki filozófiai szintre emeli, de abban mindannyian egyet érthetünk, hogy aki kicsit is komolyabban érdeklődik a borok iránt, végigmegy egy evolúciós úton, mint ahogy egykor a homo sapiens felegyenesedett. Az út persze mindenkinek más, ami közös benne a végpont: megtalálni önmagunk, saját ízlésünk. Mindeközben az sem árt, ha elfogadjuk mások nézőpontját, véleményét. Nincs egy igaz út, nincs egy igaz technológia. Csak mi vagyunk, az aktuális ízlésünk és a bor, na meg persze Isten. Hogy miért keverem ide a hitet? 

Vannak akik az ipari borokban hisznek, Lidl, Aldi, Auchan, Tesco, számtalan további linkelhető jó ár/érték arányú tétel, mely kitekintést ad a nagyvilágra. Tiszták precízek, fajtajellegesek, remek tanulópéldák, de számomra ezek a borok élettelenek, személytelenek és izgalommentesek. Ettől függetlenül elfogadom, hogy vannak és szükségesnek tartom őket, remek lehetőség a fenti evolúciós fejlődésre.

Ugorjunk egyből a másik végletbe. AM tavaly remek interjút készített John Szaboval, melynek számomra egyik legfontosabb üzenete az elfogadás, de induljunk ki a szövegkörnyezetből kiragadott címből: „a bort és a borászt is szeretnem kell”. Ennek az érzésnek a megértéséhez fel kell állnunk kényelmes karosszékünkből és el kell látogatnunk a tetthelyre. Félreértések elkerülése végett, egy budapesti (az adott városnevet igény szerint kéretik behelyettesíteni) hakni nem helyettesíti a borász meglátogatását saját közegében. Hogy mely borászatokat látogatjuk meg, ez ismét jelenlegi evolúciós állapotunk függvénye. Ha csak a pince csillogásába engednek betekintést, mondhatnám hanyagoljuk a programot, de van, akiknek ez is elegendő, bor és mámor, tökéletes páros. Ahol kérésünkre kivisznek a szőlőbe és betekintést engednek a művelésbe, közelebb kerülünk a filozófiához, hogy mit és miért csinálnak.

A borászok jó esetben hasonló fejlődésen mennek keresztül, mint a fogyasztó. Egyrészt számukra is minden év egy újabb tapasztalat, egy újabb kihívás. A fejlődés elengedhetetlen feltétele viszont számukra is a kóstolás, végső soron egy számukra tetsző bor készítőjének meglátogatása, filozófiájának elsajátítása. Hiszem, hogy minden borász olyan bort szeretne készíteni, mint amelyet szívesen fogyasztana, ellenkező esetben hasztalan a filozófia, marad a lélektelen borgyártás, a tömegek kiszolgálása.

Én nyíltan bevallom, hogy hajlamos vagyok filozófiát inni. Ezt még akkor is vállalom, ha egy vakteszten nálam is simán elvérezne az adott bor. Mi az az öt perc és fél deci ami alapján ítélet születik, menny vagy pokol, élet vagy halál. Bár tudom, hogy szűk lesz a tábor, de a jövőben elkalauzolom az érdeklődő olvasókat a borvilág legmélyebb kénmentes bugyraiba is, vállalt pofára esésekkel és tabukat döngető csúcsokkal. Persze maradok a konvencionális úton is, hisz a cél, hogy jó borokat ajánljunk. Nézeteim szerint ehhez nagy pohár, idő és türelem, na meg szélesre tárt nyitottság kell, a legrosszabb esetben a lefolyó úgyis mindent megiszik.

/A fotót Justine Saint-Lô & Fleur Godart Pur Jus Vinification című könyvéből metszettem./

Válasz