Ha az ember valamit megszeret, az kissé olyan, mintha nevére is venné. Kritikusnak nem szerencsés állapot, ugyanakkor fontos jelzés, hogy maradt még benne gyúlékony anyag. A 2016-os Sabar Olaszrizlinget annyira szerettem, hogy egyrészt kartonszám fogyasztottam, másrészt féltettem: rosszul esett volna, ha rosszat olvasok/hallok róla. A 2017-es megengedi, hogy a féltésből kicsomagoljam magam.
Kóstolás előtt a forró nyártól tartottam, az első kortyok után kiderült, hogy inkább a fától kellett volna. Az a kevés is, amit ez a bor kapott – egyharmada volt hordóban -, arra emlékeztetett, hogy nagy általánosságban mennyire nem szeretem a hordós fehéreket. Háromnapi kóstolás után szerencsére már mernék arra fogadni, hogy jövő nyárra eldolgozza.
Behízelgő bor, olcsó trükkök nélkül. Az illat élénk és határozott – alapvetően érett körte, őszibarack és méz, virágos, zöldfűszeres jegyekkel és sajnos egy kis nyers fával kiegészülve. A korty kerek, telt, krémes, de kellően eleven. Lehet benne néhány gramm maradékcukor, ami kiemeli a gyümölcseit. A korty második felétől finom mandulás fanyarság kíséri végig a lecsengést. Jó ízléssel, biztos kézzel elkészített bor, ami az olaszrizling legkönnyebben szerethető arcát mutatja.
6 pont és 2000 forintért bőven best buy.
You must be logged in to post a comment.