Amikor a Mitiszol? fesztiválon Franz Weningerrel beszélgettem, valahogy szóba került, hogy néhány palack Saybritz kékfrankos fellelhető még a borászat webshopjában. Ekkor említette, hogy most került forgalomba a ’17-es olaszrizling, és az milyen bitang jó bor lett. Ezek a borok, pár száz palackról beszélünk, pillanatok alatt eltűnnek a polcokról. Mivel a hazai kereskedő a drágább tételek esetén erősen váltja az eurót (csak így fordulhat elő, hogy a 24 euros Steiner a hazai polcon 10.300 forint lesz), így olyan mindegy, hogy kintről rendel-e az ember, gyorsan a tettek mezejére léptem, és három nap múlva már meg is érkezett szerény csomagom.
Az eisenbergi Saybritz dűlő palás talajáról származó öregtőkés aprófürtű olaszrizlinget nyitott kádban lábbal taposták, majd 2-3 órát áztatták kocsánnyal együtt. Szüretlen, derítetlen, minimális kénnel palackozva.
Illatában tavaszi virágos rét, tea, körte, őszibarack, tőzeg és zsálya, mely talán mint fűszernövény az olaszrizlingre emlékeztet. Nekem Elisabetta Foradori fehérei ugranak be illatáról, ez is ugyanolyan szálazni való és magával ragadó, leköti a figyelmem, megszűnik körülöttem a világ. Megannyi színt és izgalmat kapunk kóstolva is, jó az egyensúly, a cizellált savak és a finom krémesség kéz a kézben járnak, melyet leheletnyi cseresség kísér, a végjátékban sós, citusos, őszibarackos, körtés tűzijátékkal búcsúzik. Számomra Szieglék olaszrizlingjei után egy újabb meglepetés a fajtától, de aki a hazai viszonyokban megszokott olaszrizlinget keresi, az rossz helyen jár, ez egy teljesen más út, ehhez le kell lassulni, el kell gondolkodni a bor mellett. Objektíven 6 pont, de számomra élményben sokkal több. (€24)
You must be logged in to post a comment.