Csúcstámadás oxigénpalackkal – Schloss Gobelsburg Grüner Veltliner ‘Lamm’ 2015

Én erősen hiszek a műfajokban, így ez a bor némileg zavarba hozott. A grüner veltliner világkarrierjének alapító mítosza egy nagyszabású burgundi/chardonnay vakteszthez kötődik, ahol a tekintetes zsűrit alaposan megtréfálták a méregdrága burgundiak közé rejtett zöldveltelinik. A történet fontos hivatkozási alap lett az osztrákok számára, és ami azt illeti, én sem tudom kiverni a fejemből.

Talán nincs meg mindenkinek a sztori:

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy legendásan borissza svéd fogorvos, aki Münchenben praktizált és másodállásban ritka borokkal kereskedett. 1998-ban az osztrák Bormarketing Kht őt bízta meg azzal, hogy szervezzen egy kóstolót, amiből megtudhatják, hol tartanak az osztrák fehérek. Dr. Paulson nem akarta egy előre lezsugázott műbalhéhoz adni a nevét, ezért teljesen szabad kezet kért. A külföldi borok kiválasztását az adott terület ismert szakértőire bízta, az osztrákokat pedig a nevesebb termelők és szakírók tanácsának kikérése után saját maga választotta ki. A lovagiasság szabályai szerint nemzetközi zsűrit hívott össze, de egy kis turpisságot megengedett magának: a kóstoló második etapjába a 17 chardonnay közé becsempészett 4 veltelinit. És ez a 4 veltelini állva hagyta a burgundiakat.

A burgundi-pártiak természetesen kifogást emeltek az eljárás ellen mondván, nem szép dolog a fajtákat vegyíteni, ráadásul, a burgundiak még kiskamaszok voltak. Paulson védőbeszédében arra hivatkozott, hogy az osztrák veltelinit ilyen alapon nem lenne mivel összemérni, és egyébként is a veltelini és a chardonnay sok hasonlóságot mutat: jámborabb savak, tisztes test és súly, komoly érlelési potenciál és mindkettő jól közvetíti a “terroir” sajátosságait.

2002-ben aztán újra felkérték egy hasonló kóstoló szervezésére, ezúttal azonban a világ minden tájáról válogatott chardonnay-kat (Ausztriát is beleértve). A veltelini riválisok kiválasztását most is nemzetközi tekintélyekre bízta, a 39 zsűritag 13 országból érkezett, és a 36 bort 3 kategóriára osztották a koruk alapján. Az eredmény ugyanolyan egyértelmű volt, mint négy évvel korábban. A hét velteliniből hat az első nyolcban végzett. A hat burgundiból öt az utolsó nyolcban. (A három legmagasabb pontszámot kapott bor: Bründlmayer Grüner Veltliner Ried Lamm 1997, Kamptal; Loimer Grüner Veltliner Spiegel Alte Reben 1999, Kamptal; Mondavi Byron Chardonnay, Nielson Vineyards 1998, Kalifornia. A három sereghajtó: Etienne Sauzet Chevalier Montrachet 1996, Burgundia; Hamilton Russel Chardonnay 1997, Dél-Afrika; Ramonet Chassagne Montrachet ’La Boudriotte’ 1992, Burgundia.)

Paulson higgadt úriemberként óvott attól, hogy túlértékeljék egy vakteszt eredményét, de a tapasztaltak alapján négy tételt bizonyítottnak látott: az osztrák fehérek a világ legjobbjai közé tartoznak, kiválóan érlelhetőek, a maguk kategóriájában olcsónak számítanak, és termőhelyüket tükröző, egyedi borok.

Tanulságos tanmese, ami egyben rengeteg kérdést vet föl (nem utolsósorban, hogy miként lehetne hasonló „tisztázó tesztet” szervezni magyar borokkal). Idővel én is szakállas zöldveltelini-rajongó lettem, és ahányszor komolyabb veltelinit kóstolok, mindig fölötlik bennem, hogy „ezt tényleg össze lehetne téveszteni egy pedigrés burgundival?”. A válaszaim eddig a kategorikus „nem” és a „szinte teljesen kizárt” közötti sávban szórtak (vakon persze elporladnak a saroktételek). A 2015-ös Gobelsburg Lamm esetében azonban nem tudtam elhessegetni a gondolatot, hogy tényleg emlékeztet egy komoly burgundira. Más kérdés, hogy az én ízlésem szerint ez nem válik a javára.

Kiváló bor, nagy bor, de szemérmetlenül mindent be is vet, hogy az legyen. Túlzás lesz, amit mondok, de ha már eszembe jutott, mondom: a 2015-ös Lamm 50 százalék hordó, 20 százalék késői szüret, 30 százalék zöldveltelini.

Korához képest mélynek tűnő, aranyba hajló szín. Az illatban a mézes, kamillás jegyek a jó minőségű hordó édes tónusával és a botritisz szarvasgombás fűszerével vegyülnek. Kóstolva testes, érett, komplex és mély. A hordóhatás miatt sem a zamatok finomabb árnyalatai, sem a savak finomabb rezdülései nem tudnak érvényesülni, de voltak pillanatok, amikor én is úgy éreztem, hogy a csiszoltság, az erő és a koncentráció kárpótolnak ezért a fogyatkozásért. A lecsengés rendkívül hosszú. Gyakorlatilag hibátlan bor, de a nagysághoz vezető legkönnyebb utat választotta.

Én megállok 7 pontnál, mások ennél jóval nagyvonalúbbak. 14.900 Ft, vagyis az ára is Burgundiát idézi (időközben évjáratváltás volt).

Válasz