A 2016-osok visszakóstolása után nyugodt szívvel készültem szegedi barátaimnak megmutatni a 2017-eseket. Hatot kóstoltunk vakon heten. Beváltották a reményeket? Esélyt sem kaptak, hogy csalódást okozzanak.
2017 szöcskenyáj tikkasztó nyara után a fő kihívást az jelentette, hogy a borok a Kódex-regula igencsak feszesre húzott határain belül maradjanak alkoholban és megőrizzék frissességüket. A sors különös fintora, hogy kóstolótársaim azt a két bort díjazták a legkevésbé, amelyik ezt az akadályt játszi könnyedséggel vette (a két Homola). Sajnos volt egy diszkvalifikált versenyzőnk is: a Hamvas TCA-t idéző dohossággal lőtte magát lábon (mindkét palack), pedig az októberi Kódex minősítésen még kimondottan jól szerepelt.
Összességében mindennel meg voltunk elégedve, ha a bőrünkből nem is bújtunk ki. Aztán bevetettem a csodafegyvert: felbontottam az utolsó palackot a féltve őrzött 2009-es Fekete Csopaki Olaszrizling készletemből. Ez volt a harmadik évjárat kóstolónk, éppen ideje volt, hogy ne csak én tudjam, milyen ívet ír le a csopaki olaszrizling érési görbéje. Egy csapásra minden a helyére került. Szem felcsillan, szemöldök felszalad, sóhaj felszakad. Hát ezt rejtik a pattanásig feszült rügyek. Én is pontosan ilyen heuréka-élményt éltem át, amikor Csopakon Fekete Zsolt teraszán először kóstoltam ezt a bort.
De haladjunk időrendben. 2017-ből 8 bor kapott Kódex minősítést: Hamvas Nagykút; Guden Slikker; Homola Sáfránkert; Homola Hajnóczy; Fekete Hegyalja; Jásdi Lőczedombi; Szent Donát Slikker; Szent Donát Szent Donát. Tavaly októberben Csopakon, a Kódex-kóstolón nálam, és talán az összes zsűritagnál, a Homola Hajnóczy volt az egyértelmű győztes.
A szegedi kóstolóhoz a nyolcból hat bort kaptam (a két hiányzó: Fekete Pince Hegyalja és Szent Donát Slikker). A borokat vakon kóstoltuk, és mindenkinek az első három helyezettet kellett megneveznie (az első helyért 3, a harmadikért 1 pont járt). A dobogósok: Szent Donát Szent Donát (19 pont); Guden Slikker (15 pont); Jásdi Lőczedombi (7 pont).
A Homolák egy érdekes megközelítést képviselnek – én legalábbis feltételezem, hogy tudatosan korai szüretből születtek -, ami a vakteszt villámrandi-szerű keretei között nem sok hívet tudott maga mellé állítani. Csak napokkal később fedeztem föl, hogy mennyire igénylik a magasabb hőmérsékletet és a tartós szellőztetést. A tartalék palackokat felbontva és türelmesen és módszeresen végigkóstolva őket, jóval nagyobb felbontású képet kaptam. Társaiknál nyúlánkabbak, feszesebbek, és ezt a benyomást felerősíti az alacsonyabb alkohol (11.5% a Sáfránkert esetében!) és némi almasav (elsősorban a Hajnóczynál). Mindkettő precíz, elegáns, vonzóan gyümölcsös, a korty közepe olajosan sűrű és ízben intenzív. Többnyire a szelídebb, kerekebb Sáfránkert tetszett jobban, de az utolsó egy deciknél a Hajnóczy került előnybe, mivel illatban és kortyban is maradéktalanul megőrizte elevenségét.
A Jásdi kétarcú. Az illathoz külön jelszó kell, a fához viszont azonnali hozzáférést biztosít. Kóstolva kiderül, hogy az egyensúly ismét példás, és a 2016-os jelenlegi állapotából ítélve, nem kell aggódni: a Lőczedombi ilyen, fiatalon zárt és fás, aztán kivirágzik. A telt, sűrű, szaftos kortyban virágos, mézes, sós jegyek, a végén a kötelező mandula. Klasszikus stílus és egyensúly, rendíthetetlen egészség, a legapróbb jel sem utal arra, hogy a felfelé ívelő pályát valami megtörhetné.
A vaktesztet fejhosszal nyerte a Szent Donát Szent Donátja (leánykori neve: Kisrizling). Más ritmusra jár. Jásdiék Lőczedombija vagy Gudenék Slikkere kiválóan alkalmas a csopaki jelleg szemléltetésére, és a két Homola is szerényen atonális variáció erre a témára, a Szent Donát viszont eredeti kompozíció. Ezt a fajta mineralitást én Somlóhoz szoktam társítani: a forrásvíz vagy az artézi kutak vasas, sós íze járja át. És vastagabb, nagyvonalúbb, dúsabb, mint a többi. Amennyiben a Lőczedombi az etikettet betartó, készséges és udvarias nappali polgár, akkor ez a rejtélyes és vonzóan kiszámíthatatlan éjszakai arc.
A kóstoló nagy meglepetése a Guden Slikker. Olaszrizlingként ez sem az illatával hódít (mondjuk azt, hogy nyomozni kell), viszont amint megkóstoljuk, kigyúlnak a lámpák. Arányos, elegáns, áttetszően tiszta, koncentrált és rétegzett bor nagy adag szaftos és ropogós zöld barackkal, lime-mal és zöldfűszerekkel. A sav komplex és élénk. Van benne egy kis seprőn tartott jelleg, a vége hosszú mandulával és citrusokkal. Azon ritka esetek egyike, amikor nem az illat vezeti az ízt. Felért egy orrbavágással, amikor a tartalék palackról kiderült, hogy brutálisan técéás.
A legfőbb tanulság, hogy minden nagyobb Csopaki Kódex kóstolóhoz kötelezővé tenném legalább egy érettebb palack felbontását. Ezekben a borokban évtizedes potenciál van, és nehéz a bimbót értékelni, ha virágot még egyszer sem láttunk.
You must be logged in to post a comment.