Nem kell mindig champagne – P-M Chermette Crémant de Bourgogne Blanc de Blancs

Az élet apró örömei közé tartozik a hétköznapi pezsgőfogyasztás. A fészbukos influenszerek sámpány mámorát elirigyelve én is rákaptam az ezerforintos teszkó kávára. A Tejútrendszer legjobb vétele teljes áron is csak 1300 forint, de rendszeresen ezer alá viszik, így reális problémafelvetés, hogy irsai olivérrel vagy inkább habzó hájlájffal akarunk megágyazni a vacsorának. Mielőtt végleg meggyőztem volna magam, hogy nekem már nem is kell a sámpány, gondoltam, kipróbálom, hogy mire megy a szegényember sámpánya (Crémant de Bourgogne) a szegényember kremanjával (Cava Brut).

Kezdjük ott, hogy árban öt-hatszoros a szorzó. Aztán folytassuk ott, hogy minőségben nagyjából Cecilia Giménez vs Elías García Martínez. Ritkán adódik alkalom ilyen orrbavágásszerűen megtapasztalni, hogy a jó legnagyobb ellensége a kiváló. Szegény cava egy baltával faragott, habzó szidernek hatott a crémant mellett. (Van még egy originál sámpányom talonban, kész szerencse, hogy azzal nem játszottam el a szembesítősdit, ami a crémant győzelmi parádéját esetleg vesszőfutásba fordította volna. (Nem fordította volna, de erről később.))

100% chardonnay három – bor szempontból legalábbis – kiváló évjáratból (2014-16). A dosage mindössze 5g/l. A habzás élénk, feltűnően apró buborékkal. Az illat diszkrét és kifinomult: zöld alma, ringlószilva, citrusok, mandula, briós, méz és fehér virágok. Friss, közepesen testes, nagyon finom habzással, és komoly ízmélységgel. Precíz, tiszta jelleg, savhangsúly nélkül, átlagon felüli komplexitással. Minden ízében elegáns bor.

6-7 pont és pezsgő szinten best buy 6000 forintért.

Válasz