Váratlan ajándék. Egyrészt kedvenc kékfrankosomat nem a Balaton mellől várnám, másrészt el sem jut hozzám, ha az évjáratváltás miatt nem féláron adják az utolsó palackokat a szegedi Bortársaság üzletben. Egyet megkockáztattam, aztán futottam vissza a másik háromért.
A hordó eredetileg nagyon markáns lehetett. Mára azonban, mint minden más, beépült, megtalálta a helyét. Négyévesen ebben a borban semmiből sincs túl sok, semmiből sincs túl kevés. Nem éri el a 2003-as Ráspik nagyságát, de az elmúlt évtized egyik legmeggyőzőbb kékfrankosa. Erős érv amellett, hogy nemcsak beleképzeljük a fajtába a nagyságot, hanem valóban lehet egyedi és klasszis borokat készíteni belőle.
Az összkép egyébként nem esik messze egy jól sikerült, hasonló korú rosso di montalcinótól (nekem régi mániám, hogy a kékfrankos sangiovesére és északi syrah-ra hasonlít leginkább). Már az illat is elegáns és nagyon egyben van: cseresznye, szilva, dohány, csokoládé és köménymag – egyik sem azonnal felismerhető, nem különül el, inkább mint ugyanazon színnek az árnyalatai. Közepes testű, élénk, de nem izgága bor, sima felszínnel, finomszemcséjű tanninnal. Kóstolva az illat jegyeihez sós íz társul. Harmonikus. (Tud ez a Homonna srác valamit.)
7 pont (az aktuális évjárat 3850 Ft.)
You must be logged in to post a comment.