Bordeaux képekben I.: St-Émilion

A potom pénzért kínált repülőjegyek csábítása: áprilisban Bordeaux-ban landoltam egy jóbaráttal, a borvidéken, melynek borai iránt ugyan másfél évtizede töretlen a rajongásom, meglátogatása ugyanakkor nem szerepelt kívánságlistám elején. Utólag belegondolva, kár lett volna kihagyni.

St-Émilionnál nehéz lenne elbűvölőbb boros célpontot találni, az ódon falucska nem csupán borkedvelők számára tartogat élményeket. Valószínűleg a megtévesztésig hasonlóan nézhetett ki 150 évvel ezelőtt is, itt nincs lepukkant, tájidegen külváros, talán egyetlen új épület sem. Kastély annál több. Nincs akkora a hely, hogy 1-2 napnál többet érdemes lenne rászánni, hacsak nem tervezünk komolyabban elmélyedni a helyi borokban (akár pincelátogatásokat előre leszervezve, akár a számtalan helyi szaküzlet kínálatára alapozva szállásunkon szeánszokat szervezni), vagy mélyebb zsebbel rendelkezve hódolni a gasztronómiai élvezeteknek – fine dining opcióban nincs hiány.

Már a városba vezető út is tartogat élményeket, nem kisebb hírességek szegélyezik, mint a Chateau Ausone vagy a Chateau La Gaffeliere.
A hűvös áprilisban még a szezon előtt, a tömegeket meglőzve csodálhatjuk meg a kisvárost.
Borszaküzlet borszaküzlet hátán, többségében helyi borokat kínálva, beleértve ritkaságokat és régi évjáratokat.
A mindenhol visszaköszönő felirat: a nemzetközi szállítás megoldott. Itt nagyon akarnak bort eladni.

Nincs hiány jó étteremben helyben. Kebabost ne is keressünk, de megfizethető egységeket természetesen találni. Mi merő véletlenből egy vietnami étterembe tévedtünk be (Cafe Saigon), és roppant elégedettek voltunk az étellel. A borlap sem volt piskóta, Clos Rougeardtól Henri Bonneau-ig számtalan francia ritkaságot kínált.
Cukrászda-pékség vonalon nincs akkora fajlagos dömping, mint például Elzász szívében, Colmarban, és a macaron is nagyobb hangsúlyt kap, de nem kell lemondanunk a klasszikus francia felhozatalról.
Szezon előtti csend egy bűbájos teraszon. Júniusban itt nehéz lesz helyet találni.
A város látképét uraló monolit templom.
Kihagyhatatlan célpont: Bordeaux-t taglaló könyvek, írások oldalain garantáltan találkozunk a monolit templom főtérre néző teraszáról készített fotóval.
Hatalmas vinotéka kizárólag helyi borokkal, a harangtemplom közelében.
Évjáratok szerint rendezett polcok, közel tíz évre visszamenőleg említésre érdemes kínálattal. Magunk is összeállíthatunk mini-vertikálisokat.
A st-émilioni vörös sosem olcsó, még a szupermarket-verziók is ritkán mennek 7 euró alá, az elit pedig megfizethetetlen. A még könnyen elérhető, de már akár kiváló borokat tartogató, kb. 12-20 eurós sávban széles a kínálat, hosszú időre szolgálna felfedeznivalóval.
Még a város határain belül is találunk ültetvényeket.
Idős tőkék és szelíd domboldalak. Ez nem a Medoc, itt távolról sem sík a táj.
Néhány percnyi sétára a várostáblától: Chateau Pavie.
A nyitott pince nem hagyomány Bordeaux-ban, de változik a borvidék: egyre többen kínálnak kóstolókat a véletlenül betévedő számára is. A Chateau La Gaffeliére-hez mi is így toppantunk be. Ez nem a barrikszörnyek birodalma, itt klasszikus, elegáns vörösök készülnek.

Válasz