Bordeaux képekben II.: Pauillac

Nevezzük nyilvánvalónak a borstílusbeli különbséget a bordeaux-i bal- és jobbpart között. Mint vidék, világok választják el egymástól a kettőt, ez a helyszínen vágja igazán mellbe az embert. A Medoc már-már szürreális látvány, tekintve, hogy a világ legértékesebb borainak egy jó része innen kerül ki: mintha a mi Alföldünket teleszórták volna kaviccsal, és valamiféle bolond ötlettől vezérelve még szőlővel is sűrűn telerakták volna. Persze a klíma gyökeresen más, atlanti, esős, gyorsan változó idővel, ugyanakkor kevesebb szélsőséggel.

Pauillacba ne tervezzünk nyaralást. Lehetnek itt első osztályú birtokok, de nincs turizmus. A város érdektelen (néhány éttermet találunk a parton), semmi nincs itt. Még egy taxit sem lehet keríteni, hogy egyik chateau-ból a másikba eljusson az ember (nem viccelek, a Chateau Grand Puy Lacoste-nál készséges házigazdánk próbált segíteni nekünk, sikertelenül, nem győzött szabadkozni, hogy őket is mennyire bántja a helyzet). Ide tehát csak leszervezett pincelátogatásra érdemes jönni (nincsenek nyitott pincék, ez egy másik világ – en primeur adják el a birtokok boraikat, előre, gyakorlatilag az összeset). Arra viszont érdemes.

Bordeaux ugyanakkor forgalmas nagyváros, más lapra esik. Mi sajnos csak egy röpke fél napot szántunk rá, pedig itt el lehet időzni, akad látnivaló bőséggel, gasztronómiai és boros, de ezer másféle programok is várják az embert.

(Köszönet Rein Krisztiánnak és a Heinemann Testvérek Kft-nek a Mouton Rothschild látogatás szervezéséért, illetve Márkus Györgynek a Grand Puy Lacoste kapuinak megnyitásáért.)

Hatalmas platánpark Bordeaux közepén.
La Cite du Vin, túristaközpont a bordeaux-i bor népszerűsítésére. Inkább csak a borral még ismerkedőknek ajánlható.
La Cite du Vin: a borterem igazi egzotikumokat rejt, borokat meglepő helyekről. Sajnos ezek nem kóstolhatók, és nem is vásárolhatók.
Tipikus balparti táj. Sík, végtelen kavicsbánya. A szőlőn kívül itt semmi nem nő meg. Ez egyébként a Chateau Lynch-Bages területe.
Pauillac városa, a part.
Chateau Grand Puy Lacoste.
Pedáns tisztaság.
A GPL kóstolóhelyisége, méltó egy kastélyhoz.
Az en primeur week éppen ottjártunk előtt zajlott le, mi is azokat a mintákat kóstolhattuk. A másodbor, a Lacoste-Borie (2018) csodajó “kisbor”, a nagytestvér még nehezen értelmezhető.
Chateau Mouton Rothschild.
Az új Mouton pince.
A Mouton pince belülről.
A Mouton erjesztők.
Kémlelődonga Moutonéknál. Roppant költséges és roppant hasznos.
Az érlelőpince.
Érlelőpince 2.

En primeuröket kóstolhattunk a Moutonnál is, két másik, közeli, hozzájuk tartozó chateau-t is beleértve. Szenzációs mind a d’Armailhac és a Clerc Milon, és ezek még nem eléretetetlenek egyszerű halandók számára. Csiszoltak, összetettek, egyensúlyosak, egy modernebb, de elegáns stílust képviselnek. A nagybor hasonló világ, csak éppen mélyebb, hosszabb, és meglepő módon a legalacsonyabb alkoholtartalmú (13,5% emlékeim szerint) a trióból, avagy a balansz, lendület és elegancia ebben csúcsosodik ki. Mesés bor.