Így is lehetne? – Szent Donát Liebling Kékfrankos 2018

Elkent szájú kékfrankos drukkerek, végre valaminek örülhettek. Látszólag szimpla eset: egy acéltartályos, majdnem primőr, balatoni kékfrankos. De elég beleszagolni, és kiderül, hogy a fogantatás egyszerűsége nem készíthet fel a születés nagyszerűségére.

Az illat felkap és magával ragad: frissen szedett cseresznye és meggy fűszerekkel és cseresznyevirággal feldúsítva. Friss, mint a tavaszi szél, tiszta, mint a hegyi forrás. Mintha sikerült volna a szőlőlét adatvesztés nélkül alkohollá konvertálni. És az átalakulás végére a fanyar-édes meggylé fűszerekkel, testtel és tanninnal gazdagodott. Ha a kékfrankos ennyire jó is lehet, akkor nincs mentség az elmúlt évtizedek tévelygéseire.

6-7 pont. A nyári bortúránkra ezt a kékfrankost fogom magammal vinni, hogy a külföldi borászokat megtévesszem a magyar bor színvonalát illetően. Háromezer forint egy reduktív kékfrankosért több az átlagnál, az élményért viszont bagatell összeg.

Válasz