Jó, ahogy van – Bernhard Ott Grüner Veltliner Kirchthal 2017

Tavaly megkérdeztem Bernhard Ottot, hogy miért meszelte el a Qvevrét, amit én izgalmas és sikeres utazásnak véltam a veltelini középpontja felé. Azt válaszolta, hogy a földbe ásott amforás gyakorlatilag technológiamentes készítésmód túlságosan meghatározza a bor jellegét, márpedig őt most éppen a dűlők rezdüléseit pontosan közvetítő kifinomult és áttetsző borok foglalkoztatják.

Én még ágáltam, hogy azért lenne hely egy ilyen kisszériás csodabogárnak, de azt el kellett ismernem, hogy a dűlőválogatott csúcsveltelinik lenyűgözően sikerültek 2017-ben. A Kirchthal Edition JRE újdonság a kínálatban, egyúttal a legolcsóbb a nagyok között. A JRE a Jeunes Restaurateurs  rövidítése (www.jre.at), akit érdekel, itt elolvashatja a sztorit.

Nemrég kóstoltam a nálunk is kapható és jóval kedvezőbb árú Fass 4-t, és sajnos azt kell mondanom, hogy nem egy ligában játszanak. Ami azt illeti, saját palackból, hazai pályán még nem kóstoltam ennél jobb zöldveltelinit.

Bájos, sármos, kulturált, vonzó, minden ízében finom bor. A citrusok teljes aromaspektrúmát végigpörgeti, némi mangóval, körtével és a kötelező fehérborssal kiegészítve. Súlyra közepes, elegáns, selymes és krémes, de kellően friss. Magabiztos, áttetsző bor, a legjobb fehérek közé tartozik.

7-8 pont, a pincénél 27 euró volt.

Válasz