Miért a kékfrankos az eszményi nyári vörös, és egy tökéletes példa: Bodri 2018

Mit nevezhetünk nyári vörösnek? Amit jólesik fogyasztani a melegben is, zárhatnánk rövidre a kérdést, de a válasz ettől bővebb kifejtést igényel.

A témát külföldi médiák már kellő alapossággal körüljárták, a Decanter és hasonló forrásokra támaszkodva (lásd pl. Best summer red wines to drink chilled) a zanzásított követelménylista:

  • friss, elsődleges gyümölcsaromákra épüljön a bor (egy palackérett, avaros jegyeket mutató vörös egyszerűen egészen más alkalmakra illik)
  • zéró fa, minimális tannin – hűtjük a bort, ami mindkettőt hangsúlyozza, ők most nem a barátaink
  • mérsékelt alkoholtartalom, kellő sav és lendület

És akkor következzen a tálcán elénk kínált lehetőség: a Summer Red koncepciót még senki nem lőtte el nemzetközi szinten (sem), és Magyarország fajtakörével, relatíve hűvösebb klímájával eszményi adottságokkal rendelkezik ilyen stílusú borok készítéséhez. A klímaváltozásról szóló folyamatos és egyre ijesztőbb hírözön tükrében azt talán szükségtelen fejtegetni, hogy a belátható jövőben az igény ezekre csak növekedhet. Ráadásul a terepet mások már előkészítették számunkra, vessünk csak egy pillantást a felettébb nagy népszerűségre szert tett Wine Folly nyári vörösöket fajták szerint taglaló írására: nem csupán két szőlővel szereplünk a listán (kékfrankos és zweigelt), de rajtunk kívül minden bizonnyal csak Ausztria mondhatja el magáról, hogy az itt szereplő gyerekei egyben fő fajtája/fajtái is. Egy ilyen borfajtát Egertől Villányig, Soprontól Alföldig mindenhol magabiztosan tudnánk prezentálni.

A szekszárdi Bodri pincészet 2018-as kékfrankosa akár a prototípus is lehetne. Még februárban emlékeztem meg róla, igaz, más apropóból, ami ugyanakkor jelenleg is érvényes: véleményem szerint ez ma az egyik legnagyszerűbb kisvörös az országban, büdzsé kategóriában – ahol a felhozatal ismeretében már azzal ki lehet tűnni, ha iható a tétel – kínál élményt. A prognózisom szerencsére tévesnek bizonyult: ez a kis kékfrankos még mindig robban, nem zárkózott be és nem vesztett fiatalos intenzitásából. A súlya valóban olcsó borokat idéz (a melegben ez még jól is jön), a zamatmélysége viszont 3000 forintosokat, a tisztaság és precizitás pedig bármilyen árszinten ritkán látott. A szelíd tannin, a jó lendület és a lédús gyümölcsösség valóban remekül működik behűtve, a nyári melegben, ezt a bort továbbra is etalonként tartom számon. 5,5 pont (86/100), über best buy és személyes kedvenc. (Cca. 1500 Ft, a Lidlben mintha megint lenne (1300 Ft), de számos helyen kapható; én még télen bespályzoltam belőle.)