Citromízű vulkán

Szicíliáról teljesen leszoktam. Hordós, túlérett, zavaros identitású borokra emlékszem 8-10 évvel ezelőttről. Akkor úgy tűnt, hogy a napfényből és az árelőnyből próbálnak megélni. Aztán periférikusan érzékeltem, hogy új nyomvonalon új szerelvény robog: beindult az etnázás, a vulkánozás, sőt, az őrült belga, Frank Cornelissan révén natúrborban is szögelési pont lettek. Ma mindenki, aki valaki, azt állítja, hogy az Etna Olaszország legizgalmasabb borvidéke.

Van két saját nevelésű felsőligás fajtájuk, a kék nerello mascalese és a fehér carricante. A nerello mascalese sangiovese leszármazott, de a borokat inkább barolókhoz, ritkábban pinot noirhoz hasonlítják (dekódolva: tannin és sav?). A carricante két még kevésbé ismert fajta spontán kereszteződéséből született; a szőlő magas hozamáról, a borok masszív savtartalmukról és hosszú eltarthatóságukról váltak helyben híressé.

Naivan azt gondolnánk, hogy Afrika közelében, egy aktív tűzhányó oldalán elviselhetetlen a hőség. Az igazság ezzel szemben az, hogy a tengerszint feletti magasságnak köszönhetően – a dűlők a 450-1100m közötti sávban húzódnak –, a klíma inkább Észak-Olaszországot idézi. Az árnyékosabb északi oldalon, ami a szőlőtermesztés epicentruma, 800 méter magasságban állítólag 15 fokkal hűvösebb van, mint a tengerparton. Itt nem a savak megőrzése feladat, hanem az érettség elérése (a szüret október végén is túlnyúlhat).

Amikor kis körünket próbáltam néhány gondosan megválasztott szóval fölkészíteni arra, amit én is csak sejtettem, azt mondtam, hogy valami szokatlanra számítsanak, próbálják meg az új látványt befogadni, értelmezni, elhelyezni, a hedonizmust kapcsolják ki, ha mégis találnak valami szépet, az bónusz lesz az ismeretszerzés mellett.

A kóstolt borok értékelése a sajtóban 90 pontnál indul (az alapborok) és 93-nál zárul (bár James Suckling, a legendás pontinflátor, egészen 97-ig rugaszkodik (Rosso Santo Spirito)).

Terre Nere Etna Bianco 2017

65 százalékban carricante, a maradék catarratto, grecanico, inzolia és minnella. Minimális füllentés, ha azt mondom, hogy egyik fajtával sem találkoztunk még. Társaságunk egyik tagja aztán rögtön az első korty után felkiáltott, hogy ő nem ilyen lovat akart. A hátrahőkölésnek két oka lehetett: a sav és a fanyarság. Szerencsére a csapat többi része úgy látta, hogy egyik sem feldolgozhatatlan mértékű és rendezetten meneteltünk tovább.

A szaksajtó kategorizálási kísérleteiben hol rieslinget, hol chardonnay-t emleget, én inkább furmintra szavaznék. Van benne egy jókora savnehezék, ami nem sok aktivitást mutat. Az aromák döntően a kandírozott citrusfélék vonalán mozognak, sós, minerális felhangokkal, enyhén kinines lecsengéssel. Az összkép izgalmas, szokatlan, de simán befogadható, sőt, szerethető. Árnyalatokban gazdag, közepesen telt, fanyarságának és savainak köszönhetően üdítő bor.

5-6 pont és 5300 Ft.

Terre Nere Etna Bianco Santo Spirito 2017

Tom Hyland, aki nem régen a Forbes-ban értekezett az Etna borairól azt írta, hogy ez a legjobb Etna Bianco, amit valaha kóstolt. Ian d’Agata, a talán a legnagyobb tekintélynek örvendő italofil, 93 pontra értékelte. Mi úgy éreztük, hogy a francia barrique, amiben erjedt és érett, elvett belőle annyit, amennyit hozzá adott. Rendezettebb, kulturáltabb, nagyobb bor, mint az előző, de kevésbé színes, kevésbé felszabadult és eredeti. Én a bontást követő harmadik napon kóstoltam vissza a maradékokat, és addigra fordult a kocka: az alapfehér halványult, a Santo Spirito pedig kiszabadult a kalodából.

Az illatban kandírozott citrusfélék, mangó, birs, sárga alma és pörkölt mogyoró. Kóstolva olajos textúra, fanyar íz, a sav nem vibrál, nem éles, viszont súlyra sok. Bő közepes test, kissé érdesebb, cseresebb befejezés, a grapefruit és a kandírozott lime fanyarságával. Harmadik napra kirúgta magát, egy szokatlanul koncentrált és ízgazdag chardonnay-ra kezdett hasonlítani, a pörkölési jegyek felszívódtak, a zamatok kitisztultak és felerősödtek.

6 pont és 8700 Ft.

Terre Nere Etna Rosato 2017

Az illatot elvitte a TCA. Valószínűleg a gyümölcsöket is. Kár érte, mert egyensúlyának és fajsúlyának köszönhetően így is élvezhető volt, sőt, el is fogyott, ami TCA-s borral emberemlékezet óta nem fordult elő.

5300 Ft

Terre Nere Etna Rosso 2017

Az Etna híre a vörösökön alapul, és ez a bor egyből jelezte, hogy miért. Kontrasztok, meglepetések, egyéniség a négyzeten. Volt egy pillanat, amikor vonatkoztatási pontként nekem a turán ugrott be, talán mert vörös létére annak is vannak fehéreket idéző vonásai. Az illat intenzív (talán egy kis illó is rásegít) csipkebogyós, cseresznyés, epres és fakérges jegyekkel. A kortyközép nagyon gyümölcsös, a sav nagyon élénk (nem savanyú, de azonnal magához ragadja a szót). Ízben nem teljesen érett cseresznye és citrusok. A tannin, ahogyan az várható volt, sok, de egyenletesen oszlik szét, és bár szárít, nem agresszív. A lecsengés gyümölcsös és kesernyés. Szokatlanul keveredik benne a légies és a rusztikus, a gyümölcs és a fanyarság.

6 pont és 5300 Ft.

Terre Nere Santo Spirito Rosso 2016

Szegény bolond James Suckling szerint ez a bor 97 pont. Én ilyen gyenge 97 pontosat még soha nem kóstoltam, viszont 92 pontosnak kiváló lenne. Csak viccelek – fogalmam sincs, hogy mi különböztethet meg egy 95 pontost egy 97 pontostól vagy egy 99 pontostól. Suckling jellemzése a borról: “Málna, citrom és friss virágok aromája, telt, de feszes és lineáris korty, fókuszált és intenzív. Nagyon hosszú és szép. A kedvenc contradám ebben az évjáratban.” Szerintünk is jó bor, még ha iskolázatlanságunk okán nincs is esélyünk a majdnem tökéletest meglátni benne.

A becsvágy – barrikban kifejezve is – jól érezhető rajta, de még zavarba ejtően fiatal. Ugyanezt a játékot játszottuk el a fehéreknél is, vagyis az alapborhoz képest ez csiszoltabb és súlyosabb, viszont kevésbé színes és eredeti. Amennyiben átnyergelünk az általános “nagy bor” paradigmára, akkor azért több kérdés is felmerül: ennyi tannint minek megfejelni még hordótanninnal, illetve örüljünk-e, ha almát – és savát – találunk egy vörösben. Abban maradtunk, hogy alapvetően jó bor, de a nagyságot nem éreztük benne.

Harmadnapra aztán mintha kicserélték volna. Összeállt, és a sangiovese átvette az irányítást. Egy hűvösebb évjárat jól elkészített brunellójára kezdett hasonlítani. Így már magam sem tudom, hogy hányadán állok vele.

6-7 pont – 10900 Ft.

Masseria Setteporte Etna Rosso 2015

Kakukktojás: teljesen más iskola, teljesen más életszakaszban. Az Etna délnyugati oldaláról származik, biodinamikus szőlészet, minimálkénes borkészítés. Miközben a 2016-os Terre Nere Santo Spirito még a rajtvonalnál topog, ez már a célegyenesben jár. Tercier aromák, naspolya, avar, fakéreg, dió. Kóstolva az élénk savakat itt is megkapjuk, és a gyümölcs még nem kopott ki teljesen, de az energiaszintje jóval lejjebb van, mint a Terre Nere boroké. Valószínűleg sokan szívesebben fogyasztanák ezt a konvencionálisabb, kevésbé szertelen bort, de ebben a sorban fáradtnak hatott.

5 pont – 6500 Ft.

Mi a tanulság? A végén győz a fiskális szigor. Közös tehervállalással, egyszeri kalandnak tökéletesen megfelelt. Hogy a megismerés izgalmához társult-e kellő arányú zsigeri élvezet, ez számomra is eldöntetlen kérdés, pedig az én elfogultságom sziklaszilárd volt, hiszen törzsőrmesterként nekem kellett a rajt végig vezetni az akadálypályán. Az árakat is mérlegre téve, az a valószínűbb, hogy vissza fogok süllyedni a külső szemlélő státuszába. Nem vagyok én olyan gazdag, hogy követni tudjam az aktuális divatot.

Az alapborokat kóstolva értettük, hogy miért akarják hordóval megzabolázni őket. Aztán azt is láttuk, hogy ez a 22-es csapdája: veszítenek az egyediségükből, a színgazdagságból, és közben fatanninnal bővülnek, amire a legkevésbé sincs szükségük. A vörös Santo Spirito harmadnapi formája fölvillantotta azt a lehetőséget, hogy az idő őket fogja igazolni – sajnos szinte biztosra vehető, hogy amikor ez kiderül, mi nem leszünk ott.

A konklúzió konklúziója: akit fúr a kíváncsiság, hogy milyen lehet a legmenőbb olasz borvidék, vagy egyszerűen szeretne valami teljesen új élményt kapni, az tegyen bátran próbát a két Terre Nere alapborral.

Válasz