A Van Volxem Saar Rieslingen felbúzdulva tettem egy apró lépést fölfelé. Az Alte Reben Németországban befér 20 euró alá, nálunk 7100 forint. Birtok riesling, vagyis több terület termése. A névben az „Alte Reben”-t illik komolyan venni: a legidősebb tőkék állítólag 120 év fölöttiek és szemben az európai szőlők túlnyomó többségével a filoxéra vész idején sem lettek átoltva amerikai alanyra. Nagytestvére, a 2016-os Scharzhofberger Pergentsknopp „Az év rieslingje” volt 2017-ben a Vinum kalauzban.
Az illat elviselhető „sponti” szintet mutat, vagyis csak felerészben kénes termálvíz, a másik felén ananász, őszibarack, mandarin és zöldfűszerek osztoznak. A korty valóságos ízrobbanás, a savak felhajtóereje találkozik az érett, édes gyümölcsökkel és a fanyarabb, fűszeres jegyekkel. A szerkezet tömör, az extrakt bőven átlag feletti lehet, vastag anyag, a zamatok az egész szájat betöltik. Szélesvásznú élmény. A lecsengés percekig tart.
Mivel az a fixa ideám, hogy egy kis maradékcukor aranyat ér a gyümölcsök előhívásában/megőrzésében, és ebben aztán van bőven gyümölcs, miközben az édességérzet minimális, szerettem volna megtudni, hogy mennyi az annyi, de jól titkolják. Tizenötödik nekifutásra azért csak találtam valamit: 9,9 g/l (a sav pedig 7,5). (Remélem, hogy igaz, és nem valamelyik korábbi évjárat adatait másolták ide).
A formálódó tanulság első fele: együtt lehet élni a sponti jegyekkel. Kérdés, persze, hogy ezt az árat feltétlenül meg kell-e fizetni az ilyen többszólamú savszerkezetért és a kaleidoszkópszerűen színes kortyért. Ha a válasz igen, akkor (vonakodva) vállalom az alkut. A tanulság másik fele: elkezdődött a beautiful friendship. Most már szeretném minden borukat megkóstolni.
7-8 pont és egyre jobb vétel 7100 forintért.
You must be logged in to post a comment.