Amikor próbáltam értelmezni azt az érzést, hogy ez a bor üres, először arra gondoltam, hogy vagy a terroir maradt ki belőle vagy a koncepció. Aztán arra, hogy esetleg egyik sem, csak mindkettő lapos. Erre a légből kapott okoskodásra azért kényszerültem, mert kóstolási jegyzetben most írtam le először azt a szót, hogy ’lélektelen’, és a bal agyféltekém ezt megfejtésre váró feladványként kezelte.
Valójában nincs ezzel a borral semmi gond. A szőlő, amiből készült nem volt éretlen, mint ahogy túlérett sem. Nem sajtoltak ki belőle minden molekulát, nem főztek belőle lekvárt. Nem lett tanninszörny, nem brettes vagy illós, még redukció sem terheli. Osztályon felüli hordóban érlelték.
A gond az, hogy ez utóbbi a legnagyobb erénye. Amennyiben voltak/vannak más erényei is, azok beszorultak az ingerküszöb alá. Pedig ez már nem az a durván karamellizált fa, amivel az ezredforduló környékén Villányban – és a világon még sok helyütt – a málna és cassis szörpöket ízesítették. Három nap alatt sokszor nekifutottam, hogy a csodálatos hordófűszerek mellett találjak még valami megnevezhetőt, de csak a gégemelengető alkoholig jutottam. Pedig a syrah minden csak nem egy jellegtelen fajta.
4 pont – 8500 forintért fájdalmasan kevés.
You must be logged in to post a comment.