Nyerő stratégia – Csopaki Kékfrankos

A terroirizmus mára agyonverte a blendizmust. Burgundia és a dűlőezoterika sokkal erősebb valuta lett, mint Bordeaux és a fajtakeverés. Ha egy gépi tanulásra képes algoritmust ma leküldenénk az adatbányába azzal az utasítással, hogy hozza felszínre a siker receptjét, akkor garantáltan valamilyen Burgundiára hasonlító modellel térne vissza: egy fehér szőlő + egy kék szőlő + rögkultusz.

Csopakon a fehér eleve adott, a dűlőhatárokat már szentesítették, amennyiben az olaszrizlinghez vörös párt keresnek, méghozzá őshonos, jól alkalmazkodott és virulens fajtát, akkor a kékfrankos a triviális megoldás.

Nem tudom, hogy a döntés mikor született meg, és az első prototípusok mikor jöttek le a palackozószalagról, de abban kis szakkörünk egyet értett, hogy gyorsan magukra találtak. A legjobb csopaki kékfrankosok a legjobb magyar kékfrankosok közé tartoznak. És a magyar kékfrankosra nagyon ráfért a vérfrissítés.

Kovács Tamás (Szent Donát) szervezésének köszönhetően nyolc kékfrankost kaptunk. Vakon kóstoltunk, az értékelésben a szórás ezúttal minimális volt, hatból négyen ugyanarra a sorrendre jutottunk az első hármat illetően:

  1. Homola Kékfrankos Selection 2015
  2. Szent Donát Liebling 2018
  3. Homola Kékfrankos 2017

Nyúlfarknyi ráhangolómban annyit mondtam, hogy én kóstoltam már egy-két csopaki kékfrankost, magas színvonalra, könnyed, elegáns, gyümölcsös, fűszeres borokra számítsanak. És annyit kértem, hogy műélvezet közben arra figyeljenek, hogy szerkezetben, hosszban, egyediségben lesz-e köztük olyan, amelyik ehhez az alaphoz képest tud valami pluszt nyújtani.

A saját vakságomat némileg korlátozva, úgy döntöttem, hogy korban visszafelé fogunk haladni.

Jásdi Kékfrankos 2018

Csavarzáras. Az aromatikában felsejlik ugyan a rettegett kapros uborka, ám más szempontból nem érheti kifogás: kedves, arányos, jó ivású, gyümölcsös, fűszeres és amennyiben a sós a minerális alesete, akkor minden ma divatos jelző igaz rá. A Heimann Kékfrankoshoz képest drágának tűnik, de kétségtelenül jó bor. 5 pont.

Szent Donát Liebling Kékfrankos 2018

Csavarzáras. Minőségi ugrás. Egy energiabomba. Extra adag gyümölcs, extra adag komplexitás és extra hossz. Az illat szamócás, virágos, fűszeres, egész fürtös préselést idéző zöldes jegyekkel. Komplex savak, lendület és finom rezgések. 6-7 pont és 3400 Ft. Nemcsak én rajongtam érte korábban, hanem a nagytekintélyű gusto.hu is.

Guden Kékfrankos 2018

Csavarzáras. Már az illat is édességet ígér, és sajnos, a korty nem hazudtolja meg. Töprengtünk, hogy ez vajon alkohol, esetleg extrakt édesség, de nekem az a gyanúm, hogy szimplán maradékcukor (egy-két gramm, de mégis). Amúgy rendkívül megnyerő bor, nagy adag cseresznyével és málnával, különlegesen finom tanninnal. Egy átlagfogyasztó valószínűleg imádná, mi sajnáltuk, hogy az édességet túltolták. 5 pont (talán még nem is kapható).

Guden Kékfrankos Válogatás 2017

Halvány szín, intenzív illat, telt, ízgazdag, édes tónusú korty. Szerkezetben elég egyszerű, viszont a tannin annál finomabb. Ahogy melegedett gyanússá vált, aztán a visszakóstolásnál megerősödött, hogy itt nemcsak az alkohol magas, hanem illó is emeli az illatot. Akkor, ott nem jutott eszembe, hogy a második palack esetleg másmilyen lehet. Két nappal később viszont igen. És a második palack szárnyalt. Eleinte összehúzott szemöldökkel kerestem benne az erjedt epres és illós jegyeket, de szerencsére lukra futottam. Ez egy abszolút csúcsbor: kiváló egyensúly, vonzó és komplex aromák, a szamóca és a boróka mellett határozottan sós jegyekkel, érett, kerek sav, kifinomult, krétás tannin.

Az első palack talán 4 pont, a második 7. Most is csak vakarom a fejem. Illó és palackvariáció? De ha mégsem, akkor mi ütött az elsőbe?

Homola Kékfrankos 2017

Nem csillog, talán nem is ragyog, de mindene a helyén. Ez volt az a pillanat, amikor össznépileg hátra dőltünk, és nyugtáztuk, hogy ideje eltemetni másfél évtized kételyeit: jó fajta ez a kékfrankos. A leleplezéskor az is kiderült, hogy Homonna Attila nemcsak Tokajban legény (ő a Homola főborásza). Kerek, kulturált, harmonikus bor. Az illatban cseresznye, meggy, oregánó, babérlevél, ánizs és egy csipetnyi zöld. Kóstolva friss, kiegyensúlyozott, remek savak, a gyümölcsök mellett sós íz, hosszú, zamatos lecsengés.

6-7 pont és 3850 Ft.

Szent Donát Magma Kékfrankos 2017

Az illat mélysége azt ígérte, hogy még magasabb szintre lépünk, aztán belépett a sav, és hátrahőköltünk. Mintha egy Michelin-csillagos fogásba egy szabotőr dupla adag ecetet tett volna. Grapefruitos sav és savanyúság roncsolja az egyébként masszív és esztétikus építményt. Potenciálisan 6-7 pont körül lehet, a gyakorlatban 4. 4700 Ft.

Homola Kékfrankos Selection 2015

Ez már egy kész bor, pályája csúcsán. Kissé túl is lép a „pusztán” kékfrankos kategórián, az összbenyomás jól sikerült középkategóriás burgundiakra emlékeztet. Elegáns, arányos, kifinomult, letisztult, virágos, gyümölcsös, sós, hosszú.

A leleplezés után rögtön megegyeztünk, hogy a holnapottabor.hu 50 százalékos akcióját kihasználva mindannyian rendelünk belőle. (A rendelés teljesítése végül Louis de Funès legjobb pillanatait idézte: a rendelés elfogadása után emailben tájékoztattak, hogy a 23 palackból 8-at tudnak leszállítani, és persze nem 24 óra alatt.) 7 pont (már nem kapható).

Szent Donát Magma Kékfrankos 2015

Mint egy agg chianti. Gyümölcs el, balzsamecet, vadhús, boróka be. Kóstolva húz a citrusos sav és szárít a tannin. Másnap kibontottam a pótpalackot, az összhatás sajnos ugyanaz maradt, bónuszként szolid buborékokkal a pohár peremén. Minimális élvezeti érték, inkább nem pontozom.

Hacsaknem értünk a történelem végére, egyszer majd a gyümölcsös, könnyed, jól iható, alkoholban és tanninban visszafogott boroknak is bealkonyul. Ez azonban per pillanat távoli és erősen spekulatív eshetőségnek tűnik. A világivászati helyzet a kékfrankosnak kedvez, szerencsés flótás/okos befektető, aki erre a lóra tett.

Válasz