Pimpelt orrszarvú – Testalonga El Bandito Cortez 2016

A narancsbor egy félreértés áldozata: valahogy összemosódott a fejekben a „természetes” borral. A „természetes” bort meg eluralta az alacsony kénes hitközösség, márpedig a kénnel játszani, olyan, mint fék nélküli autóval szlalomozni. A narancsbor definíciójának azonban sem a „természetesség”, sem a kén minimalizálása nem része, elvben csak annyit jelent: fehér szőlő vörösboros technológiával feldolgozva.

A narancsborral szemben leggyakrabban felmerülő vád, hogy mind egyforma. Márpedig az árnyalatnyi különbségek közvetítésére felesküdött terroiristák szemszögéből nézve – legyen a bor a dűlő és az évjárat fényképe, lehetőleg Leica optikán keresztül – ez maga a kárhozat. Csakhogy a vádnak nincsen elvi alapja: amennyiben a narancsbort a héjon áztatás alkalmatlanná tenné „terroirborok” készítésére, akkor ugyanez lenne a helyzet a vörösborokkal. Van viszont gyakorlati alapja: történelmileg úgy alakult, hogy a narancsborra főként a „természetes” boros tábor kapott rá, akik között elég/túl sok az antiszulfurista, a minimálkénes borok között pedig elég/túl sok a borhibák által meghatározott félszerzet.

A dél-afrikai Testalonga a természetes boros egyházon belül a legpezsgőbb hitéletű gyülekezet, a RAW tagja, amelynek lelkésze, a TV-sorozatokból is ismert Isabelle Legeron. Az a fajta lendület, popkulturális lazaság és frissesség, ami a kraft sörös forradalmat hajtja, leginkább rájuk hatott termékenyítően a borvilágon belül. A sötétebb oldal, hogy sokuknál az ellenkulturális attitűd egyfajta messianizmusba és apokalipszis várásba torkollik.

A Testalonga El Bandito Cortez névből a Testalonga állítólag az első héjon áztatott fehéreket készítő olasz borász beceneve, az El Bandito a lázadó szemléletre utal, Cortez pedig egy Neil Young szám címszereplője. A címke minden évben más – esetünkben egy dél-afrikai graffiti művész alkotása –, a szőlő egy idős és éveken át teljesen elhanyagolt chenin blanc ültetvényről származik. A Testalongának amúgy van egy érdekes magyar vonatkozása: „Mangaliza” néven futó boruk hárslevelűből készül.

Az El Bandito Cortez 11 napot ázott héjon, spontán erjedt, szűretlen, a kén a 40 mg/l környékén lehet (adatot csak a 2017-esről találtam).

Na, de milyen a bor? A narancsbor skála sápadtabb oldalán helyezkedik el, ugyanakkor sem az illat, sem a szerkezet vagy az aromák nem hagynak kétséget afelől, hogy rendszertanilag honnan szalasztották. Túl kevés chenin blanc-t kóstoltam, hogy azt merjem állítani, a fajtajelleget felülírta a technológia, a terroirt pedig végképp nem ismerem, így nincs különösebb súlya, amikor azt mondom, nehezemre esik elhinni Craig Hawkins állítását, miszerint nincs semmi különös ebben a borban, ilyen a swartlandi chenin blanc, amikor nem ipari technológiával készül.

Az illat első és sokadik megközelítésben is sörélesztő és birsalma keveréke, amit idővel szerecsendió és kandírozott citromhéjas jegyek árnyalnak. Kóstolva jólesően fanyar, vastag, rétegzett, masszív savakkal és elegáns, csiszolt tanninnal. Sok szempontból egy champagne szerkezetét és aromavilágát idézi. A korty magjában őszibarack kompót és hársméz, ami aztán a végtelen hosszúságú lecsengésben is visszaköszön. A narancsbor nem egy szordínós műfaj, de azon belül ez az elegáns oldalt képviseli. Komplexitásban átlagon felüli, hosszúságban és a tannin minőségében osztályelső.

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy a fejemben végigpörgettem az eddig kóstolt ötpontos, hatpontos és hétpontos narancsborokat és némi méricskélés után a 7 pontnál állapodtam meg. Jobb híján az élmény hőfokát próbáltam belőni, és az bőven megvan 7.

Konklúzió: az elegáns narancsbor is elsősorban narancsbor. Hogy idővel kibontakozik-e olyan sokszínűség, mint a fehérek vagy a vörösek között, nem tudom. Hogy esetleg ez a sokszínűség már most is megvan-e, csak a beidegződéseink nem engedik látni, szintén nem tudom. De az El Bandito Cortez az egyik legjobb és legszínesebb narancsbor, amit eddig kóstoltam.

Én egy borbolond ismerősömtől kaptam ajándékba, így az ár miatt nem kellett, hogy fájjon a fejem, de talán nem vagyok udvariatlan, ha azt mondom, fájt volna, ha nekem kell kicsengetni.