Szintlépés az Ostorosnál – Soltész Delelő 2016

Az Ostoros név hallatán nekem elsőre a hőskor Borbarátos olvasmányélményei jutnak eszembe. Egy bizonyos Kutyahegyi Zweigelt, ami olcsó mivolta ellenére meglepően jól szerepelt valamelyik teszten, és ami ezért akkor vonzónak tűnt. Másodjára meg az, hogy nem is tudom, létezik-e még ez a pincészet, régen kikerült már a látókörömből (az előítélet hangja: ha létezik, akkor egy lehet a hiperek alsó polcait arctalan borokkal elárasztó, számunkra érdektelen termelők közül).

A mintapalackok, amiket egy baráttól kaptam néhány hónapja, egy új időszámítás kezdetéről árulkodnak. Az új csapat új elképzelései, nagyobb ambíciói egy 4000 forint magasságába árazott, a kínálat csúcsának szánt borcsalád képében öltenek testet, Soltész néven (a családi pincészet tulajdonosa Soltész Gergő). Ezeket nyílott alkalmam végigkóstolni.

Nem minden győzött meg ezek közül, de akadt, ami igen. A Soltész Kékfrankos 2015 egy jó bor (5,5 pont), kékfrankoshoz hű arányokkal, alig közepes testtel. A hordójáért nem rajongok, szerencse, hogy nem ül rá a borra, viszont tetszik a szelíd sav, a kerekség, az ideális mennyiségű tannin. Legnagyobb erénye a zamat, könnyedségéhez mérten egészen betölti a szájat.

A Soltész Delelő 2016 egy felettébb érdekes bor. Gyakorlatilag egy bordeaux-i fajtás házasítás (60% CS, 30% merlot és 10% zweigelt), ami inkább pinot noir-szerű: világos színű, szellős szövésű, már-már törékeny. Ez az az eset, amikor a több jobb is: a hordó itt erőteljesebb, mégis tetszik, vonzó, édességmentes, kávés-füstölt sonkás réteggel gazdagítja a bort, illik a piros bogyósok fémjelezte aromatikához. A savak szépen besimulnak, a korty gördülékeny, összeérett, kellő mennyiségű tannin tartja. Tartalmas, karakteres bor, érdemes kipróbálni (6-6.5 pont).

 

 

 

Válasz