Tengeri szél – Villa Des Croix Picpoul de Pinet 2018

Finom kimaxolva. Nem is értem, hogyan maradhatott a periférián egy olyan fajta, amelyik ennyire tisztán és dallamosan beszéli a finomat. Még a neve is dallamos, ha egyszer sikerült megtanulni (pikpul dö piné). És földrajzilag sem fapados helyre fújta a szél, ez a Cote d’Azur-ön nyaralók default halbora.

Kóstoláskor gyakran nehéz a vezérfonalat megtalálni, mert sok motívum kavarog, rosszabb esetben, sok és elmosódó. Itt nincs ilyen probléma, egyetlen ütéssel fején található: érett egres. Más kérdés, hogy az érett egres egy igencsak komplex, pikáns aromacsomag, egészen más kávéház, mint a kommersz sauvignon blanc-ok metszően éles, éretlen egrese. Ráadásként, a hely szellemét és Mallarmét is idecitálva: tengeri szél. Így már tökéletes a mugshot.

Kóstolva kirobbanóan gyümölcsös, szaftos, intenzív minden szegletében. A sav érett, kerek, kellő lendülettel viszi a seprőn tartással kikerekített kortyot. A lecsengésben sárga alma és kellemes fanyarság.

A Decanter magazinban nemrégen 95 pontot kapott, ami dicséretes merészség egy nem érlelésre szánt, nem elvont, nem talajszelvény-hámozásra hivatott bor esetében. De a jó picpoul tényleg elemi hatással van a kóstolóra, arra is, aki mindent kóstolt már háromszor.

6-7 pont és 10 euró. Best buy.

[Az itthon is könnyen beszerezhető picpoul nem éri el ezt a szintet, de így is rendszeres vásárlója vagyok, és azzal az egyedülálló truvájjal büszkélkedhet, hogy az elmúlt 3-4 évben ahányszor szűz száj találkozott vele, mindig átütő sikert aratott.]

Válasz