Észak Dél ellen

Egy dél-róni kóstolóhoz egyeztettük a mezőnyt, amikor borgyűjtő barátom megpendítette, hogy egy közös ismerősünk szerint a legjobb dél-róni sem versenyezhet egy közepes észak-rónival. Ez első hallásra inkább kiskamaszos nagyotmondásnak, mint megfontolásra méltó állításnak tűnt. Második hallásra is, végül mégis úgy döntöttem, hogy egyrészt vakteszt a tudás anyja, másrészt elvan a gyerek, ha játszik – azaz miért is ne, tegyünk egy próbát!

Játékon kívül két okból tartottam gyermetegnek a felvetést. Aki igazán szereti és komolyan veszi a két borvidéket és a két fajtát – grenache és syrah -, az aligha látja őket összemérhetőnek. Tipikus alma vs. körte. A helikopter a jobb autó vagy az autó a jobb helikopter?

A másik, gyakorlatiasabb kifogásom, hogy saját tapasztalatom szerint amennyiben beszereznénk 10-10 palack átlagáron kapható dél-rónit és észak-rónit, akkor az észak-róniak között több lenne a selejt. Az érettség, a redukció és a brett gyakoribb probléma északon, mint délen.

Miután barátom feneketlen pincéjéből és az én szerény borhűtőmből összelegóztam a mezőnyt, árkategóriák alapján párokba rendeztem a borokat. A páronként kóstolást aztán mégis elvetettem: attól tartottam, hogy a fajtákból adódó könnyű felismerhetőség miatt túl egyszerű lenne az esetleges prekoncepciókat fenntartani. Így végül a teljesen random kóstolás mellett döntöttem. A könnyebb áttekinthetőség érdekében az eredeti pároknak megfelelően haladok az értékelésekkel.

Saint Cosme Cotes-du-Rhone 2017

Viszonylag ravasz csavar volt a részemről, hogy az egyik dél-róni 100% syrah. Elsőre kiszúrtam, hogy syrah, de a visszakóstolásnál elbizonytalanodtam. Intenzív, gyümölcsös, áradóan gazdag, komplex közönségkedvenc. Napokkal később, higgadtabban kóstolva érződött, hogy kissé szőrös a textúra, és a váz teherbírása szerényebb, mint a legjobbaké. De ez akkor is egy természeti csoda, brutális best buy.

7 pont, 3200-4000 Ft (mennyiségtől függően).

Stéphane Ogier Syrah d’Ogier 2016 IGP

Szakállas kedvencem. A háttérhez kattintsanak ide. Kifinomultabb bor, mint a Saint Cosme, de a vaktesztben a karcsúsága, mint könnyen azonosítható deviáció, hátrányba hozta. Ez kapta a legkevesebb szavazatot. Ettől még simán best buy, és remekül tanítható rajta a syrah karakter.

6 pont, 3400-4200 Ft (mennyiségtől függően).

Domaine Durieu Cotes-du-Rhone „Henri Durieu” 2015

A vaktesztben a második leggyengébben teljesítő bor, szerintem mégis a második legjobb bor. Igaz, napokba telt, míg ezt meg tudta mutatni, illetve erről meg tudott győzni. Egyrészt, balszerencsés volt a sorsolása, a teszt legjobb bora után kóstoltuk. Másrészt, ez fejlődött a legtöbbet az első naphoz képest. Illetve pontosabb azt mondani, hogy sokat fejlődött, és érzékeny a fogyasztási hőfokra: amíg nem éri el az üzemi hőmérsékletet, ami esetében magasabb az átlagnál, vékonyabbnak és tanninosabbnak tűnik, mint a versenytársai.

Gyönyörű grenache. Transzparens, eszköztelen, naiv és szívhez szóló. Tipikus példája a „jó borász csak jó borhoz adja a nevét” szentenciának (a nagyapjáéról már nem is beszélve). Amennyivel elmarad koncentrációban az igazi nagyoktól, annyival többet nyújt ihatóságban.

7-8 pont. 11 euró a pincénél. Sajnos, nem könnyű beszerezni, de kereskedésben amúgy 15 euró körül lehet.

David Reynaud Crozes Hermitage Les Croix 2015

A vakteszten a középmezőnyben végzett, visszakóstolva azonban az egyetlen bor volt, amely örökre kiírta magát a szívemből. Éveken át annyi jót olvastam róla, de most becsapva érzem magam. Biodinamikus, öregtőkés syrah, talán alacsony kénes is. Felületes megközelítésben tetszetős bor: intenzív, sűrű, érett. Közelebb hajolva azonban az illó határán táncol, kesernyés a vége, és valahogy úgy feldúsul, mint a tanninporral hajtott századfordulós villányi lokomotívok.

5 pont és 25 euró.

Clos du Caillou „Quartz” Chateauneuf-du-Pape 2017

Ennek a bornak volt a legtöbb vesztenivalója. A Clos du Caillou első generációs szerelmem, és bár rajongásom nem kritikátlan, ma is megdobban a szívem, amikor meglátom a jellegzetes címkét. A csalódás esélyét két tényező is növelte: az „évszázad évjárata” 2016 helyett, ez már a forró 2017, ami nemcsak populárisabb és kevésbé komplex borokat adott, de értelemszerűen egy évvel fiatalabb is. Négyen kóstoltunk, hármunkban szó bennszakadt, hang fennakadt, negyedikünk azt mondta, neki ez kissé túl sok. A túl sok kifejtése elmaradt, hármunk ámulata viszont minden korttyal nőtt. Az a típusú bor, ahol minden a helyén van. Ilyen fiatalon is harmonikus, és élénk színekkel idézi fel a termőhelyét. Selymes textúra, édes feketecseresznye, pikáns áfonya, orvosi pemetefű cukorka, grafit és garrigue, szaftos korty, hosszú savak, a tannin nem szárít, az alkohol nem éget (pedig 14,5%), a lecsengés végtelen.

9 pont. 60 euróért abszolút best buy.

Delas Cote-Rotie Seigneur de Maugiron 2016

A Delas egy külön történet: saját praxisomban még soha nem tartott ennyi ideig megállapítani egy borról, hogy nem brettes. Óvatosságból, udvariasságból és tudván, hogy a syrah hajlamos redukcióra az első este elvetettük a brettet. Másnap még mindig büdös volt, ezért harmadnap nem is kóstoltam vissza. Csak a negyedik napon derült ki egyértelműen, hogy nem brett sújtja, és az ötödik napon vetkőzte le teljesen a zavaró, gyanús szagokat.

A negyedik és az ötödik nap alapján nagy syrah, szedres, áfonyás, oregánós, sonkás jegyekkel, jó egyensúllyal, élénk savakkal, krétás tanninnal. A döcögős indulás miatt a szokásosnál is bizonytalanabb vagyok azt illetően, hogy a pályája milyen magasra ívelhet.

Az okosak és tapasztaltak szerint ez 93 pont, nekem inkább hét, mint nyolc. 80 euró.

A ráadás a Beaucastel blockbustere volt. A híre megelőzte.

Chateau de Beaucastel Chateauneuf-du-Pape 2016

Régebben ezek a borok ennyi idősen semmit nem mutattak – legfeljebb redukciót/brettet és smirglis tanninokat. Úgy látszik, időközben megpiszkálták a beállításokat, mert ez ilyen bűnösen fiatalon is élvezhető, és nagyságának érzékeléséhez nem nélkülözhetetlen háttérismeret az ára.

Energikus, gyümölcsös, fűszeres, rétegzett bor, közepes mennyiségű, enyhén érdes tanninnal, soha véget nem érő lecsengéssel. Nagyságához kérdés sem férhet. Talán a szerényebb grenache hányad tehet róla (30%), talán más oka van, de nem tipikus CdP, és nincs meg benne a Clos du Caillou varratmentes kereksége.

Fölfelé nyitott 8 pont. 100 euró.

Összességében lenyűgözően jók voltak a borok. A vaktesztek könnyen torkollanak fikaspirálba, ez a veszély most egy pillanatig sem fenyegetett. Rón rulez.

PS: 7 palack szánalmasan szűk merítés. Igazolni nem igazoltunk semmit, a vitanyitó állítás cáfolatára azonban ennyi is elég volt.

Válasz