Vertikálisokat taglaló sorozatunk következő szereplője egy olyan bor, ami még csupán bontogatja szárnyait, de történelmet készül írni. A borfogyasztó világ figyelmét helyi fajtákkal nyerhetjük el, és valljuk be, vörösben nem erősek a lapjaink (a kékfrankos és talán a hisztis kadarka rejt potenciált). Mára gyakorlatilag letűnt régi fajták feltámasztásával aduászokat kaphatunk kezünkbe Szentesi Józseftől – többek között a csókaszőlőt.
Értékelhető mennyiségben (a mikro tételek, például egy mázsa szőlő vinifikálása szükségszerűen kompromisszumokat jelent, a borászati eszközök nem ekkora tételekhez lettek kialakítva, más az erjedés dinamikája, stb) még nem kellően régóta készül csókaszőlő a Szentesi pincében, jelenleg mintegy 2500 tőke termését dolgozzák fel. A hamarosan termőre forduló ültetvényekkel 3500-ra ugrik majd a szám. Három évjáratot kaptam Józseftől, hogy belekóstolhassak a történetbe, ennek kapcsán faggattam ki a részletekről.
Honnan indul a csókaszőlő sztori?
2001-ben olvastam a Szabad Földben a budai vörösről, ami a monarchia idejében a magyar borágazat legjobb exportterméke volt. Csókából és kadarkából készült. Nem én vagyok a Szentesi, mondtam, ha nem lesz csókám. 2003-ban eltelepítettem 300 tőkét a pécsi borkutató segítségével, jól sikerült az ültetés, 2004-ben már készült is 40 liter, ballonban. Ezt 2005-ben megkóstolta a borkutató igazgatója és elájult tőle. Körbetelefonálta a nagy borászokat, akik eljöttek megkóstolni a tételt – 130 éve nem készült a fajtából bor. Ipacs Szabó, Bussay, Heimann, Légli, Polgár, Ráspi, Weninger, Kaló, Simon, ilyen nevek jöttek el. Mind telepített a kóstoló után. Néhányan három év múlva kivágták.
Milyen maga a szőlő?
Kényes, keveset terem. 500 évvel ezelőtti írásokban már említik, kádkongató néven, mert annyira kevés termést hoz. Gombára fogékony. Kocsánybénulásra hajlamos az első két évben, szárazságot sem bírja. Feltételezem, hogy nagyobb terhelés mellett nem ad jó bort. Ezt nem próbáltam ki. Középérésű, rothadásra nem érzékeny.
Milyen a bora?
Egyedi. Jól integrálja az újhordót, gyümölcsös, közepesen tanninos, jó savösszetételű. Az ismert fajtáktól eltérő karakter. Érlelhetősége is jó. Régen is volt híre, egy ismerősöm egy árverésen egy patinás bécsi étterem 1880-as évekből származó borlapját vette meg, a három legdrágább tétel egy bordeaux-i, egy ménesi és egy budai vörös volt.
One thought on “Feltámasztott múlt: a csókaszőlő. Szentesi interjú és mini vertikális.”
Comments are closed.