Nem délibáb – tokaji száraz zárlat

Saját borbaráti körömben gyakorlatilag senki nem iszik tokaji szárazakat. Az utóbbi egy évtizedben én is inkább csak kötelességtudatból szondázgattam a mezőnyt: annyira mély volt a szakadék az olvasható presztízs és az én értékítéletem között, hogy szinte minden évben eljött a pillanat, amikor elfogott a kétely és győzött a kíváncsiság. Egészen mostanáig ezek a próbák csak bebetonozták az előítéleteimet.

Na jó, ez nem teljesen igaz. Az utóbbi években Demeter Zoltán birtokfurmintjai, egy-egy Homonna, Disznókő, Vayi már sejtették, hogy valami változóban van. De így is be kellett vetnem a kérlelő-érvelő applikációt, amikor a család pénzügyminisztere elé terjesztettem, hogy ebben az évben is szeretnék Demeter Zoltán furmintot kóstolni. Minden érintett javára legyen mondva, utána már sokkal könnyebb dolgom volt a minisorozat beindításával. Sőt, a bő két hét alatt két olyan borral is találkoztunk, ami a feleségem egyébként kőkemény szívét puhára főzte: a Gizella Barát és a Barta Öreg Király (erről majd később). Igaz, a szkepsziséhez is kapott muníciót (Nobilis Barakonyi Hárslevelű és a Szarkák). Bennem, mindenesetre, átszakadt egy gát. Hívő nem lettem, de bizakodó szurkoló igen.

Amikor néhány héttel ezelőtt két barátom is jelezte, hogy szívesen részt vennének egy körkapcsolásos online-kóstolón, akkor rögtön fölvetettem, hogy az egyik kör lehetne egy magyar vs külföldi fehérek rangadó. Engem leginkább az érdekelt, hogy a Gizella Barát nemzetközi kontextusban is állja-e a sarat. A beszerzés és a szállítás véletlenjei úgy hozták, hogy mind a négy tervbe vett palack csak a mi háztartásunkba érkezett meg időben, így az alábbiak, sajnos, nem hat, csupán két ember véleményét tükrözik.

Terlan Winkl Sauvignon Blanc 2018

Körülbelül öt éve vagyok rendszeres vásárlója a Kellerei Terlan/Cantina Terlano boroknak, és tavaly nyáron el is zarándokoltam a világ egyik legjobb szövetkezeti borászatába. Ez az olcsóbbik dűlős sauvignon blanc-juk. Ebben az évjáratban és ennyi idősen sokkal inkább hat új-zélandinak, mint sancerre-nek. Majd kiugrik a pohárból, és a trópusi gyümölcsök, a bodza és az egres mellett markánsan érződik egy kandúrhugyos, petrolos vonal is. Energikus és kissé szertelen – a szomszédságába kerülő borokat messze túlharsogja. 7 pont (15-20 euró)

Gizella Barát Hárslevelű 2018

Az újratalálkozásnál igazából csak annyi meglepetés ért, hogy az illatban érződik némi kukorica. Minden egyéb tekintetben kifogástalan és rendkívül stabil (bontás után 6 nappal is rezzenetlenül állt az utolsó féldeci). Feltűnően koncentrált, gazdag, de a kiváló minőségű és jó arányú sav miatt sem a súly, sem a maradékcukor nem húzza le. Nagyon finom, megnyerő bor. 7 pont (4850 Ft)

Domaine de Montille Bourgogne Chardonnay 2016

Ez az alapok alapja, a fapados burgundi, amire még azt sem szégyellték ráírni, hogy chardonnay. Az illat meglepően intenzív, fajtajelleges és hívogató. Direkt fát nem éreztem (ha minden igaz, 600 literes hordókban érett). Kóstolva harmonikus, maradékcukor nélkül is édes gyümölccsel, diszkréten élénk savakkal és jó közepes testtel. Sajnos, megadta az esélyt, hogy bólogassunk: igen, ez Burgundia. Aztán sóhajtozzunk: kár, hogy ilyen drága. Az egyetlen folt a bizonyítványon, hogy a negyedik napon meg kellett inni a maradékot, mert az illat egyértelműen jelezte, hogy elfáradt. 7-8 pont (10500 Ft)

Jásdi Lőczedombi Olaszrizling 2017

Visszafogottabb aromatika, szép egyensúly, kerek, jól iható. Intenzitásban és tetszetősségben pontokkal maradt el a többitől, viszont egyensúlyban, tartásban és ihatóságban csak a burgundi volt vele pariban. A lecsengés csontszáraz, ebben a mezőnyben egyedüliként. 6-7 pont (4750 Ft)

Ahogy a pontokból is látszik, nem nyertünk, de kiegyensúlyozott mérkőzésen szoros eredmény született. Még nem a bajnokságra hajtunk, de legalább egy ligában játszunk.

Válasz