Savanyú/cukorka – Szabó és Cseri rajnai rizlingek

Amikor néhány éve arról írtam, hogy kirajzolódni látszik egy magyar rajnai stílus, akkor nem számoltam azzal, hogy mennyire szűk és sérülékeny ez a populáció. A Pannonhalmi Apátsági Pincészet különböző időjárási anomáliák miatt évek óta nem készített Priort (rajnait is alig), Bencze István pedig teljesen ráállt a natúrboros vonalra (és ez a beszerzési árral, meg a szállítási költségekkel párosulva nekem már túl nagy rizikó). Így a a körkép kerekítése két jóval kevésbé ismert névre maradt.

A beszerzés csúszása miatt ez a két bor lekéste a fő eseményt, de lelkiismeretfurdalásom lett volna, ha nem számolok be róluk. A status quót ugyan egyik sem rendíti meg, ám mindkettő ígéretes a maga teljesen eltérő módján. Primitív megközelítésben: az egyikből kihagyható lett volna egy kiskanálnyi cukor, ami éppen jól jött volna a másikba.

Szabó Zoltán Pécsi Rajnai Rizling 2018

Szabó Zoltán Rajnaija egyszer nagyot szólt, aztán azóta nem, vagy csak az én fülemig nem jutott el. A magyar rajnaik fősodrát idézi illatban, vagyis az igazi rieslingekhez képest igencsak tompa. Amit kitartó türelemmel ki lehet belőle csalogatni, az sem éppen gyümölcskoktél (gyurma, nyers fa és talán citrusok). Kóstolva sem egy ízorgia, maradjunk annyiban, hogy friss, fanyar és száraz. Van azonban egy aduja: ilyen szépen muzsikáló savakkal talán még egyetlen magyar rieslingben sem találkoztam. Szóval, a savgerinc az élmény, minden más feledhető.

Nekem így is megkarcolja az 5 pontot, de savallergiások nagy ívben kerüljék! 2200 forint.

Cseri Pannonhalmi Barni’s Riesling 2019

Én 2018-ast rendeltem, de annyi baj legyen. Első szippantásra fajélesztősan intenzívnek tűnt, és a bodzás, egreses jegyek a szolid szénsavval kommerszebb bort vetítettek előre. Aztán ahogy szellőzött és rendeződött egy tetszetős, narancsos-őszibarackos vonalnál állapodott meg, és ezt az utolsó deciig tartotta. Kóstolva jól hozza a német feinherb/fruity figurát: magas  sav, magas maradékcukor, alacsony alkohol. Pörgős, gyümölcsös, mondanám, hogy könnyen szerethető, de az édesbe hajló lecsengés nem mindenkinek az esete. Profi munka, precíz, bájos, igazi riesling karaktert mutató bor. A tetszésindex a kóstoló cukortűrésén fog múlni.

5 pont és 1800 forintért jó vétel.

Fogadni mernék rá, hogy mindkét borászat fog még nagyon jó rieslingeket készíteni (és valószínűleg készített is az elmúlt néhány évben, csak azokról én lemaradtam). A magyar riesling válogatott keretbe én biztosan meghívnám őket.

Válasz