Mint valószínűleg minden korombéli, én is átvészeltem már néhány időszakot, amikor az ember behúzza a nyakát, befogja a fülét, becsukja a szemét és várja, hogy a vihar odébbálljon. Ezt a blogot és a bort mint hobbi, szórakozás, utazás és műélvezet próbálom koronamentes övezetként kezelni. Nem utolsósorban azért, mert egyébként úgy habzsolom a Covid-19, az immunrendszer, a fertőzési, halálozási és gyógyulási rátáról szóló cikkeket, mint korábban a Liverpool Echo foci-rovatát, és ez a sötétség szíve körüli legyeskedés elfeketíti az ember lelkét. A kedélyem állagmegőrzésénél azonban mégiscsak fontosabb probléma, hogy borász ismerőseim szavaiból és hanghordozásából azt olvasom ki, hogy félve várják a pillanatot, amikor a szorongás majd átcsap pánikba, a közösségi felelősségvállalás a saját irhájuk mentésébe.
A koronavírusban és a karanténban nincs semmi vicces, de amikor előbb a Pósta Borház, majd két nappal később Barta Károly vette föl velünk a kapcsolatot, akkor kicsúszott a számon: „Nagy lehet a baj, ha már nekünk is küldenek borokat”. Utólag is elnézést kérek mindenkitől, akire nézve ez a megjegyzés sértő lehet, és őszintén remélem, hogy az állam, ami áttételesen mi lennénk, elsőszámú feladatának tekinti, hogy az egyik napról a másikra munkanélkülivé vált embereket és az alkalmazottaik megtartásáért küzdő vállalkozásokat megmentse. Zárójel bezárva.
Szóval Pósta Bori a Pósta Borháztól küldött egy üzenetet a Facebook oldalunkra, amiben az iránt érdeklődött, hogy van-e lehetőség a Művelt Alkoholistának bort küldeni. Én ezt válaszoltam neki:
Kedves Bori, igen, van rá lehetőség. Arra előre kell figyelmeztetnem, hogy ami a szívünkön az a szánkon, azaz azt sem szoktuk elhallgatni, ha csalódás ér. Amennyiben így is vállalja a kockázatot, akkor egyeztetek a szerzőtársammal, hogy melyikünk címére küldje a borokat. Üdvözlettel, Jónás Csaba
és ők ezt válaszolták nekem:
Kedves Csaba! Köszönjük a gyors választ. Természetesen nem várunk el “különleges bánásmódot” szívesen megmérettetnénk néhány borunkat.
A lovagiasság szabályai szerint látszólag mindent rendeztünk és tisztáztunk, de azért volt bennem szorongás és idegesség. Valaki tesz nekem egy szívességet, és reménykedik, de egyáltalán nem biztos, hogy tudom viszonozni a szívességet, sőt, nem is szabad viszonoznom. Az én hozzáállásom mindig is inkább fogyasztóvédelmi volt, mintsem a „borászok barátjáé”, és ezen a jövőben sem áll szándékomban változtatni. Zárójel bezárva.
A Pósta Borház lábnyoma minimális a memóriámban. Tiszteletreméltóan környezettudatos pinceként élnek a fejemben, amelynek azonban az utoljára 4-5 éve kóstolt borai meglepően hordóvezérelt és súlyos darabok voltak.
Pósta Borház Siller 2018
A szűkszavú kísérőlevélből annyit tudtam meg, hogy kékfrankos alapú. Ennek fényében igényel némi bátorságot vagy botorságot, hogy bevalljam a saját sajtcédulámra azt írtam volna: én ilyennek képzelem a jó kadarkát.
Az illatot sajnos a szellőzés sem mosta patyolattisztára, kóstolva azonban az első kortytól az utolsóig megőrizte az erényeit. Alapvetően gyümölcsös (ribizli, erdei szamóca és környéke), eleven, lédús, frissítően savanykás, izgalmasan sós. Jól esik nagykortyokban és jól esik ráérősen szöszmötölve. Nyári (majdnem) vörösnek ideális lehet.
5 pont és 1500 forintért minden kétségen felül best buy.
Pósta Borház Amfórás Kadarka 2017
500 literes, máz nélküli amfórában érett és van benne valami zabolátlan vadság. Volt amikor igényes és becsvágyó terroirbornak éreztem, máskor hitetlenkedve kérdeztem, hogy egy forró évjáratban hogyan sikerült ennyi savat megőrizni, vagy még inkább: muszáj volt? Magamnak úgy raktam össze, hogy a kánikulától megriadva a korai szüret karjaiba vetették magukat és aztán a tölgyfa hordó kerekítő, simító hatásáról is lemondva egy ADHD-s kamaszt sikerült előállítani. Gyümölcsös, érdekes bor, de egy teáskanálnyival több benne a zöld, mint amennyit az én ízlésem diktálna.
4-5 pont és 3000 Ft.
You must be logged in to post a comment.