Az elegáns furmint nem oximoron – Barta Öreg Király Furmint 2018

Ez a poszt utóirat egy szép anomáliáról. Amikor a tokaji száraz sorozathoz válogattam borokat, akkor a Barta Öreg Királyt az ára ugyanúgy kizárta, mint a Szepsyket. Aztán a karantén az utamba sodorta (l. Pósta-poszt). Afelől nincs kételyem, hogy a Gizella Barát riválist kapott, de a szokatlan szépség fölvetett egy-két dilemmát.

A Barta-borokat közel egy évtizeden át Homonna Attila készítette, 2016 óta Újvári Vivien. Nekem nincs rálátásom, hogy az esetleges stílusváltás mit hozott – a Homonna-féle borokat alig, az Újvári-féléket egyáltalán nem ismerem. A partvonalról persze én is láttam, hogy a Barta-borokat egyre magasabban jegyzik (külföldön is) és egyre drágábban adják. Különböző alkalmakkor kóstoltam is egyet-kettőt, de nagyobb hatással nem voltak rám, a Barta Pincét jó tokaji pincének könyveltem el, ahol az én ízlésemnek túlságosan hordós borok készülnek.

A tokaji száraz mini-sorozatot már lezártam, mire a Barta Öreg Király befutott, és bár az emlék még friss volt, viszonyítási pontnak beszereztem egy Oremus Mandolást (amúgy is elsőszámú tartalék volt). A Mandolás a korábbi évek tokaji átlagát és stílusát hozta (nem rossz, de: az aromaszegénység miatt a visszavett fával sem bírt el, és a fémes mellékízen túl, van benne egy adag almasav, ami nekem nem zsánerem). Önmagában szolid csalódás lett volna, kontrasztanyagnak viszont telitalálatnak bizonyult az „újhullámos” Barta mellett.

Három emberről tudok, aki kóstolta már a 2018-as Öreg Királyt és elalélt tőle: Németi Zoltán (a.k.a. Octopus), a feleségem és én. Azt hiszem, ez az első tokaji száraz, aminek kóstolási jegyzetében leírtam az ’elegáns’ szót (mindjárt háromszor).

Hűvös elegancia, nyugalom, kifinomultság és kisimultság jellemzi. Az illat viszonylag intenzív, virágos, őszibarackos, körtés, citromfüves. Kóstolva telt és finom, de ami engem igazán megragadott az a természetessége: erőlködésmentes, eszköztelen, nincsenek illesztési rések, nem lehet kitapogatni a konstrukció elemeit. Üde és gyengéd. Mint élmény magátólértetődően szép. Mint tokaji furmint, mint értékelési feladat egy rejtély.

Legalább két dolog ütött szöget a fejemben. Földi Bálinttal beszélgetve mindig szóba kerül Újvári Vivien, akihez szoros szakmai és baráti kapcsolat fűzi. És én kaptam Földi Bálinttól egy különleges kincset, ami szinte nem is létezik. Meghatóan szép bor. És a Barta Öreg Király stílusában, körvonalaiban jobban hasonlított erre az olaszrizlingre, mint bármelyik tokaji szárazra. Kíváncsi vagyok, hogy ez egyszeri, csalóka benyomás volt, vagy a későbbi kóstolások hipotézissé kerekítik. A másik szög a fejben, hogy elég nagy-e. Szépségben a maximumot ostromolja, de nincs benne semmi fenséges. Egyáltalán nem vagyok arról meggyőződve, hogy ez valós probléma, de ha már fölmerült bennem, akkor legyen nyoma. Az Öreg Király nem tesz próbára, nem támaszt nehézségeket, nincs surlódás, nincs fogas kérdés.

7-8 pontra saccolom, ám az értékelés a szokásosnál is jobban a levegőben lóg. A Gizella Barát esetében volt alkalmam nemzetközi etalonokhoz mérni, itt, sajnos, nem. Olcsónak az anyja sem mondaná, de a tokaji nehézatléták mellett egy Brigid Kosgei.

Válasz