Miért nem vesszük észre? – Somlói Juhfark

Ha azt mondom, a juhfark egy eredeti fajta, akkor nem mondtam sokat, főleg nem újat. Az első poszt-karantén kóstolónkon inkább azon lepődtünk meg, hogy mennyire kikupálódott. Az élmény és az árak is azt mutatják, hogy a juhfark komolyan van véve. Sikerült a régebben félt/tisztelt savakat megszelídíteni/integrálni, és ezzel a jobbak a legjobb magyar fehérek szintjére emelkedtek. A képet egységesnek nem mondanám, de ez a 6 palack nem húzott jobban szét, mint tette volna hat tokaji furmint vagy szekszárdi kékfrankos.

Hatan kóstoltunk vakon. Az alapkategóriás Tornait leszámítva a maroknyi mezőny rendkívül erősnek és kiegyenlítettnek bizonyult, ezért a szokásosnál is nagyobb volt a tanácstalanság és kapkodás az első három véglegesítésekor. A hagyományos rendszert követve (három pont az első helyért, két pont a másodikért, egy a harmadikért) az alábbi sorrend alakult ki:

Kreinbacher Somlói Juhfark Selection 2017 – 14 pont

Somlói Apátsági Pince Juhfark 2017 – 11 pont

Barcza Juhfark 2017 – 7 pont

Somlói Vándor Juhfark 2018 – 3 pont

Géró Somlai 2016 – 1 pont

Tornai Friss Juhfark 2018 – 0 pont

Nálam vakon a Kreinbacher, a Somlói Apátsági Pince és Géró Péter végzett az első három helyen, de a sorrendet csak beblöfföltem. Másnap visszakóstolva a Géró a másik kettő fölé kerekedett.

Barcza Nagy-Somlói Juhfark 2017

Három napon át kóstoltuk, és hullámzott a tetszésindexe. Az egyetlen bor a mezőnyben, amiről habozás nélkül megmondanám, hogy forró évjárat szülötte. Koncentrált, magas alkohollal, édes tónussal, határozott vaníliás aláfestéssel, selymes textúrával és sok gyümölccsel. Juhfarknak talán túlságosan simulékony és lágy, de fehérbornak egyáltalán nem az.

5-6 pont és 3000 Ft (ha nem is best, de legalább good buy).

Somlói Vándor Nagy-Somlói Juhfark 2018

Ebben a mezőnyben ez volt a legrusztikusabb bor, de ez inkább csak arra bizonyíték, hogy mennyire csiszolttá váltak a juhfarkak. Az illatban erősen érvényesül egy kénes, termálvizes jelleg, ami mögött, ha gyümölcs nem is, de legalább virágok mutatkoznak. Kóstolva a sav élesebb a mezőny átlagánál, és nincs akkora teste és/vagy maradékcukra, ami teljesen egyensúlyba tudná hozni. Sós, inas, a többinél fanyarabb, dísztelenebb bor, és így egy lépéssel közelebb áll a hagyományos juhfark-képhez.

4-5 pont és 3600 Ft.

Somlói Apátsági Pince Juhfark 2017

Lehengerlően szép bor. Egy vakteszten, a semlegesebb juhfarkok közé szinte berobban. Az illat mint egy gyümölcskoktél. Somlói juhfark tokaji szamorodni panorámával. Kóstolva is nagyon határozott egyéniség, nem kevés maradékcukorral és nem kevés savval. A koncentrált kortyban a gyümölcsök mellé megérkezik a sós, vasas, sajátos somlói jelleg. A lecsengésben a gombás kesernye a határokat feszegeti. Nagy egyéniség. Én szívesen megkóstolnám botritisz-mentes, száraz(abb) kiadásban is.

6-7 pont és méltó ár.

Géró Péter Somlai 2016

A Gellért Szállóban egy somlói évjáratbemutatón találkoztam először Géró Péter boraival, aztán egy évre rá már Csitével versengve hízlaltuk az önbecsülését (a 2015-ös Hárslevelűről itt áradozok). Géró Péterhez sajnos nem érkezett befektető herceg, mint annak idején Györgykovács Imréhez, és a közönségsiker is elmaradt. 2016 volt az utolsó évjárata, azóta a szőlőt Tóth Péter műveli (állítólag van rá esély, hogy egyszer Géró Péter még visszatér).

Részleges kakukktojás (csak 65 százalékban juhfark, a többi furmint és néhány csepp hárslevelű). Bár kerülni akartam a Somlón kockázatos 2016-os évjáratot, a forgalmazó honlapjának pontatlansága miatt mégis becsúszott egy. Szerencsés baleset.

Komplex, gerinces, kiegyensúlyozott bor, mézes, virágos, trópusi gyümölcsös, gyógynövényes és zöldfűszeres jegyekkel. Távolról Clemens Busch rieslingjeit idézi, húsosabb, barátságosabb kivitelben. Áttetsző, éterien tiszta korty, hosszú, részletgazdag lecsengés. Részemről teljes behódolás. Ajándék, hogy találkoztunk.

7-8 pont, nevetséges ár. Ha egyszer itt elfogyna, még mindig lesz belőle, még mindig nevetséges áron.

Kreinbacher Somlói Juhfark Selection 2017

Alapvetően kiváló bor, de mint a Kreinbachereknél gyakran, a megítélése továbbra is a fa körül forog. Kell még néhány év, hogy kiderüljön, mennyire sikerült az arányokat eltalálni. Mondjuk, afelől nem maradt bennem kétség, hogy hosszú életű lesz.

Kulturált, szép, de kevésbé intenzív és részletgazdag illat. Kóstolva, és az idő múlásával egyre inkább, kibújik a somlói jelleg a fa mögül. Körte és őszibarack a gyümölcse, ehhez társulnak a szokásos ásványos, sós jegyek, illetve a hordó cseressége. Komoly koncentráció, masszív sav. A másnapi visszakóstoláskor hosszasan vacilláltam, hogy a SAP juhfarkját vagy ezt szeretem-e jobban – az előbbi egyedibb és tetszetősebb, ez precízebb és száraz -, de nem tudtam dönteni.

6-7 pont és méltó árazás.

Tornai Pince Friss Juhfark 2018

Ha valaki azt állítja, hogy a juhfark főhadiszállását a Tornai Pincénél rendezték be, én nem fogok vitatkozni vele. Ennek megfelelően kismilliószor futottam neki, hogy találjak olyan beszerzési forrást, ahol a fenti borok mellett a Tornai Prémium is kapható, de hiába. Még az is megfordult a fejemben, hogy a „Kalandor” néven futó roppant vonzó csomagot rendeljem meg, de a megspórolható összeg nem volt arányban a változatosság csábításával. Régebben az Auchan is forgalmazta a Prémium-sorozat több tagját, mára azonban csak a Friss maradt listán.

Szóval a Friss Juhfark szerepeltetése kissé olyan volt, mintha a sérült csapatkapitány helyére a fiát állították volna be a kezdőcsapatba. Van az illatában egy likőrös, illós jegy, és a kortyban egy selymes, dús vonal, ami ebben a pedigrés mezőnyben disszonánssá teszi.

3-4 pont és 1800 Ft.

A kóstoló után elszégyelltem magam, hogy bár a szám sokat jár, évente én is csak egy-két palack somlói juhfarkot veszek. Pedig könnyen lehet, hogy a messziről jött embereknek van igazuk – Matt Kramer, Alder Yarrow – és a juhfark a legizgalmasabb fehér fajtánk.

(Utóirat: A juhfark sokkal jobb fajta annál, hogy kínos mítoszokkal vagy bárgyú angol szóviccel (you f.ck) marketingeljék. Én ebben nem akarok cinkos lenni. De ha segít, ám legyen. Abban viszont cinkos vagyok, hogy Géró Péter parkolópályára került – ha gyakrabban vásároltam volna a borait, ha többször írtam volna róluk, akkor talán most is aktív lenne. A poszt írása közben rendeltem még három palackkal, de ezzel már csak én járok jól.)

Válasz