Revidea – Monsanto Chianti Classico 2017

Borban az első nagy szerelmem Toszkána és a sangiovese volt. Azóta sok szőlőlé lefolyt a torkomon, és ennek egyre szerényebb hányada sangiovese. De bármennyire félek is, hogy egyszer majd felhúzott szemöldökkel fogom magamat kérdőre vonni, „mit ettél te ezen, nyeretlen kiscserkész?”, a ritka találkozások ritkán okoznak csalódást.

Ezt a bort egy nagyobb tesztbe szántam, amit elmosott a vírus. Eredetileg brunellót vagy legalább rossót akartam venni, de olyan siralmas a hazai választék, hogy itt kötöttem ki. Montalcino-ultraként értetlenül, sőt, ellenségesen figyelem, hogy az európai borsajtóban évek óta erősödik az a kórus, miszerint Chianti rálépett a gázra és megelőzte Montalcinót. Ez a szorgalmon és szakértelmen kívül, állítólag, a globális felmelegedésnek és a brunellók amerikai sikerének köszönhető: Montalcino klímája eleve melegebb és az amerikai ízlést inkább a méret, mint az egyensúly hatja meg. Ha én is ipari méretekben tesztelhetnék, talán lenne esélyem egyetérteni (titokban). A saját buborékomban azonban Chianti szinte nem is létezik, Montalcino pedig rendületlenül fejlődik. Amikor nagy ritkán felbontok egy Pian dell’Orinót, egy Collemattonit vagy egy Capannát, akkor mindig oda lyukadok ki, hogy a maguk egészen eltérő stílusában ezek továbbra is megkapóan szép borok.

A Monsanto a Chianti birtokok elitjéhez tartozik és két dicső haditett is az ő nevükhöz fűződik: itt készült az első dűlőválogatott chianti (1962) és az első fehér fajták nélküli chianti (1968).

Chianti-specialisták szerint 2017 egy természeti csoda: emberemlékezet óta a legforróbb nyár, a borokban mégis maradt elég sav és az alkohol sem szaladt el. Hogy ebben mekkora része volt a zöldmunkának és mekkora a pincetechnológiának, abban megoszlanak a vélemények. Mindenesetre a Monsanto alapbora remek egyensúlyt mutat.

Az illat azonnal Toszkánába repít – én legalábbis a fenyőtű, a balzsamecet és a görögdinnye trióját ezzel a borvidékkel azonosítom. Nemes és komplex. Kóstolva igazi bort kapunk: tele van energiával, kontrollált feszültséggel, sem a savak, sem az ízek nincsenek becsomagolva. A szokásos cseresznyés, meggyes aromákon túl, meggymagos kesernye és sós, umamis jelleg fut végig a kortyon hosszan kitartva. A tannin még fiatalosan reszelős, de a beépülésre minden esély megvan. Életerős, jó tartású, rengeteg árnyalattal rendelkező bor.

El kell ismernem, hogy eléri a legjobb rosso di montalcinók szintjét. Fejben egy évtizeddel lemaradva, azaz a pinceárak és a 250 forintos eurónál leragadva, azt mondanám, hogy az ára egy vicc. De amikor ismerősöknek adok ajánlást, vagy vendégséget szervezek, és átgereblyézem a 10 ezer alatti itthoni választékot, akkor ez a minőség Bordeaux vagy Burgundia számára megugorhatatlan. Rioja versenyben van, de ők kényelmet kínálnak, a Monsanto inkább száguldást.

7 pont és 7850 Ft.

Hirdetések

Válasz