Szepsy István: “csoda hogy életben vagyunk”

Szepsy István egy nagyon súlyos időszak után lábadozik, reméljük, hogy minél hamarabb eljut a teljes felgyógyulásig. Tudomásom szerint ez az első interjú, amit azóta adott, hogy átesett egy stroke-on, gyomor- és nyombélfekélyen, végül egy sérvműtéten. A gondolatait mindig érdekesnek találom, ami nem jelenti azt, hogy egyet is értenék velük. Azt például soha nem értettem, hogy miért izgatja ennyire az árazás, és most sem fér a fejembe, hogy a forgalom drámai visszaesése hogyan egyeztethető össze az áremelési rekordkísérletekkel. Olvassák el az egész interjút, van benne jó néhány megfontolandó és meghökkentő megállapítás. Nálam ez a Top 10:

“…. az elmúlt fél év történései után csoda hogy életben vagyunk, annyira visszaesett az értékesítésünk.”

“Azon szőlők cseréjéről döntöttünk, melyek nélkül meg tudunk lenni. Konkrétabban ez annyit tesz, hogy kivágunk tíz-tizenöt hektárt és az újratelepítéshez nem azonnal fogunk hozzá.”

“Én nem úgy tapasztalom, hogy nőtt volna a luxustermék iránti kereslet. Azért készítünk csúcs aszút, hogy megjöjjön az igény. Hogy nekünk magyaroknak is legyen, ne csak a külföldi vetélytársainknak.”

“… jöttek a száraz borok stílusváltásai. Legalább négyet számolok össze, ahogy figyeltük menet közben a száraz bor helyzetét.”

“A komplexitás igényét felváltotta az elegancia és az egyensúly.”

“Ami Hegyalját illeti, elég sötét a hangulat. Borúlátó. Nem véletlen. Nincs szőlő felvásárló. Nagy tömegben zajlott a zöldszüret. Az eladási viszonyok sem jók. Mi a Szepsy Pincészet mindig adtunk el félkész terméket, ám három éve egyáltalán nincs vevő.”

“Remélem, hogy a szűk húsz százaléknyi tehetős réteg felfedezi azokat az értékeket, melyeket áron alul kínálnak, ahogy mi is tesszük. Drágák ugyan, de még mindig nem a valós árukon kelnek el.”

“Azt hiszem, jobb lesz a világ. Egyre többen ismerik fel, hogy a pénzt nem lehet megenni. Ez régi bölcsesség. Az emberek egyre jobban elgondolkodnak az élet értelmén.”

“A gazdasági fejlődésünket és a spirituális fejlődést nem tudom szétválasztani, esetemben az egyik nem megy a másik nélkül.”

“A tavalyi szürethez pedig újdonságot egyáltalán nem tudtam hozzátenni, mert ahhoz benne kellett volna lennem a mindennapi folyamatokban. Irányítani annyit jelent, hogy naponta ott vagyok az eseményeknél, így lehet csak észrevenni, hol kell jobbítani. Most 2020 nyarán eljött erre az idő.”

(Egy régi szép összefoglaló Szepsy István 15 évvel ezelőtti gondolatairól.)

[Szepsy István fotóját a Bortársaság honlapjáról metszettem.]

Válasz