A helyi fajták apostolai – Heimann-borok Jancis Robinsonnál

Jancis Robinson oldalán több, mint 20 ezer karakteres megaposztban ismertetik és méltatják a szekszárdi Heimann pince történetét és borait. Minden bizonnyal ez a leghosszabb és legalaposabb írás, ami valaha megjelent Heimannékról. A családon kívül a kékfrankos és a kadarka kap főszerepet, de szó esik Heimann Ágnes organikus kiskertjéről és lecsójáról is. A már jólismert kadarka-klón kísérlet után Heimannék most a kékfrankost – összesen harminc klónt, részben Ausztriából és Németországból – készülnek hasonló nyúzópróbának alávetni. „Az elmúlt 30–50 év a nemzetközi fajtákról szólt, de beláttam, hogy át kell térnünk a helyi fajtákra”, mondja id. Heimann Zoltán.

Ifj. Heimann Zoltán színrelépésével megjelent egy második termékcsalád, a Heimann és Fiai. Zolira sok feladat vár: az organikus minősítés megszerzése, a hangsúly áthelyezése a helyi fajtákra és egy új stílus kialakítása (kevesebb fa, alacsonyabb alkohol, egészfürtös erjesztés, a pincetechnológia visszanyesése, a terroir kidomborítása).

Tamlyn Currin 14 bort kóstolt meg, és ahogyan az borítékolható volt, a Heimann és Fiai borok tetszettek neki jobban (a klasszikus sorból a 2016-os Barbárra 16,5, a 2009-esre 17 pontot adott). Még a H&F alapkadarka is 17 pontot kap, három bor pedig 17,5-et (Porkoláb-völgy Kadarka, Bati Kereszt Kékfrankos és Baranya-völgy Kékfrankos). A pontozás hírhedten pontatlan műfaj, de azért szerepeljen itt viszonyítási pontként, hogy a Chateau Figeac 2000-es, 2010-es és 2014-es évjárata is 17,5 pontig jutott.

Válasz