A fogyókúra áldozatai

Legalább másfél évtizede élünk a kalóriaszámlálás jegyében, állítja James Lawrence. Az ezredforduló környékén vált a jó ízlés axiómájává, hogy az érettség mozgalom túlnyerte magát, a klasszikus erényeket, az egyensúlyt, az eleganciát, a lendületet feláldozták a magas alkoholú, testes borok oltárán. Az érett szőlő érdekében bevezetett kismillió szőlészeti újítás, a hozamkorlátozástól a lombfal igazgatáson át – a pincetechnológia csodafegyvereiről most ne is beszéljünk -, brutális erejű szövetségesre talált a globális felmelegedésben. A 14,5% lett az új 13%, a friss gyümölcs helyére a beszáradt lekvár lépett, az innivalóból tömény szesz, a salátából chutney lett.

Anselmo Guerrieri Gonzaga, a trentinói San Leonardo tulajdonosa szerint “a nagyfokú koncentráció és a magas extrakt elveszi az ivás örömét”. „Be kell vallanom, hogy amikor a címkén meglátom, hogy az alkohol 14 százalék vagy magasabb, az azonnal kedvemet szegi – és inkább csak akkor kóstolom meg őket, ha jól ismerem a borászt.”

James Lawrence szerint az inga átlendült, ma már nem a likőrös gyümölcsbombák miatt kellene aggódnunk, hanem az éretlen szőlőből készített dísztelen, enervált és savanyú borok előretörése miatt. A klímaváltozás következményeitől megrettent borászok harcba szállnak a természettel és a terroirral, és a saját ízlésüknek vagy a piac vélt igényeinek megfelelő karcsú és alacsony alkoholú borokat készítenek. A fegyvertáruk legfontosabb eszközei: kevésbé hatékony élesztőtörzsek, lombfal fazonírozás és előrehozott szüret.

Az alacsony alkoholra kétségtelenül van kereslet, az új-zélandi Dr John Forrest 9 százalék körüli borai pl. remekül fogynak, és a kiváló Leitz is forgalmaz már alkoholmentes bort. De ez egyelőre rétegigény, hipsztergettó, a borfogyasztók többsége nem ijed meg az alkoholtól.

“Találkozunk vevőkkel, akiket elriaszt a 14 vagy ennél magasabb százalék a címkén, de ez nem egy széles réteg (…) A felső kategóriás borok esetében még soha nem kaptam olyan visszajelzést a boltjainktól, hogy a fogyasztók döntéseit az alkoholtartalom befolyásolta volna” – nyilatkozta a borbeszerző Peter Mitchell MW. “Én személy szerint inkább választanék egy fenolosan érett bort magas alkohollal, mint egy vékony és savanyút, amiben az alkohol alacsony. A nagy borok az adottságaikra alapoznak, természetes módon érik el az egyensúlyt, nem pedig belekényszerítik őket egy olyan stílusba, amit a fajta/klíma egyszerűen nem tudna előidézni.”

Engem senki sem kérdezett, de szerintem ahogy az éretlenségtől való félelem nem adott felmentést a túlérettségre, úgy a túlérettségtől való félelem sem adhat felmentést az éretlenségre.

(Az illusztrációt innen metszettem.)

Válasz