Tényleg ennyire jó a kéknyelű?

Ha dolgozatot kellene írnom róla, akkor ezzel a puskával indulnék csatába: rokontalan, nőivarú, késői érésű, alacsonytermésű, „úri szőlő”, semleges aromatika, jó terroirközvetítő, hosszan érlelhető, magas sav, magas extrakt, Badacsony 1ha → 46ha. Ennyit sikerült a minimális online jelenlétből leszűrnöm. Nem vagyok rendszeres fogyasztója, soha nem vettem részt kéknyelű teszten, nemhogy szemináriumon, a fentiekhez, tapasztalatból, semmit nem tudnék hozzátenni. A próbafúrás ötlete sem tőlem származott, szögedi ivókörünk egyik tagja vetette föl.

Igaza volt. Jó fajta. Annyira jó, hogy per pillanat csak a juhfarkot helyezném biztosna elé. De ne rohanjunk előre, ez még csak a kísérleti fázis eleje, hol vagyunk még a peer review-től.

Szóval, néhány hete közösen megkóstoltunk hármat, aztán én még kettőt magánszorgalomból, aztán egyet újra privát élvezetből. Amennyiben nem lesz ebből rendszeres fogyasztás, annak csakis anyagi okai lehetnek: a kéknyelű nemcsak „úri szőlő”, „úri bor” is.

A 2017-es Dobosiban volt valami fura mellékaroma, ami eltántorított a mélyebb elemzéstől. A 2018-as Szászi egyáltalán nem rossz – érezhető rajta némi oxidatív elhajlás, de szerencsére kézműves báj is. A rákövetkező Laposa lendülete és precizitása felnagyította a Szászi bizonytalanságát. De a Laposával már átléptünk a magyar fehérek elit zónájába.

Laposa Kéknyelű 2019

Gyönyörű, magával ragadó, intenzív illat (az egres, fehérhúsú őszibarack, rebarbara tengelyen forog). Kóstolva hasonlóan lendületes és lehengerlő, minden alkatrésze olajozottan működik, ráadásul, finom. A citrusos gyümölcsösséget a jól adagolt fanyarság emeli magasabb szintre (engem halványan txakolikra és cavákra emlékeztet ez a lendület és a szépen integrált fanyarság). A lecsengésben megjelenik egy kis cseres érzet. Kerek, erőtől duzzadó bor. Arról nem vagyok meggyőződve, hogy ez egy tankönyvbe illően tipikus kéknyelű, de annyi baj legyen.

6 pont és 4350 Ft.

Sabar Kéknyelű 2019

A fa egy fokkal hangsúlyosabb még, mint szeretném, de ezzel el is lőttem a kritikai puskaporomat. Magabiztos, tetszetős, friss és elegáns bor, ugyanúgy az ujja köré csavart, mint a Laposa. Illatában szőlő, virágok és esőáztatta bazalt. Kerek, húsos korty, komplex savszerkezettel. Ritka kincs az ilyen szépen csengő sav. Pikáns, izgalmas, modern bor.

6-7 pont és 4990 Ft.

Földi Bálint Kéknyelű 2019

Az előző két bor tiszta, korszerű és tetszetős, ez viszont a határokat feszegeti. Nekem hosszú időbe telt megtanulni, hogy a koncentrációt önmagában ne tekintsem a minőség meghatározó elemének. A töménység elérése, lehet, hogy nagy áldozatokat kíván, de ahogyan egy regény nagyságát sem a karakterek száma határozza meg, úgy a bort sem a szárazanyag emeli a műalkotás szintjére. Mindezt előrebocsátva, el kell ismernem, hogy a kezdeti gyanakvás után – nem túl tömény ez? -, az elfogadás és a behódolás szakaszában már külön élvezeti forrás volt, hogy milyen súlya van kortynak. Masszív savakra és egy talicskányi gyümölcsre van szükség ahhoz, hogy az egész valahogy egyensúlyba kerüljön. Mindkettő adott, és így az egyensúly is. Olykor fellengzősen angolul jegyzetelek, és ezt most valahogy nincs kedvem visszafordítani: pure & joyous & velvety. A magyar megfelelőik tompábban puffannának, legyen inkább átköltés: borban ez Az Ezeregyéjszaka meséi.

7 pont és 6350 Ft (volt, amíg el nem fogyott)

Ez a három 2019-es megkérdőjelezi azt a bölcsességet, hogy a kéknyelű egy hosszan érlelendő fajta. Bizonyára lehet hosszan érlelni, és talán érdemes is, de semmi esetre sem szükséges. Ezek pazar borok most.

Válasz