Nem csinálok úgy, mint aki hirtelen Maremma-szakértő lett, és eszem ágában sincs úgy tenni, mintha ez lenne a következő nagy dobás Toszkánában. Csak van ez az osztrák óriás, akivel Berlinben ismerkedtem meg (RAW), tetszettek a borai, neki tetszett, hogy nekem tetszenek, ezért kapcsolatban maradtunk és most végre eljutottunk hozzá.
A helyszín világverő (lásd fotók), és mivel Dr. Kerres erdő ölelte, szűz területre telepített, ami soha nem látott vegyszert, olyan kardfarkú lepke villámcsődületek állnak itt össze, amitől a bennem élő kiskamasz szíve azonnal ritmuszavarba kerül. Amúgy meg, ha a teraszról délre nézel, akkor a Tirrén-tengert és Giglio szigetét látod, ha nyugatra, akkor a Tirrén-tengert és Elba szigetét és közben lábad előtt hever a nagy toszkán táj, szóval, van min a szemet legeltetni. Kár, hogy Maremma a világ vége, ide csak a céltudatos és elszánt turista jut el, így borturisztikai jelentősége nulla, aki viszont csenddel szeretné átmosni magát, az szúrjon be egy könyvjelzőt.
Alapbölcsesség, hogy az alapbor a becsületesség próbaköve, sőt, én hajlamos vagyok ennél is nagyobb jelentőséget tulajdonítani nekik, hiszen ilyenkor elmarad a fakabátba bugyolálás és leplezetlenül tárul fel az anatómia. Az ifjú Arnaio virgonc, kissé csintalan figura, az a fajta, amit bisztróborként szoktak elkönyvelni. A műfaji elvárásoknál azonban több színt és anyagot kínál. 90 százalékban sangiovese, a maradék ciliegiolo, ami a sangiovese apja. Meggy alvázra épül, de talán a terroirnak is köszönhetően a felépítmény erősen fűszeres, mégpedig a dél-róni garrigue-ra emlékeztetően egyszerre fanyar és virágos. Jól strukturált és hosszú, arányai és súlya alapján úgy 2-3 év múlva lendülhet csúcsformába. Az a típus, aminél a bortól ellátni a szőlőig. Behűtve kiváló nyári vörös. 5-6 pont és már most bánom, hogy csak két palackkal vettem. 12-13 euró.
You must be logged in to post a comment.