Gyakoriságban még nem tartunk ott, hogy kattintás nélkül menjünk el egy világsiker vagy majdnem világsiker mellett, de most már két-három havonként stabilan becsenget egy. A nyáron az egyik világraszólót a gyakorlatilag ismeretlen Jammertal Borbirtok szállította Cassiopeia Merlot-jával, amely „a világ legjobb vörösbora […] lett”. Bennem ilyenkor mindig villogni kezd a bullshitriasztó, de alaposabban utánanézve, kiderült, hogy az eredményt lehet akár így is tálalni. Utána pedig azért néztem, mert egy barátom ezzel az instant legendával toppant be hozzánk, és én ilyenkor reflexszerűen szolgálatba helyezem magam.
Amit érdemes előre tisztázni: a Jammertal Borbirtok a Wunderlich Lojzi-féle szomorú be- és kivásárlás reinkarnációja; a verseny a nem túl nagy presztízsű Concours Mondial de Bruxelles; a bor ára 20.000 Ft.
Amekkora szerencse számunkra, akkora balszerencse számára, hogy Ribera del Duero egyik legjobb borával és Montalcino egyik legjobb borával keveredett egy asztaltársaságba. A világ legjobb vörösborát ez persze nem hozhatná zavarba. A többiekről majd későbbi posztokban, de milyen a Cassiopeia Merlot?
Elintézhetnénk annyival, hogy egy jó minőségű villányi vörös. Ám ha őszinte akarok lenni, akkor a háromnaposra nyúlt visszakóstolások során kicsúszott alólam a talaj. Fogalmam sincs, hogy ez a bor miben kimagasló. A Concours Mondial de Bruxelles honlapja még azt a szalmaszálat sem nyújtja, amit mások szoktak: nincs kóstolási jegyzet. Így azt sem tudhatom, hogy ők mit láttak benne. Azt viszont igen, hogy én mit nem.
Nem terroirbor. Nincsenek benne értelmezési feladatok. Nem különleges fajta, nem különleges stílus. Nem brüsszeli csipke, nem Qing-dinasztia kori váza, nem motívumokban gazdag reneszánsz mennyezetfreskó, nem zen nyugalmat árasztó vagy lappangó feszültséget keltő Rothko. Legjobb tudásom szerint úgy tudnám leírni, hogy ez egy villányi merlot. Nincs túlextrahálva, van sava, jó hordóban volt, az alkohol nem kevés, de nem is letaglózó. Nem komplex, nem érdekes. Az eredetiség szikrája sem lelhető fel benne. Egy jól elkészített vaníliás karika, amiért rajonghat az, akinek ez az esete, de egy Michelin csillagos étteremben soha nem vennék fel az étlapra.
You must be logged in to post a comment.