Mint a közelmúltban jeleztem, a 2018-as Nobilis Barakonyi Hárslevelű felkerült a Decanter 2021-es „Az év borai” listájára és ez a híradáson túl egyéb kötelezettségeket is rótt rám. Én ugyanis határozottan negatív véleménnyel voltam erről a borról, és az egyszerű híradás helyett szerettem volna újra tesztelni a bort és magamat.
Először néhány szó a szavazás menetéről. A Decanter World Wine Awards bizottsági elnökei, illetve a magazin szenior szerzői három kategóriában nevezhettek egy-egy bort: klasszikus, újszerű, megfizethető. Ebből egy 126 tételes mezőny állt össze, amit három szakértő vakon megkóstolt, és a szűkített listára azt az 51 bort vették fel, amelyik legalább 95 pontot szerzett. (Akit a lebonyolítás finomabb részletei is érdekelnek, annak ajánlom ezt a magyar összefoglalót.)
A három szakértő: Michelle Cherutti-Kowal, Stefan Neumann és Matt Walls. A Barakonyi Hárslevelűt Caroline Gilby nevezte a tesztre. Nem tudtam egyértelműen kideríteni, de a publikált kóstolási jegyzet feltehetően a három zsűritag véleményét összegzi:
95 points. Lovely toasty nose with a tangerine peel, ripe red apple, spiced quince, cloves and oolong tea over nuances of lime marmalade. Very pleasant refreshing acidity with a slightly bitter backbone.
Saját fordításomban: Az illatban tetszetős pörkölési aromák, mandarinhéjjal, érett pirosalmával, fűszeres birssel, szegfűszeggel és oolong teával, valamint árnyalatnyi lime lekvárral. Nagyon kellemes, frissítő savak, kissé kesernyés gerinccel.
Kontextusként két szintén 2018-as magyar bort bontottam, a Kreinbacher Hárslevelű Selectiont és a Gizella Furmintot. Első körben vakon kóstoltam őket, a beazonosításuk – nem mintha ez lett volna a főfeladat – semmilyen gondot nem okozott és az első benyomásokon később sem kellett változtatnom (összesen három napon át kóstoltam a borokat oda-vissza).
A Decanter kóstolási jegyzetében tételesen felsorolt aromajegyekkel, kivételesen, nem esik nehezemre egyetérteni. És azzal sem, hogy a leírás a pörkölési aromákkal kezdődik és a kesernyével végződik.
Ilyenkor látszik azonban, hogy a műelemzésben nem az a lényeg, hogy látjuk-e a művész által alkalmazott színeket és helyesen azonosítjuk-e a rozsdabarna rombuszalakú foltot a háttérben. A kompozíció struktúrája, a téma eredetisége, a stílus, a műnek a művészettörténetben, a művészeti irányzatban, az életműben elfoglalt helye mind fontosabb szempont. És ehhez persze kell egy harcedzett, egyúttal érzékeny műértő, egy kiváló kritikus – vagy még inkább több -, aki/akik képesek átérezni, felmérni a mű jelentőségét. És én itt csúnyán megbuktam. Másodszor.
Ilyenkor látszik, hogy nem mindegy, hogy ki mondja és hol. Három jeles kritikus véli úgy, hogy a 2018-as Nobilis Barakonyi Hárslevelű a világ egyik legjobb bora. Szerintük ennek a bornak jól áll a fakabát, sőt, szerintük legfeljebb széldzseki az, amit én fakabátnak mondok.
Ilyenkor szokott eszembe jutni, hogy a kritikus favakságban szenved. És minthogy ez gyakran fordul elő, ezért az autópályán a forgalommal szembemenő sofőr viccét megszívlelve fel kell tennem magamnak a kérdést, vajon nem én szenvedek-e „fordított favakságban”. Azaz abban a pillanatban, ahogy megérzem a hordót, rögtön készen állok az ítélettel: túl fás vagy, leülhetsz, kettes. Próbálom magamat mentegetni, hogy se szeri, se száma a hordóban érlelt boroknak, amiket szeretek, és hogy az acéltartályos, reduktív borok metsző élein, nyersességén is rendszeresen fennakadok. De az igazság mégiscsak az lehet, hogy a fa intoleranciám súlyosabb az átlagnál.
Szerintem a Nobilis Hársban sok a fa, nemcsak az illat- és ízjegyek szintjén, hanem konkrétan húz a tannin. A kesernye kényes kérdés; van amikor nem pusztán tűröm, hanem támogatom. A dél-róni fehéreknél tanultam meg, hogy savban szegényebb fajták és vidékek esetében a kesernyével határos fanyarság segíthet az érett gyümölcsöt visszahozni a túlzott édességből. Szerintem a Barakonyi Hársban bőven maradt elég sav – almasav is -, hogy ne szoruljon rá a kesernyére. Sőt, ez a bor már-már savanyú. És a korty közepe igencsak szellős.
Ahogy említettem, két bort bontottam mellé, hogy az értékelés ne lógjon a levegőben. A 2018-as Kreinbacher Hárslevelű egy kulturált, kedves, ám a botritiszes rásegítés ellenére is kissé jellegtelen, gyaníthatóan hordóval leszabályozott bor. A 2018-as Gizella Furmint illatban semmi gyümölcsöt, csak nápolyis, szerecsendiós, gyömbéres jegyeket kínál (fa, de alig pörkölt a tippem), kóstolva azonban manna, zsibongóan eleven, csupa íz, lédús korttyal. Annyira tetszett, hogy a nemzetközi összehasonlításhoz felbontottam még egy 2017-es Köfererhof Sylvaner R-t, de az csupán koncentrációban bizonyult példamutatónak.
Visszatérve a Barakonyi Hársra, ne nekem higgyenek! 5750 forint a világ egyik legjobb fehérboráért (6500 is) bagatell összeg. Tanulópénznek is megéri.
You must be logged in to post a comment.