“Boros rendezvényeken általában úgy sorakoztatják fel a palackokat, hogy a pezsgők állnak elöl és a desszertborok a végén, de nekem feltűnt, hogy vannak, akik előbb a vöröseket kóstolják és aztán mennek vissza a fehérekhez. Ez csak egyéni ízlés kérdése, vagy van valami értelme?” Ezt a kérdést egy Alystair McGlynn nevű skót úriember tette fel, és a Decanter 2018. augusztusi számában Andy Howard MW válaszolt rá.
A szokásos píszí nyitás után (“mindenki maga dönti el”), a mester elárulja, hogy ő is fordítva ül a lovon. “Általában az a tapasztalom, hogy jobb a vörösekkel kezdeni, mivel ha sok tételt kóstolunk, elfárad a szánk, és jobban esik egy friss fehér a vörösek után, mint fordítva. De ez csak magánvélemény. Szerintem fontos, hogy a törékenyebb borokat előbb kóstoljuk, mint a teltebb, nehezebb borokat, ezért tanácsos a pinot noirt a syrah vagy a cabernet elé venni. Hasonló megfontolásból az illatos fehéreket általában a hordós fehérek előtt kóstolom. Újabb szempont, hogy az édeset a száraz után érdemes kóstolni, mert a cukor bevonja a szánkat és utána a száraz bor savanyúnak vagy keserűnek tűnne. Pezsgővel is felfrissíthetjük a szánkat, de a ezeket nyitás után a lehető leggyorsabban kell kóstolni, hogy a pezsgést az optimális szakaszában élvezhessük.”
Minden szavával egyetértek és saját hatáskörömben évek óta ez a gyakorlatot követem. Én Légli Gézától kaptam ihletet, aki a vörösek kóstolását fehér “vágóborral” tagolta. Azóta is áldom az eszét. Arra pedig magamtól is rájöttem, hogy a pincéknél alkalmazott szabvány sorrend, a fiataloktól az idősebbek felé, elhibázott, hiszen az idősek finomabb árnyalatait nehéz a fiatalok szőnyegbombázása után érezni és értékelni.
You must be logged in to post a comment.