Meghagytam a címet, noha a teszt végül egészen más irányt vett. Eredetileg arra voltunk kíváncsiak, hogy mennyire hasonlít a Szent György-hegyi sangiovese a toszkán őshonosra. Azt is szerettük volna megtudni, hogy a máig legalaposabb Tabunello-posztban belengetett „legjobb magyar vörösbor” címnek van-e aranyfedezete. A várakozást külön fokozta, hogy a mezőnyben egy brunello is szerepelt, ami nálunk ritkább vendég, mint szeretném.
Author: Alföldi Merlot
A mineralitás archaikus meséje

Pontosan egy hónappal ezelőtt ismertettem egy cikket, amely a talajban tenyésző mikroorganizmusok szőlészeti és borászati jelentőségéről szólt. Röviden a lényeg: a szőlőt nem az ásványok táplálják, hanem a talaj flórája és faunája. Vagyis a “terroir”, amit egyes borok kifejeznek, nem annyira kőzetréteg, mint inkább gombahálózat és mikrobaközösség. Néhány nappal később megkeresett egy kedves olvasónk, aki a téma szakértője, és felajánlotta, hogy egy átfogó esszében felvázolja a dolgok jelenlegi állását. Az alábbiakban az ő írása olvasható, a saját fotóival illusztrálva. (A szerző anonimitásra vonatkozó kérését tiszteletben tartva, legyen a neve “Organominera”.) Continue reading “A mineralitás archaikus meséje”
Rágót vagy terroirt kérsz a kávédba?

Jono Le Feuvre, a Rosetta Pörkölde alapítója hosszú cikket szentelt a kávé és a terroir kérdéskörének. A Fahéj Botrány (a.k.a #Cinnamongate) önmagában is szórakoztató és tanulságos történet, engem mégis inkább az fogott meg, hogy a borban már szénné elemzett terroirkérdés hogyan jelenik meg egy másik közegben. Személyes bónusz, hogy végre alkalmam adódott kifejteni, hogy mi köze van Baudelaire Dögjének a bor élvezetéhez. Continue reading “Rágót vagy terroirt kérsz a kávédba?”
Nem mind szobor, ami domborodik – Kreinbacher-körkép
Könnyű lenne elragadtatni magunkat, és miért is ne tennénk. Egy átlagos cavához vagy ne adj’ isten proseccóhoz mérve a Kreinbacher pezsgők erényei látványosan kidomborodnak. Technológiailag magabiztosak, tisztaízűek, üdítően lendületesek és még világbajnokok is. Continue reading “Nem mind szobor, ami domborodik – Kreinbacher-körkép”
Mikor bontsuk fel kedvenc palackunkat?

Látszólag gyakorlati kérdés, valójában egy lélektani labirintus kapuja. Ha ép elmével szeretnénk eljutni a dugóhúzásig, akkor első lépésben azt kell tisztáznunk, hogy a féltett kincset magunktól vagy másoktól féltjük. Más szavakkal: a borfogyasztás társasági esemény, a bor a nyelvek megoldója, az eufórikus társalgás katalizátora vagy intim műélvezet, koncentrált befogadás, néma olvasás? Esetleg valahol a kettő között: színházi előadás, nyilvános koncert, amit különleges díszletek között, különleges szertartás keretében sokadmagunkkal élvezhetünk? Continue reading “Mikor bontsuk fel kedvenc palackunkat?”
2 buddies + Anti OR18
Nem szeretnék papagájként szajkózni, de idén talán egyszer még belefér: Földi Bálint remek borokat készít. Három néven is és persze nem kizárólag. Continue reading “2 buddies + Anti OR18”
Hogyan etesd a földet?

Nem alapkőzet, hanem baktériumkolónia tesz csuda dolgokat. A jövő pincelátogatóit nem talajszelvényekkel és löszbabákkal fogják lenyűgözni, hanem a szőlőgyökereket körbehálózó gombafonalak holografikus kivetítésével. Ahogy egyre több kutatási eredmény jelenik meg arról, hogy milyen mértékben függ az egészségünk a bennünk élő mikroorganizmusok tevékenységétől, úgy válik elfogadottabbá, hogy a talajban található ásványi anyagok és a növények kapcsolata sem közvetlen, a köztük zajló interakciót a talaj mikrobiomja teszi lehetővé. Vagyis, ahogy a bélflóránk egyensúlyának felborulása állhat egyes pszichés zavarok hátterében, úgy a gazdagon burjánzó talajélet lehet a kulcs az egészséges és jóízű gyümölcs termesztéséhez. Continue reading “Hogyan etesd a földet?”
Nincs többé menthetetlenül dugós bor

Először azt hittem, hírlapi kacsa, de nem, csupán annyi történt, hogy a tudomány most érte utol a népi vajákosságot. Ahogyan elődeink fűben, fában az orvosságot, úgy találja meg a modern városlakó a szájvízben, szigszalagban vagy éppen folpackban a megoldást. Ez utóbbinak, a polietilén háztartási frissentartó fóliának most már papírja is van róla, hogy alkalmas a TCA-fertőzés, közismertebb nevén a dugósság tüneteinek enyhítésére.
Szép idegen – Soalheiro Alvarinho 2019
Gyorsan essünk át a legkínzóbb kérdésen: hogy hívják ezt a bort? Szolejrú álvárinnyú, azt hiszem, nagyjából így helyes a kiejtés. És akkor maradt még egy zavaró momentum: miért írják rá, hogy ’Vinho Verde’? Nos, ezt hívják szerves fejlődésnek, vagyis mai fejjel érthetetlen. A vinho verde ugyanis egy bortípus – „zöld bor” szó szerint, valójában inkább „újbor” -, amiből aztán lett egy eredetvédelmi körzet, ahol már nem feltétlenül vinho verdét készítenek. Jobb, ha nem megyünk bele. A lényeg, hogy ez egy albariño, csak a határ másik oldaláról (amúgy tényleg néhány száz méterre Spanyolországtól), és a Soalheiro a fajta legelismertebb művelője Portugáliában. Continue reading “Szép idegen – Soalheiro Alvarinho 2019”
Lehet egy bor erkölcstelenül drága?

Valószínűleg nemcsak nekem szúrt szemet, hogy Szepsy István 180000 forintos aszúval jelent meg a piacon. Tekintettel arra, hogy a borászlegenda súlyos eladási gondokkal küzd – a 2018-as évjárat beragadása miatt pl. az 2019-es évjárat száraznak szánt borait lepároltatta -, a parcellaválogatott aszúk árazása nemcsak szemet szúr, hanem szöget is üt a fejbe. És ha ehhez hozzávesszük Tálos Attila közelmúltban adott interjújának azt a kitételét, hogy a Bortársaság évente kb. 300 palackot ad el a 30000 forintnál drágább borokból, akkor be kell ismernem, hogy teljesen elveszítettem a fonalat. Ez valami agyafúrt üzleti mesterfogás? Ha nem fogy, adjuk drágábban? Készletsöprés szenzációs árakkal? Continue reading “Lehet egy bor erkölcstelenül drága?”