A botritisz Picassója – Figula olaszrizlingek

Utálom a kattintásvadászatot, mértékkel használom. Szóval, a címben Picasso helyett Modiglianinak kellene szerepelnie. Az előbbi ugyanis a kavicsnők és a lapátarcú hasábok mestere volt, utóbbinak minden ecsetvonása érzéki és muzikális. Csak hát az egyik a folklór része, a festészet Beethovenje, a másik alig ismert, legfeljebb a festészet Fauréja. Ennyi pontosítás után jöhetnek a borok. Continue reading “A botritisz Picassója – Figula olaszrizlingek”

Elfelejtett fajták múzeuma – sauvignon blanc

Nemrég valahogy a szemem elé került egy régi gomijjós teszt, ahol a szerző arra panaszkodott, hogy a kóstolt sauvignon blanc-okból hiányzik a fajtajelleg. Én igazán megengedőnek gondolom magam ami a lehetségességet illeti, de erre azért felkaptam a fejem. Már hogyan hiányozhatna egy sauvignon blanc-ból a fajtajelleg, amikor minden második fehérborban megvan bármilyen fajtából készült is?    Continue reading “Elfelejtett fajták múzeuma – sauvignon blanc”

Hálás egynemű – Kéknyelű 2020

Most azt képzelem, hogy két nagy fehér fajtánk van, a kéknyelű és a juhfark. Amíg le nem bukunk, ebben a hitben élek. Egyelőre nincs okom az aggodalomra, jól vettük az akadályt az új évjárattal. A 2020-as kéknyelűek is szépek, már amennyire ebből a félősen konzervatív merítésből következtetni lehet. A bátorság határát a beszerzés mindenkori logisztikai és financiális korlátai jelölik ki, esetemben ez három palacknál, két forrásnál és 11 ezer forintnál állt meg. Continue reading “Hálás egynemű – Kéknyelű 2020”

Nem mind jó, ami rossz – Páger Kékfrankos 2020 (kénmentes)

Szerettem volna szeretni. Hiszen szép a címkéje. Meg nem is olcsó. És natúrbor. Mint ilyen pátyolgatásra szorul. Én legalábbis derekasan küzdök, hogy mértékkel, de mégiscsak pozitívan diszkrimináljam. Egyrészt, mert a világ tágas és ez engem örömmel tölt el, és ha tovább tágul, ez újabb ok az örömre. Másrészt, mert él bennem egy olyan homályos sejtés, hogy minél több dolognak tudunk örülni, annál jobb nekünk. Vannak dolgok persze, amiket csak tanulás útján lehet megszeretni, de ez a befektetés többnyire megtérül. Continue reading “Nem mind jó, ami rossz – Páger Kékfrankos 2020 (kénmentes)”

A jó buborék – Kreinbacher Prestige Brut

Amikor robbant a hír, hogy nagy a magyar siker, akkor az egyik lobogókkal felpántlikázott kiskirályfi, aki név szerint szerepelt a hírekben, merthogy megjárta London városát és elhozott egy pálmát, a Kreinbacher Prestige Brut volt. Mondjuk, az állam nem esett le a hír hallatán: aranyat, minimum, nyer minden évben, viszont apropóként kapóra jött, hogy a hozzánk látogató MBTBD és UPHE házaspárokat egy társas feladvánnyal szórakoztassuk. Molnár B. Tamás legendás savbarát és buborékfogyasztó, és jobban belegondolva, tulajdonképpen mindannyian átestünk már a saját pezsgőfordulatunkon. Continue reading “A jó buborék – Kreinbacher Prestige Brut”

Rozé deluxe 2021

A teszt előtt próbáltam összecsipegetni valamit az évjáratról, sok értelme nem volt. Úgy látszik, Provence-ban is a burgundi meg bordeaux-i sablont használják: vesszőfutás volt az egész vegetációs periódus, de augusztus végén varázsütésre minden jóra fordult, az évjárat kiszabadult a gonosz mostoha fogságából és világszép királylányként pozícionálta magát újra. A meseszerű elemeket lehántva annyit sikerült leszűrnöm, hogy míg 2019-ben az elhízás fenyegetett, addig 2020-ban a véznaság. Continue reading “Rozé deluxe 2021”

Kimatekozták – Sabar Olaszrizling “Tóti 750” 2019

A Sabar az tulajdonképpen Káptalantóti, sőt, közigazgatásilag egészen az. Amit ma Sabar-hegyi templomromként ismerünk, az az őseredeti Káptalantóti templom. A települést írásban először 1270-ben említik, a címkén szereplő 750 ennek az évfordulójára utal. Az, hogy éppen 1270 palack készült, gondolom, inkább szülői ráhatás, mint isteni csoda. Continue reading “Kimatekozták – Sabar Olaszrizling “Tóti 750” 2019″

19-re lapot – Pannonhalmi Főapátság rajnaiak

A tipikusság fordulatom óta minden egész eltörött, minden láng csak műfajokban lobban, kiestem a mátrixból, kizáródtam a nagy ponthálózatból. Ha nagyon muszáj, összekamuzok valami pontszámot, ami jelzi, hogy a legjobb portugieser hogyan viszonyulhat a legjobb merlot-hoz – az egyiket már kóstoltam, a másikat soha nem fogom -, de ezt magam sem tudom komolyan venni. Continue reading “19-re lapot – Pannonhalmi Főapátság rajnaiak”

Magyar válogatott Montalcinóban

Próbáltam eredeti lenni. De a körülmények és a vendégek kiszámíthatatlanok, mint az időjárás.

Igaz, hogy praktikusan több, mint egy évet molyoltam vele, de azért nem vagyok egy Top 100 kiadvány (Vitorlázás Magazin melléklettel), szóval, az én válogatásom, fogalmazzunk úgy, helyi jelentőségű. Viszont ritka – nem annyira, mint a ciklikus cikádák rajzása, de majdnem. Szóval az van, hogy nyaraláskor mindig viszek magyar bort ajándékba a pincelátogatásokhoz, most azonban 12 év kihagyás után újra arra készültem, hogy külföldi borászoknak magyar borokból kóstoló menüt szerkesztek. Ezúttal kevés, konkrétan egy, de annál kiemelkedőbb montalcinói borásznak, Jan Hendrik Erbach-nak, aki a Pian dell’Orino esze és művésze, borvidéki pionír és mastermind. Continue reading “Magyar válogatott Montalcinóban”