Szerző: Alföldi Merlot

Elmaradt forradalom – Szentesi Csókaszőlő 2008

~ Alföldi Merlot ~ Hozzászólás

Jó ideje már nem szívesen írok Szentesi József borairól, mert a köztünk lévő kapcsolat félig barátira fordult, ergo, emberileg nem esne jól, ha valamelyik boráról kritikusan kellene írnom, kritikailag pedig nem esik jól, hogy egyetlen boráról sem írhatok rosszat. Ez most, szerencsére, más felállás: duplaborhűtős – azóta már légkondicionált pincés – barátomtól ajándékba kapott palack, ami van annyira idős, hogy az esetleges gyengébb formát a kor számlájára írjam, és íráskényszert sem éreztem, amikor kihúztam a dugót. Azért a jegyzetfüzetet előkészítettem. “Elmaradt forradalom – Szentesi Csókaszőlő 2008” → A teljes bejegyzés megtekintése

Hirdetések

Új a tokaji nap alatt – Péter Pince

~ Alföldi Merlot ~ Hozzászólás

Octopus fölfedezte, válság besodorta. Kettőnk ízlése ég és föld, de kóstolgatjuk a távolságot. Ez az az eset, amikor fedésbe kerültünk, az ő nagy felfedezése számomra is nagy felfedezés. Sőt, nemcsak számomra – két szegedi barátommal gyorsan rendeltünk is 30 palack Péter-bort. Amennyiben a vírus nem törli a toszkán nyaralásunkat, akkor ősszel Hárslevelűvel és Kövérszőlővel országmarketingelek a babzabálóknak. “Új a tokaji nap alatt – Péter Pince” → A teljes bejegyzés megtekintése

A best buy fölött mi van? – Nyári Ödön Olaszrizling 2018

~ Alföldi Merlot ~ Hozzászólás

A Figula Sóskút kiváló bor, remek olaszrizling és a dűlőválogatottak között jó vételnek számít a maga 3750 forintos árával. Az annyi, mint 500 Ft/dl. Ebből a kétliteres Nyári Ödön Olaszrizlingből – a botritisz itt is alapfelszereltség! – 90 forintra jön ki egy deci. Tudnék mondani még egy-két termékkategóriát, ahol jól jönne ez az ötös osztó. “A best buy fölött mi van? – Nyári Ödön Olaszrizling 2018” → A teljes bejegyzés megtekintése

Megéri a pénzét – Gizella Tokaji Furmint/Hárslevelű 2019

~ Alföldi Merlot ~ Hozzászólás

Sokkal többször hallottam már borgőzös értekezést az árképzés törvényeiről és a márkaépítés tízparancsolatáról, mint amennyit a szervezetem kíván, de én sem tudok szó nélkül elmenni amellett, hogy a Bortársaságnál legutóbb forgalomba került két Gizella-bor árban lefelé nyit (a ’18-as Furmintot 30 százalékkal leértékelték). Én alapból felelőtlen fogyasztó vagyok, ezért próbálok lelkiismeretfurdalás nélkül örülni. Amúgy meg remélem, hogy nincs nagy baj a főkönyvvel. “Megéri a pénzét – Gizella Tokaji Furmint/Hárslevelű 2019” → A teljes bejegyzés megtekintése

Zsírégetés – Dél-pannon 2017

~ Alföldi Merlot ~ Hozzászólás

Mégiscsak az az igazi, ha süt a nap. Mármint a borász, nem a fogyasztó szemszögéből. A so-so 2016-osok után a 2017-esek jóval meggyőzőbben hozzák a csúcsbor fílinget. Más kérdés, hogy esetünkben a kóstolás a hathetes özönvizet kettéválasztó 31 fokos szombatra esett, és ilyenkor nem veretes vörösre szomjazik a metabolizmus. Fejben kompenzáltunk, kompenzálgattunk, de a borok javára legyen mondva, megfeszülnünk nem kellett. A vakteszt eredményét azért tanácsos a szokásosnál is nagyobb fenntartásokkal kezelni. “Zsírégetés – Dél-pannon 2017” → A teljes bejegyzés megtekintése

Az utánzás burkolt szerelmi vallomás – Pannonhalmi Főapátság rieslingek

~ Alföldi Merlot ~ Hozzászólás

A röghözkötöttség bálványozásának korában minimum műveletlenségnek hat beismerni, hogy én egy rieslingtől alapvetően azt várom, hogy olyan legyen, mint a németek. Mentségemre szóljon, rengeteg magyar rieslinget kóstoltam, amelynek sajátos arcberendezkedése, kizárásos alapon, a hely szellemének kézügyetlenségét tükrözi (a borász általában mossa kezeit, hiszen ő nemcsak kézműves, de tétlen is). A „reduktív, ropogós, csapott teáskanálnyi maradékcukorral kerekítve” nem tűnik bonyolult receptnek, itthon mégis kevesen követik. A Pannonhalmi Főapátság rieslingjei szerencsére németül beszélnek, és ehhez képest részletkérdés, hogy milyen az akcentusuk. “Az utánzás burkolt szerelmi vallomás – Pannonhalmi Főapátság rieslingek” → A teljes bejegyzés megtekintése

A bőség öröme – kékfrankosok kedvtelésből

~ Alföldi Merlot ~ Hozzászólás

Több szempontból is különös érzés volt újraolvasni ezt a 12 éves beszámolót. A valóság két ponton is utolérte a tudományos fantasztikumot: felnőttünk az akkori Ausztriához és nálunk is a burgundi iskola lett a befutó. Én legalábbis évek óta nem találkoztam olyan kékfrankossal, amelyik a blockbuster cabernet-vonalat vinné. Roland Velich  blöffhatáron mozgó jóslata beigazolódott: lehet a kékfrankosból nagy bort készíteni. És abban is igaza volt, hogy nem a testre kell gyúrni. “A bőség öröme – kékfrankosok kedvtelésből” → A teljes bejegyzés megtekintése

Revidea – Monsanto Chianti Classico 2017

~ Alföldi Merlot ~ Hozzászólás

Borban az első nagy szerelmem Toszkána és a sangiovese volt. Azóta sok szőlőlé lefolyt a torkomon, és ennek egyre szerényebb hányada sangiovese. De bármennyire félek is, hogy egyszer majd felhúzott szemöldökkel fogom magamat kérdőre vonni, „mit ettél te ezen, nyeretlen kiscserkész?”, a ritka találkozások ritkán okoznak csalódást. “Revidea – Monsanto Chianti Classico 2017” → A teljes bejegyzés megtekintése

Alkoholforduló – Takler Cabernet Sauvignon Reserve 2007 és Gere Kopar 2008

~ Alföldi Merlot ~ Hozzászólás

Nem nagy dicsőség, de a karantén idején a muzeális készletekre is rájártam. A muzeális készletekre, meg a szupermarketek akciós boraira. Volatilis időket élünk. Ami a muzeális részt illeti, amennyiben ért egyáltalán meglepetés, az inkább kellemes volt. A régi sirámot, hogy néhány év alatt szétesnek a borok, ideje elfelejteni. Na jó, az 1998-as Domäne Wachau Chardonnay túl volt már a csúcson, de messze nem lefolyó. Ez a két tizentúli dél-pannon vörös pedig a fénykorát éli, hanyatlásnak, agóniának semmi jele. “Alkoholforduló – Takler Cabernet Sauvignon Reserve 2007 és Gere Kopar 2008” → A teljes bejegyzés megtekintése

Köpni vagy nyelni (retroszerda)

~ Alföldi Merlot ~ Hozzászólás
Andrew Jefford (fotó: https://www.decanter.com)

A 22-es csapdája: ha nem köpünk, berúgunk, ha köpünk, egy dimenziót elveszítünk. A bor nem parfüm, és nem is szájvíz. Innivaló, aminek különleges illata van, különleges íze és különleges hatása. A kóstolásnak fontos része a bor pörgetése a pohárban és a centrifugázás a szánkban, de a bor azért van, hogy megigyuk. Kiköpni csak két okunk lehet: vagy mert pocsék, vagy mert nem akarjuk az alkohol okozta következményeket vállalni. “Köpni vagy nyelni (retroszerda)” → A teljes bejegyzés megtekintése