Magyarország legrégebbi, független borblogja 2005 óta. Ami a szívünkön, az a szánkon.
Vannak riesling-rajongók, akiknek benzin-szag nélkül nem is riesling a riesling. Jamie Goode, a bőbeszédű bortudós azonban kertelés nélkül bevallja, hogy ő nem szereti a dízelt/petrolt/kerozint a borban. Én tűröm, de nem támogatom. Szerintem kis dózisban fokozza a komplexitást, nagy dózisban megöli. Goode értekezéséből kiderül, hogy a petrol nem a riesling monopóliuma, de az asszociáció nagyon is megalapozott. Continue reading “Hogy kerül a borba benzin?”
2020 januárjában jelent meg Jancis Robinson oldalán a felhívás, amely a fenntarthatóság témakörében borászati témájú pályamunkák írására szólította az érdeklődőket. A július végén indult sorozatban összesen hat magyar érintettségű cikk jelent meg (Franz Weningerről ketten is írtak). A Tokaj Kalauz és a Táncoló Medve szerzője, Ripka Gergely három írással nevezett, és mindhárom adásba is került (Homonna Attila, Bott Judit, Szóló Pince). Az alábbiakban a Bott Pincéről írott esszéjének fordítását olvashatják. Continue reading “Visszaadni valamit a helyi közösségnek – Bott Pince Bodrogkeresztúr”
Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel! – már amennyiben magyar vagy, de nem édes. A Decanter World Wine Awards magyar szekciójának nagyjából ez lehetne a mottója. A legfőbb nyertes, „Tokaj Koronája”, alias Juliet Victor édes szamorodnija. A szintén 97 pontot kapott borok listája: Barta Öreg Király Aszú 6 puttonyos 2016, Dobogó Aszú 6 puttonyos 2013, Harsányi Aszú 6 puttonyos 2016, Kern Bor és Pezsgőház Aszú 5 puttonyos 2014 és Sauska Aszú 5 puttonyos 2017. A sok édes után kellemes meglepetés, hogy az aranyérmesek közé két vörös is befért, ráadásul az egyik egy kékfrankos. Continue reading “Édes hazánk – Decanter World Wine Awards 2020”
Alkeszes kamaszkorom poszterhőseit jó néhányszor elsirattam már. Az egyik hajdani félisten, Franz Weninger sztorija jól dokumentált és könnyen megragadható. Az új operációs rendszer alatt futó borai azonban évek óta kicsúsznak az én fogalmi hálómból. Nem elég jók, és nem elég rosszak. Continue reading “A harmadnapos bor – Weninger Syrah 2017”
A tartósan dadogó import okozta ellátási zavarok idején ritka öröm, amikor egy best buy újra becsenget. Utolsó találkozásunk óta árban magára szedett 12,5 százalékot, de hát ez van, amikor a forint a hrivnyával versenyez. Az utóbbi időkben sokat kísérleteztem cavákkal, proseccókkal és magyar pezsgőkkel, de számomra nem kétséges, hogy a legjobb kvázi-champagne-ok továbbra is Franciaországban készülnek. Continue reading “Az óriásölő visszatért – P-M Chermette Crémant de Bourgogne Brut NV”
Kym Anderson professzor és Dr Signe Nelgen az Adelaide Egyetem oktatói most hozták nyilvánosságra a világ szőlészeti és borászati helyzetét felmérő adatbányászatuk eredményét. A tanulmány a 2000-2016-os időszak számadataira alapoz, és jó néhány meglepő tényt hozott felszínre. Continue reading “Cabernet a király – szőlőfajták top 10”
Legalább másfél évtizede élünk a kalóriaszámlálás jegyében, állítja James Lawrence. Az ezredforduló környékén vált a jó ízlés axiómájává, hogy az érettség mozgalom túlnyerte magát, a klasszikus erényeket, az egyensúlyt, az eleganciát, a lendületet feláldozták a magas alkoholú, testes borok oltárán. Az érett szőlő érdekében bevezetett kismillió szőlészeti újítás, a hozamkorlátozástól a lombfal igazgatáson át – a pincetechnológia csodafegyvereiről most ne is beszéljünk -, brutális erejű szövetségesre talált a globális felmelegedésben. A 14,5% lett az új 13%, a friss gyümölcs helyére a beszáradt lekvár lépett, az innivalóból tömény szesz, a salátából chutney lett. Continue reading “A fogyókúra áldozatai”
Egert az ág is húzza. Nekem legalábbis úgy tűnik, hogy szinte leestek a térképről. Nem ismerek senkit, aki az előző évtizedben nagy névnek számító Gál Tibor, Thummerer Vilmos, Vincze Béla, az Orsolya Pince vagy Pók Tamás borait ma is inná. A nagy felforgató, Bukolyi „Gróf Buttler” László kiesett a képből, és vele talán elenyészett az a felhajtó erő is, ami mindenkit magasabb fordulatszámra kényszerített. Aztán ott van a pincedoh-mizéria, amiből nem könnyű kimászni. Continue reading “Szorongó-borongó – St. Andrea Merengő 2016”
Elnézést kérek azoktól a százezrektől, akik kezüket tördelve várták, hogy valaki megnyugtassa őket: idén is érdemes lesz Whispering Angellel megoldani a medenceparti hidratálást. Nemcsak az én hibám, hogy a nyugtató szóval átcsúsztam az őszbe (a magyar kontingens csak valamikor július közepén futott be). A viccet félretéve, már tavaly is ámulva bámultam, hogy a magyar piac újgazdag szegmense milyen sebességgel szippantja fel az instagrambarát státuszszimbólumot. Continue reading “Hűvösvölgyi ásványvíz – Whispering Angel és tsai”
Azt hittem, az ilyen boroknak már bealkonyult, de mint a mellékelt ábra mutatja, valahol messze délen, örökös napsütésben skáláznak még a szirének. És elcsábultam én is. Nem lenne egyszerű kiporciózni, hogy ebben mekkora szerepet játszott a nosztalgia trip, a szerotonin-fröccs, illetve a műélvezet. Continue reading “Az utolsó nemzetközi playboy – Rodriguez de Vera Serie Limitada 2015”