Haverok, buli, prosecco

Az utóbbi idők pezsgő- és champagne-habzsolása után elhibázott ötletnek tűnt proseccókat kóstolni. Féltem, hogy fejben túl sok minden eldőlt már, nehéz lesz a pálya lejtését vízszintbe hozni. Persze, persze pezsgő a prosecco is, de a gyorsérlelt, nagyüzemi változat, hiányzik belőle a metsző él, a kimeridzsi mészkő, a cudar időjárás és főleg a többéves összezártság a seprővel. Ilyen helyzetekben szoktuk számon kérni a körtén az almát és ezzel mindenki pórul jár. Continue reading “Haverok, buli, prosecco”

Óriáspalackos főnyeremény – Etyeki Kúria Pinot Noir 2016 magnum

A Robinson/Johnson-féle Boratlasz magyar újraköltői azt írják, hogy „a bor felszíne és a dugó között elhelyezkedő légtér többé-kevésbé változatlan a palack nagyságától függetlenül, ami azt jelenti, hogy a szabványméretű palackhoz képest feleakkora üvegben egységnyi térfogathoz viszonyítva kétszer annyi oxigén található, az óriáspalackban (amelynek térfogata két palackéval egyenlő) pedig feleannyi. Az adott oxigénmennyiség érlelő hatása sokkal gyorsabban érvényesül emiatt a feleakkora palackban, a szokványosnál nagyobban viszont sokkal lassabban”. Stimmt? Continue reading “Óriáspalackos főnyeremény – Etyeki Kúria Pinot Noir 2016 magnum”

Nem az áráért szeretjük – Kúria Sopron Merlot 2018

A név afféle kényszer szülte szörny: egy kúriában készül, Etyeken, de soproni szőlőből. A logisztikai és adminisztrációs vészmegoldások ellenére ez egy kiváló soproni bor. És nagy szükség van rá, mert Weningeréket elvitte a természetesség, Ráspit az illó képében lesújtó kiszámíthatatlanság, Luka Enikő hű rajongói gyűrűjében elszállt a sztratoszférába, Wetzerék savaihoz pedig teflongyomor kell. Continue reading “Nem az áráért szeretjük – Kúria Sopron Merlot 2018”

Szerethető portugieser – Vylyan Macska 2020

Alacsony elvárásnak könnyű megfelelni, mondhatnánk. Portugiesert ritkán veszek, akkor is azzal, hogy biztos ez is kiábrándító lesz. De a Macska kifejezetten tetszett, olyannyira, hogy visszamentem még egy palackért. Még mindig tetszett. Ezek után felbátorodva próbáltam rá egy T****ire – az “oportó” iránt ébredező bizalmam itt tüstént zátonyra is futott. Continue reading “Szerethető portugieser – Vylyan Macska 2020”

Kimatekozták – Sabar Olaszrizling “Tóti 750” 2019

A Sabar az tulajdonképpen Káptalantóti, sőt, közigazgatásilag egészen az. Amit ma Sabar-hegyi templomromként ismerünk, az az őseredeti Káptalantóti templom. A települést írásban először 1270-ben említik, a címkén szereplő 750 ennek az évfordulójára utal. Az, hogy éppen 1270 palack készült, gondolom, inkább szülői ráhatás, mint isteni csoda. Continue reading “Kimatekozták – Sabar Olaszrizling “Tóti 750” 2019″

Ha nem romlott el, ne javítsd meg – Figula Olaszrizling 2020

Figuláék nagyot mennek. Hiába vagyok ideológiailag a Csopaki Kódex-kör elkötelezett szekértolója, és hiába ítélem el elméleti síkon a botritiszt, a Figula-borok fokról-fokra megfőztek. A pofozógép a Sáfránkert volt, arra mindig lehetett hivatkozni a ló túloldalaként – a 2019-essel ezt az érvet is kihúzták alólunk. Most azonban jöjjön az alapbor, minden borászat becsületének alapköve.  Continue reading “Ha nem romlott el, ne javítsd meg – Figula Olaszrizling 2020”

Chateauneuf-du-Pape, ha esik, ha fúj

Innen már érdemes visszaszámlálni. És ezt valószínűleg rendszerint meg is teszik. Amíg a 100 távoli cél, addig könnyű a 95 pontokkal dobálózni. Amikor a 100 szórványos észlelésből átmegy rendszeresen fészkelőbe, akkor a megkülönböztetés igénye erősebbé, a besorolás pontosabbá válik. Ahol a 98 és a 99 nem légüres tér, hanem sűrűn lakott kolónia, ahol a 100 pontos nem képzelt lény, hanem kézzel fogható, polcról leemelhető, ott a nagyon jó és a tökéletes között szélesre nyílik az olló. Ami más populációkban következmények nélkül kiosztott 93, azt itt több tucat 94-es és 95-ös nyomja lefelé. Ezt okoskodtam ki a chateauneuf-du-pape kóstolónk lecsengéseként. Continue reading “Chateauneuf-du-Pape, ha esik, ha fúj”

Win-win – Vida Estve 2019

A cím teljes átverés, de nem szánt szándékkal. Szerintem, helyesen, lose-lose lenne, de amíg a win-win úgy-ahogy gyökeret vert a magyarban, addig ellentéte az angolban sem. És merem remélni, hogy a két üzleti fél – a Lidl és Vidáék – úgy érzik, hogy kölcsönösen jól jártak. A Lidl oldaláról ezt könnyebb elképzelni, a borászat és a borfogyasztó oldaláról annál nehezebb. Continue reading “Win-win – Vida Estve 2019”