Meddig olcsó, honnan drága?

Ez volt az a kóstoló, ami után el kellett gondolkodnom, hogy mi számít ma olcsónak, átlagosnak, drágának. Valamikor régen elsütöttem egy olyan provokatív poént,  hogy 10 eurónál többet csak az költ borra, aki nem ért hozzá. A 10 valójában akkor is 15 volt – pusztán a jobb hangzás miatt kerekítettem lefelé -, és tegyük hozzá, hogy ez még az az időszak volt, amikor lincshangulat tört ki, amint az euróárfolyam megközelítette a 300-as rémálomhatárt. Azóta nagyot fordult a világ, ha most akarnék polgárt pukkasztani, a limitet már 20 eurónál húznám meg, ami 8000 nyalka magyar forint. Continue reading “Meddig olcsó, honnan drága?”

Spanyolkák

A címet a roppant idióta brit sorozattól loptam – Little Britain -, amit valaki valahol Angolkáknak fordított, utólag is elismerésem. Amikor elkezdtem összemazsolázni a mezőnyt, meg sem fordult a fejemben, hogy a fáklyás menetet majd vesszőfutás sprintek fogják megszakítani. Megfizethető spanyolokkal igazából csak egyszer égettem meg magam, annak is van vagy tíz éve: a kezdeti sikerektől elbizakodottan belenyúltam a Decantalo gettónegyedébe – 4-6 eurós borok alig hihető pontszámokkal -, és akkor azért megjegyeztem magamnak, hogy nem mind krémes, ami spanyol (azt már tudtam korábban, hogy a pontos labdával zsonglőrködő tibibácsikkal ajánlatos lenne csínján bánni, mégis felnyergeltem a szopórollert). Continue reading “Spanyolkák”

Szerénységre tanít – Nicola Bergaglio Minaia Gavi 2018

Ha valami olyan, mint egy olaszrizling, de olasz, ahhoz semmi közöm. Ha olaszrizling és magyar, akkor bezzeg azonnal tapsikolok, mint a csattogós lepke. Mostanában és általában gyakran eszembe jut, hogy a borértéshez szerelem is kell, vagyis vágy. Ameddig az nem támad, addig a kóstolás csak katalóguslapozgatás, kirakatnézés, piszmogás, nem pedig alámerülés, odaadás, koncentráció. Az a bor, amelyik pusztán a palack tartalmával át tud bennünket rántani az első körből a másodikba, tényleg tud valamit. Continue reading “Szerénységre tanít – Nicola Bergaglio Minaia Gavi 2018”

Mariska – Lucashof Weissburgunder 2020

Gyengém a fehérburgundi, a.k.a. pinot blanc. Az illusztris rokonságot figyelembe véve meglepően periférikus fajta, így arra is pontosan emlékszem, hogy a szerelem ébredése egy rongyosra olvasott 2015-ös Decanter mellékletre vezethető vissza, amelyben külön cikket szenteltek a déltiroli pinot bianco/wiessburgunder-kultusznak. Jó néhány évvel később ebből a magból szökkent szárba a Kellerei Terlan (altoadigéül: Cantina Terlano) vizitünk (a.k.a. a világ legjobb borászati szövetkezete). Continue reading “Mariska – Lucashof Weissburgunder 2020”

Minden borukat meg akarom kóstolni – Soalheiro Praia 2020

Magyarország nem a borvilág Egyesült Királysága, Szeged nem Magyarország Londonja, és a Gourmet Bor&Delikát nem Szeged Hedonismje. Így aztán kissé olyan érzés volt az üzletbe betoppanva egy Soalheirot találni a polcon, mintha a nagyi padlásán lomtalanítva egy szignózott Rippl-Rónai csendéletre bukkannék. Dörzsölgettem a szemem, tapogattam a palackot – nem délibáb. És az árcédulától sem kezdett el forogni velem a világ. Continue reading “Minden borukat meg akarom kóstolni – Soalheiro Praia 2020”

Somlói az Etnáról – Tornatore Pietrarizzo Etna Bianco 2019

Minden olasz névben egy időmértékes vers rejlik bónusz rímekkel. Annál lelombozóbb, amikor olasztudásunk vagy pusztán az olvasottságunk átlépi a kritikus határértéket, és kiderül, hogy a Maserati Quattroporte utóneve „négyajtós”, a Ferrari Testarossáé „vöröshajú”. A Pietrarizzo az Etna egyik grand cru övezete, a jelentésébe viszont beletört a bicskám, én legalábbis meredeknek találom a „göndör sziklát”. De nem ez a lényeg, hanem hogy van itt egy velejéig vulkanikus fehér, ami annyira fogja a trendet, hogy a Wine Enthusiast Top 100-asában a 33. helyig kapaszkodott.   Continue reading “Somlói az Etnáról – Tornatore Pietrarizzo Etna Bianco 2019”

Kanalat a pezsgőbe, pókhálót a vérző sebre

A kép csak illusztráció. Otthoni kipróbálása nem javasolt.

Minél több pezsgőt iszom, annál inkább érdekel a buborék minősége. És tartóssága. A buborékképződés fizikáját távolról sem ugató halandóként csodálattal tölt el, hogy a pezsgők akár dugó nélkül is képesek valamennyit megóvni a pezsgésből. Hűtve, légmentesen zárva pedig meghökkentően sokat. Continue reading “Kanalat a pezsgőbe, pókhálót a vérző sebre”