Nem szeretnék papagájként szajkózni, de idén talán egyszer még belefér: Földi Bálint remek borokat készít. Három néven is és persze nem kizárólag. Continue reading “2 buddies + Anti OR18”
Category: magyar
Több kékfrankost Villányból! Bock 2018
Bock-bort nem gyakran kedvelek ennyire (értsd: eléggé). Amennyiben nem csupán a nagyborosítási eszköztár bevetésének hiányában – “alapborként” – lett ilyen letisztult, hanem az egész pincére kiterjedő stílusreformációnak köszönhetően, az ismét kíváncsivá tenne a szortiment nívósabb tagjaira.
Tényleg ennyire jó a kéknyelű?
Ha dolgozatot kellene írnom róla, akkor ezzel a puskával indulnék csatába: rokontalan, nőivarú, késői érésű, alacsonytermésű, „úri szőlő”, semleges aromatika, jó terroirközvetítő, hosszan érlelhető, magas sav, magas extrakt, Badacsony 1ha → 46ha. Ennyit sikerült a minimális online jelenlétből leszűrnöm. Nem vagyok rendszeres fogyasztója, soha nem vettem részt kéknyelű teszten, nemhogy szemináriumon, a fentiekhez, tapasztalatból, semmit nem tudnék hozzátenni. A próbafúrás ötlete sem tőlem származott, szögedi ivókörünk egyik tagja vetette föl. Continue reading “Tényleg ennyire jó a kéknyelű?”
Ütőkártya – Tihanyi Kék 2018, Szentesi Pince
Az év legizgalmasabb magyar vörösbora titulus várományosa. Nem hibátlan, azt hallom, és ezzel nem is vitatkoznék (az illó emelkedett, például), de bár a borhibák többségére érzékeny vagyok, ez az az eset, amikor csak az élményre emlékszem. A negyedik palack után is.
Continue reading “Ütőkártya – Tihanyi Kék 2018, Szentesi Pince”
Nagykarácsony – ünneplő vörös
Legalább tíz éve forgattam a fejemben, most végre meg is szerveztem. Olyan borokat akartam kóstolni, amelyek az ünnephez méltóak, és képesek egy random család vagy baráti társaság legtöbb tagjának tetszését elnyerni. Az előszűrést magamra bíztam. Három szempont alapján válogattam: vörös legyen (ezt szeretik a legtöbben), magyar legyen (nehéz idők járnak), rangja legyen (nem elég jónak lenni, annak is kell látszani). A józanság jegyében a felső határt 10 ezer forintnál húztam meg. Continue reading “Nagykarácsony – ünneplő vörös”
Márton-napi flamingó – Vylyan Bogyólé 2020
Versenytárs nélkül. A sebtében kihozott portugieserek és társaik nem ugyanazon a pályán játszanak, mint a szénsavmacerált vörös – előbbiek alapján eddigi tapasztalatom szerint nehéz elképzelni, mitől is lehet jó az újbor, utóbbiba viszont rendesen bele lehet habarodni. A Vylyan Bogyólé talán az egyetlen hazai képviselője az egzotikusabb technológiának (lásd Beaujolais), és 2020-ban sem hagy cserben.
Continue reading “Márton-napi flamingó – Vylyan Bogyólé 2020”
Teljes kör – Weninger Kékfrankos Balf 2018
A közelmúltban tartottunk egy „természetes” vagy, ahogy a hívek szeretik nevezni, „natúr” boros kóstolót. Miközben a vegyszermentes gazdálkodás vagy a spontán erjesztés köztiszteletnek örvendő törekvések, a kénezés minimalizálásából adódó izgő-mozgó, nemritkán büdös borok sokaknál kivágták a biztosítékot. A módszereikkel kapcsolatban nekem is vannak elvi kételyeim, de távolról sem olyan súlyosak, mint a biodinamikával szemben – márpedig annak a kóstolható eredményét nagyon is szeretem -, és az alacsony kénszintű borok között is találkoztam már olyanokkal, amelyek megmutatták, hogy miért érdemes ekkora kockázatot vállalni. Continue reading “Teljes kör – Weninger Kékfrankos Balf 2018”
Pannon Macon – Rácz Miklós Tamás Chardonnay 2018
Néhány évvel ezelőtt alaposan meglepett, amikor Rácz Miklós Tamás villányi chardonnay-jában az egyik legjobb magyar fehéret véltem felfedezni. Az adatbázisunk elvesztése miatt évjárat tekintetében csak találgatni tudok, valószínűleg a 2012-es lehetett. A magát mediterrán éghajlatúként reklámozó Villány nem burgundi fajtáknak való vidék, így RMT sikerét a magyar chardonnay-kről kiállított szegénységi bizonyítványként is lehetett volna értelmezni – a hűvösebb régiók borászai elpazarolják a versenyelőnyüket. Nekem rokonszenvesebb volt az a megközelítés, hogy a borász jókor szüretelt és ízléssel adagolta a fát. Ha van ennél nagyobb titok, az internet hallgat róla. Continue reading “Pannon Macon – Rácz Miklós Tamás Chardonnay 2018”
Ásítás – Gere Cabernet Sauvignon Barrique 2015
Lehet-e jobb a legjobbnál? Hát, persze, hogy nem. Ám mint gyaníthatóan minden második olvasónak, nekem is az volt az első reakcióm a Bock Ermitage királlyá koronázásának hallatán, hogy lúzerkáim csúnyán becsókolták a vaktesztet. Én nemhogy sokkal jobb magyar vöröseket tudok, de ugyanarról a borvidékről, ugyanannyiért is. Continue reading “Ásítás – Gere Cabernet Sauvignon Barrique 2015”
Három euró, harminc cent – Tornai Friss Juhfark 2019
Tavaly volt egy emlékezetes Tornai Juhfark akció a Lidlben. A 2017-es Prémiumot adták kínosan alacsony áron. Azóta vadászok rá vagy az utódjára, mindhiába. Talán találtak neki a magyarnál jobb piacot, én mindenesetre csak a „friss” sorozattal találkozom (azzal viszont megégettem magam legutóbb). Most megint akció van a Lidlben, igaz, nem a Prémiumot, hanem az olcsóbbikat adják alig több, mint 3 euróért. Somlói juhfarknak ez is dömpingár-közeli. Continue reading “Három euró, harminc cent – Tornai Friss Juhfark 2019”