Kategória: magyar

Megéri a pénzét – Gizella Tokaji Furmint/Hárslevelű 2019

~ Alföldi Merlot ~ Hozzászólás

Sokkal többször hallottam már borgőzös értekezést az árképzés törvényeiről és a márkaépítés tízparancsolatáról, mint amennyit a szervezetem kíván, de én sem tudok szó nélkül elmenni amellett, hogy a Bortársaságnál legutóbb forgalomba került két Gizella-bor árban lefelé nyit (a ’18-as Furmintot 30 százalékkal leértékelték). Én alapból felelőtlen fogyasztó vagyok, ezért próbálok lelkiismeretfurdalás nélkül örülni. Amúgy meg remélem, hogy nincs nagy baj a főkönyvvel. “Megéri a pénzét – Gizella Tokaji Furmint/Hárslevelű 2019” → A teljes bejegyzés megtekintése

Hirdetések

Rozé-szemezgető

~ Németi Zoltán ~ Hozzászólás
A magyar rozé szépen megrekedt a borhierarchia alsó osztályában. A 25 000 forintos Dúzsi rozé valószínűsíthetően nem bizonyul többnek, mint egyszer elsüthető figyelemfelkeltési akció, a rózsaszín bor komolyítására tett kísérletek valahogy nem igazán szaporodtak el az évek során. Ismert névvel majd 2000 Ft a nyitó ár, de befutottért is legfeljebb pár százassal kell többet fizetnünk.

“Rozé-szemezgető” → A teljes bejegyzés megtekintése

Zsírégetés – Dél-pannon 2017

~ Alföldi Merlot ~ Hozzászólás

Mégiscsak az az igazi, ha süt a nap. Mármint a borász, nem a fogyasztó szemszögéből. A so-so 2016-osok után a 2017-esek jóval meggyőzőbben hozzák a csúcsbor fílinget. Más kérdés, hogy esetünkben a kóstolás a hathetes özönvizet kettéválasztó 31 fokos szombatra esett, és ilyenkor nem veretes vörösre szomjazik a metabolizmus. Fejben kompenzáltunk, kompenzálgattunk, de a borok javára legyen mondva, megfeszülnünk nem kellett. A vakteszt eredményét azért tanácsos a szokásosnál is nagyobb fenntartásokkal kezelni. “Zsírégetés – Dél-pannon 2017” → A teljes bejegyzés megtekintése

Az utánzás burkolt szerelmi vallomás – Pannonhalmi Főapátság rieslingek

~ Alföldi Merlot ~ Hozzászólás

A röghözkötöttség bálványozásának korában minimum műveletlenségnek hat beismerni, hogy én egy rieslingtől alapvetően azt várom, hogy olyan legyen, mint a németek. Mentségemre szóljon, rengeteg magyar rieslinget kóstoltam, amelynek sajátos arcberendezkedése, kizárásos alapon, a hely szellemének kézügyetlenségét tükrözi (a borász általában mossa kezeit, hiszen ő nemcsak kézműves, de tétlen is). A „reduktív, ropogós, csapott teáskanálnyi maradékcukorral kerekítve” nem tűnik bonyolult receptnek, itthon mégis kevesen követik. A Pannonhalmi Főapátság rieslingjei szerencsére németül beszélnek, és ehhez képest részletkérdés, hogy milyen az akcentusuk. “Az utánzás burkolt szerelmi vallomás – Pannonhalmi Főapátság rieslingek” → A teljes bejegyzés megtekintése

A bőség öröme – kékfrankosok kedvtelésből

~ Alföldi Merlot ~ Hozzászólás

Több szempontból is különös érzés volt újraolvasni ezt a 12 éves beszámolót. A valóság két ponton is utolérte a tudományos fantasztikumot: felnőttünk az akkori Ausztriához és nálunk is a burgundi iskola lett a befutó. Én legalábbis évek óta nem találkoztam olyan kékfrankossal, amelyik a blockbuster cabernet-vonalat vinné. Roland Velich  blöffhatáron mozgó jóslata beigazolódott: lehet a kékfrankosból nagy bort készíteni. És abban is igaza volt, hogy nem a testre kell gyúrni. “A bőség öröme – kékfrankosok kedvtelésből” → A teljes bejegyzés megtekintése

Villányi franc vertikális: Rácz Miklós Tamás összes (2014-2018)

~ Németi Zoltán ~ Hozzászólás

Helyszíni szemlének indult, vertikális vizsgálódás lett belőle. Rácz Miklós Tamáshoz az első márciusi napon látogattam el néhány borász barátommal, a Vylyánnál eltöltött délután végén – az idő elszaladt velünk, megkésve toppantunk be.

“Villányi franc vertikális: Rácz Miklós Tamás összes (2014-2018)” → A teljes bejegyzés megtekintése

Alkoholforduló – Takler Cabernet Sauvignon Reserve 2007 és Gere Kopar 2008

~ Alföldi Merlot ~ Hozzászólás

Nem nagy dicsőség, de a karantén idején a muzeális készletekre is rájártam. A muzeális készletekre, meg a szupermarketek akciós boraira. Volatilis időket élünk. Ami a muzeális részt illeti, amennyiben ért egyáltalán meglepetés, az inkább kellemes volt. A régi sirámot, hogy néhány év alatt szétesnek a borok, ideje elfelejteni. Na jó, az 1998-as Domäne Wachau Chardonnay túl volt már a csúcson, de messze nem lefolyó. Ez a két tizentúli dél-pannon vörös pedig a fénykorát éli, hanyatlásnak, agóniának semmi jele. “Alkoholforduló – Takler Cabernet Sauvignon Reserve 2007 és Gere Kopar 2008” → A teljes bejegyzés megtekintése

Tokaj dry reconsidered

~ Alföldi Merlot ~ Hozzászólás

Wine writing is a strange scene. One hand rubs the other, as they say. International wine writing must be even stranger with even more rubbing to do. You get invited and the invitation comes with flight tickets, accomodation, full board and countless hours of attention, tastings, samples and presentations all lavished on you. It must be hard to keep a level head. “Tokaj dry reconsidered” → A teljes bejegyzés megtekintése