Szorongó-borongó – St. Andrea Merengő 2016

Egert az ág is húzza. Nekem legalábbis úgy tűnik, hogy szinte leestek a térképről. Nem ismerek senkit, aki az előző évtizedben nagy névnek számító Gál Tibor, Thummerer Vilmos, Vincze Béla, az Orsolya Pince vagy Pók Tamás borait ma is inná. A nagy felforgató, Bukolyi „Gróf Buttler” László kiesett a képből, és vele talán elenyészett az a felhajtó erő is, ami mindenkit magasabb fordulatszámra kényszerített. Aztán ott van a pincedoh-mizéria, amiből nem könnyű kimászni. Continue reading “Szorongó-borongó – St. Andrea Merengő 2016”

Hűvösvölgyi ásványvíz – Whispering Angel és tsai

Elnézést kérek azoktól a százezrektől, akik kezüket tördelve várták, hogy valaki megnyugtassa őket: idén is érdemes lesz Whispering Angellel megoldani a medenceparti hidratálást. Nemcsak az én hibám, hogy a nyugtató szóval átcsúsztam az őszbe (a magyar kontingens csak valamikor július közepén futott be). A viccet félretéve, már tavaly is ámulva bámultam, hogy a magyar piac újgazdag szegmense milyen sebességgel szippantja fel az instagrambarát státuszszimbólumot.   Continue reading “Hűvösvölgyi ásványvíz – Whispering Angel és tsai”

Főnix – Gróf Buttler

Egy barátom nagyvonalú felajánlásának köszönhetően újra találkozhattam serdülőkorom szuperhőse, Bukolyi „Gróf Buttler” László boraival. Sajnos mai olvasóink közül kevesen tudhatják, hogy annak idején mit jelentett ez a név. Fontos kitétel, hogy „eredeti” Gróf Buttler-borokról van szó, hiszen 2009-ben a borászat Kovács Gábor tulajdonába került, és onnantól kezdve fájdalmas hanyatlás következett. Illetve ez csak félig igaz, a hanyatlás rész stimmel, viszont Kovács Gábor szerencsére csak tartós bérlő volt. A 10 éves szerződés tavaly ősszel lejárt, és idén már újra Bukolyi László fog szüretelni. Az én szemszögemből ez az év legfontosabb fejleménye a magyar borkultúra szempontjából. Continue reading “Főnix – Gróf Buttler”

Péter Pince Kabar 2019 – klasszis magyar fehér

A Péter pince egy éve került a radarom alá, és azóta is ott van – ilyen velem talán még nem történt. Tokaji termelőket illetően inkább csak fellángolásokról tudok emlékeket felidézni, melyeket egy-egy jól sikerült bor váltott ki, és a következőnek kipróbált, kevésbé megnyerő darab hűtött le.

Continue reading “Péter Pince Kabar 2019 – klasszis magyar fehér”

A helyi fajták apostolai – Heimann-borok Jancis Robinsonnál

Jancis Robinson oldalán több, mint 20 ezer karakteres megaposztban ismertetik és méltatják a szekszárdi Heimann pince történetét és borait. Minden bizonnyal ez a leghosszabb és legalaposabb írás, ami valaha megjelent Heimannékról. A családon kívül a kékfrankos és a kadarka kap főszerepet, de szó esik Heimann Ágnes organikus kiskertjéről és lecsójáról is. A már jólismert kadarka-klón kísérlet után Heimannék most a kékfrankost – összesen harminc klónt, részben Ausztriából és Németországból – készülnek hasonló nyúzópróbának alávetni. „Az elmúlt 30–50 év a nemzetközi fajtákról szólt, de beláttam, hogy át kell térnünk a helyi fajtákra”, mondja id. Heimann Zoltán. Continue reading “A helyi fajták apostolai – Heimann-borok Jancis Robinsonnál”

Szepsy István: “csoda hogy életben vagyunk”

Szepsy István egy nagyon súlyos időszak után lábadozik, reméljük, hogy minél hamarabb eljut a teljes felgyógyulásig. Tudomásom szerint ez az első interjú, amit azóta adott, hogy átesett egy stroke-on, gyomor- és nyombélfekélyen, végül egy sérvműtéten. A gondolatait mindig érdekesnek találom, ami nem jelenti azt, hogy egyet is értenék velük. Azt például soha nem értettem, hogy miért izgatja ennyire az árazás, és most sem fér a fejembe, hogy a forgalom drámai visszaesése hogyan egyeztethető össze az áremelési rekordkísérletekkel. Olvassák el az egész interjút, van benne jó néhány megfontolandó és meghökkentő megállapítás. Nálam ez a Top 10: Continue reading “Szepsy István: “csoda hogy életben vagyunk””

Mesés tokaji – Orsolyák Attila szárazai

“Bevallom, az Orsolyák boroktól ájultam el egyedül a rendezvényen. Azt csak elmélyedésre alkalmasabb körülmények között megejtett kóstolás után merném kijelenti, hogy valóban olyan szenzációsak, mint amilyennek a bemutatón tűntek, de ezeknek a fehéreknek olyasféle varázsuk van, mint néhány régi nagy Ráspi bornak a 2003-2006 körüli hőskorszakból” – egy ilyen, ámbátor óvatoskodó vallomás után sejthetik, hogy a történet itt nem ér véget.

Continue reading “Mesés tokaji – Orsolyák Attila szárazai”

Dűlőburjánzás – Figula Dűlő Szint

A Köves valamivel olcsóbb és kisebb helyen is elfér

A dűlőválogatást mint elvet úgy-ahogy értem, mint jelenséget cinizmussal figyelem. Az könnyen érhető, hogy aki több fekvésben is ugyanazt a fajtát termeszti, és az egyik parcellája rendszeresen felülmúlja a többit, akkor azt idővel megtanulja becsülni, és felhagy azzal, hogy összeházasítsa más parcellák gyengébb termésével. „Ez a legjobb borom”, mondja, a címkére ráírja a dűlő nevét és árat emel. Mivel eredetileg ez a dűlő sem kapott különleges bánásmódot, a különleges minőséget a terület egyedi adottságainak tulajdonítja. „Természeti csoda”, gondolja magában. De mi járhat annak a fejében, aki nem egy és nem két dűlő termését palackozza külön, hanem az összeset? Continue reading “Dűlőburjánzás – Figula Dűlő Szint”