Lehetnek ennél jobb, nagyobb, fontosabb furmintok, nekem azonban ez a kedvencem az elmúlt néhány év kínálatából. Annyira megfogott, hogy előhívtam a gondolatkísérleti mérleget, és örömmel állapítottam meg, hogy a furmint akár fel is zárkózhat a most életük formáját futó második ligás fajták mellé (albarino, godello, vermentino, falanghina, carricante és társaik). “Uralt erő – Laposa Furmint „Kőkövön” 2017” A teljes bejegyzés megtekintése
For all I know there may be better, bigger, more important furmints around but this is certainly the one I enjoyed the most in recent years. In fact I’m starting to believe that dry furmint has got the potential to stand up to the in-form second-tier whites of today (albarino, godello, vermentino, falanghina, carricante and the likes). “Controlled power – Laposa Furmint „Kőkövön” 2017” A teljes bejegyzés megtekintése
A Györgykovács pince átalakulásáról és a jeges rémületről, ami a szívembe markolt már írtam az Olaszrizling kapcsán. Dióhéjban: a Györgykovács házaspár megkezdte a rendezett visszavonulást. Én pedig félek, hogy újabb borász hősömet fogom elveszíteni. “Emblematikus – Györgykovács Sárgamuskotály-Tramini 2016” A teljes bejegyzés megtekintése
For a short and rather general progress report on the Györgykovács estate please check my previous post. In a nutshell: Imre Györgykovács has taken the first steps towards retirement. Which makes his wines more precious in every possible sense. “Iconic – Györgykovács Sárgamuskotály-Tramini 2016” A teljes bejegyzés megtekintése
Based on that label you would never guess this is a serious wine. It is. It’s basically non-existent on the market, as it’s a small producer and they sell everything at cellar door – there is only one wine place where you can do that in Hungary, near Lake Balaton, where tourists are plenty. It’s a shame, as this little producer makes some of Hungary’s most unique and longest living wines. “There is no white wine like this – Németh Pince Budai Zöld 2018, Badacsony, Lake Balaton” A teljes bejegyzés megtekintése
Utcácska a gyöngyöspatai hétszintes (!!) pincesorból. Akárhányszor látom, mindig elgondolkozok, micsoda borkultúra létezett itt a régmúltban. “Belekóstoltam: IV. Vulkanikus Borok Fesztiválja” A teljes bejegyzés megtekintése
Az évjárattal és a Furmint-Hárslevelűvel kapcsolatos pozitív élmények után hajtott a kíváncsiság, hogy a megfizethetetlen dűlős furmintok majdnem megfizethető változata milyen lehet. Mindig veszélyes dolog egyetlen borból, egyetlen palackból nagyívű következtetéseket levonni – mentségemre szóljon, a profik egy (kiköpött) kortyból is bátran extrapolálnak -, de ezúttal minden egyes mintavételnél úgy éreztem, hogy ez az igazi tokaji furmint. És ezen az sem változtat, hogy nem is 100% furmint. “Megkerülhetetlen – Homonna Birtok Válogatás 2017” A teljes bejegyzés megtekintése
Favourable experiences with the vintage in Tokaj and more specifically with the 2017 Homonna Furmint-Hárslevelű piqued my curiosity and I was eager to find out what the more affordable little brother of the single vineyard bottlings was like. It’s never a good idea to make sweeping generalizations based on just one wine, or even worse, on just one bottle but whenever I fall into this trap I take heart from the fact that wine professionals base their judgements on a tablespoon of wine not even swallowed. Anyway, each time I returned to this wine my belief got firmer that this is the real Tokaj furmint. And I’m not going to take that back just because it is not even pure furmint. “For real – Homonna Birtok Válogatás 2017” A teljes bejegyzés megtekintése
Amit a kadarkáról elmondhatunk – banális, ám nem megalapozatlan közhelyek, úgy mint magyaros ételek eszményi kísérője, a fogyaszthatóság bajnoka, és így tovább -, azt automatikusan rásüthetjük a sillerre is. Előbbit tekinthetnénk akár utóbbi részhalmazának is, de míg egyikük a szerencse kegyeltje, addig a másik a kihalás szélére sodródott.
“Rozén túl, vörösön innen – miniatűr sillerszemle” A teljes bejegyzés megtekintése
A St. Andrea korai chardonnay próbálkozásai hírhedten fásak voltak. Nem tudom, hogy ezek a borok kijutottak-e valaha a tölgyrengetegből. Feltételezem, hogy nem, mert a chardonnay-t hosszú évekre törölték a menüről. Ha jól dekódolom, akkor 2016-ban bukkant fel újra, mint kis szériás különlegesség. Így utólag nehezen tudom összerakni, hogy mi járhatott a fejemben, amikor a „Sommelier Collection”-t kiválasztottam: nosztalgia vagy a kiváló Etyeki Kúria után feltámadt hurráoptimizmus vagy csak az átkozott kíváncsiság? “Karambol – St. Andrea Chardonnay „Sommelier Collection” 2018” A teljes bejegyzés megtekintése