Magyarország legrégebbi, független borblogja 2005 óta. Ami a szívünkön, az a szánkon.
Abasár leghíresebb borásza egyúttal iskolaigazgató. De “igabát” más fából faragták, mint az átlag pedagógust: ránézésre viking rocker, és a gyerekeket is szereti. Borásznak sem átlagos, inkább kérdez, mint állít, inkább csodálkozik, mint előír. A Terroir Squad kisfilmje Major Leventéről:
Arról talán senkit nem kell meggyőzni, hogy milyen ültetvényről származik egészségesebb szőlő. Sajnos a Gault & Millau-n e témában írt posztom az éterbe sorvadt, így kénytelen leszek ismét visszakanyarodni a gyökerekhez. Continue reading “Tiszta vizet a pohárba”
Amikor a Mitiszol? fesztiválon Franz Weningerrel beszélgettem, valahogy szóba került, hogy néhány palack Saybritz kékfrankos fellelhető még a borászat webshopjában. Ekkor említette, hogy most került forgalomba a ’17-es olaszrizling, és az milyen bitang jó bor lett. Continue reading “Osztrák olasz – Weninger Saybritz Welschriesling 2017”
Domaine Le Battosay – Baptiste Cousine Canine Le Raisin Des Chiens 2017
A Loire mentén Martigné-Briand településen tevékenykedő Cousin családban jelenleg Baptiste folytatja az apja, Olivier által lefektetett alapok építését, melyben 1989 óta biodinamikusan művelik a család közel 29 hektárját. Continue reading “A bor nélküli élet hiábavaló, az élet nélküli bor nem”
Telivér narancsbor (durván: fehér szőlő vörösborként elkészítve). Nemzetközi mércével is kifogástalan. Szikrázik, de nem ráz. Continue reading “Kéntelen karnevál – Bott Frigyes Szűretlen Olaszrizling 2017”
Philippe Bornard tant-mieux Pétillant Naturel 2016
Augusztusban, mikor a pincénél jártunk, csak álltuk körbe bambán az asztalt mi nyolcan: négy francia hazafi, egy japán, két disszidáns magyar és jómagam. Hümmögtünk magunkban, hogy kerül a poulsard illatába, – vagy ahogy a pupillini gazdák ott Arbois felett a hegyen kikérik maguknak, „az bíz ploussard” – a tyúkszaros udvar? Continue reading “Túl szép, hogy igaz legyen”
Amikor májusban Zsoltnál töltöttünk egy ferde éjszakába hajló délutánt, szóba került a tipikus kérdés: “Honnan a név?”. Mivel a jegyfüzetemben mindössze egy szót találtam másnap reggelre, így nem igazán emlékszem, talán valami ilyesmi volt a válasz: “A glass of red, vagy Friendly Red, ahonnan már csak egy lépés a Fred.” Continue reading “Strekov 1075 Fred #1”
Kilépés a komfortzónából, visszalépés a természetbe.
Hülye hasonlattal kezdem, miszerint a borfogyasztásnak vannak szintjei, mint a WSET oktatásnak. Van, aki megragad a kőbe vésett keretek közt, van, aki filozófiai szintre emeli, de abban mindannyian egyet érthetünk, hogy aki kicsit is komolyabban érdeklődik a borok iránt, végigmegy egy evolúciós úton, mint ahogy egykor a homo sapiens felegyenesedett. Az út persze mindenkinek más, ami közös benne a végpont: megtalálni önmagunk, saját ízlésünk. Mindeközben az sem árt, ha elfogadjuk mások nézőpontját, véleményét. Nincs egy igaz út, nincs egy igaz technológia. Csak mi vagyunk, az aktuális ízlésünk és a bor, na meg persze Isten. Hogy miért keverem ide a hitet? Continue reading “Filozófiát iszok!?!”
You must be logged in to post a comment.