Alig néhány hete írtam arról, hogy a furmint nem tokaji, még csak nem is magyar monopólium. Lehet azon parázni, hogy külföldön is erősödik a furmint, de én ebbe nem tudom beleélni magam. A furmint nálam soha nem tapadt Tokajhoz, részben, mert a tokaji szárazat házasítva szeretem, részben, mert a szingli furmint máshonnan legalább olyan jó. Az újabban feltűnt legalább olyan jók egyike a Szt. Donát Márgája. Akartam is belőle vásárolni etalontárazási céllal, de időközben évjáratot váltott. Continue reading “Szigeti veszedelem – Márga és más furmintok”
Category:
Túl jó ez hiperbe – Royal Tokaji Late Harvest 2017
A hősidők édesboros tesztjeinek árérték bajnoka, ez ugrik be a Royal Tokaji Áts cuvée-ről. Nem múlhatott el év anélkül, hogy ne próbáltunk volna rá az aktuális kiadásra, és – legalábbis ennyi év távlatából – nem emlékszem csalódásra. Continue reading “Túl jó ez hiperbe – Royal Tokaji Late Harvest 2017”
Nem a borkultúra hanyatlik, hanem az alkoholizmus
A közelmúltban többen is nekifutottak, hogy megcáfolják a borágazat haláltusájáról szóló híreket. Én két cikket olvastam át tüzetesebben, és amennyiben bízhatunk a szerzők alaposságában, akkor egyelőre hátra dőlhetünk: az adatok alapján nem a borkultúra hanyatlik, hanem az alkoholizmus. Continue reading “Nem a borkultúra hanyatlik, hanem az alkoholizmus”
A furmint-monopólium megtörése
Tamlyn Currin az egzaltált költőnő újra megfejtette a furmintot. Szerintem nem is rosszul. De ennél fontosabb, hogy nem vagyunk egyedül. Amitől sokan tartottak, vagyishogy nem szabad Tokaj sorsát egyetlen fajtához kötni, mert mi van, ha máshol is elkezdenek jó furmintokat készíteni, abban már benne vagyunk. A furmint nemzetközivé lett. De legalábbis k.u.k. Continue reading “A furmint-monopólium megtörése”
Furmint Február 2024
Idén az attrakciót nekem a 2022-esek debütálása jelentette: minden idők egyik legszélsőségesebb évjárata – bizonyára emlékeznek, félsivataggá vált a magyar táj nyárra – meglepően kellemes furmintokat szült. Felüdülés volt ezeket kóstolni a többnyire metsző savú, citrompótló utóízű 2021-esek után (helyszíni faggatózásom alapján kevés kivételtől eltekintve 7 g/l fölött vannak az összsavak, az már nem kevés cukorért kiált; csupán miheztartás végett, 7,5-8 közötti értékkel már 5 puttonyos aszúkat találunk).
Lecsaptak a L’ecsóban
Amikor 300 ezer palack van a pincédben, 83 tételnyi eltérés kerekítési hibának tűnhet. De amikor a leltárhiány Romanée-Conti kaliberű borokból áll össze, akkor azonnal tárcsázod a rendőrséget. A párizsi La Tour d’Argent étterem pontosan ebben a helyzetben találta magát – a hiány becsült értéke 1,5 millió euró. Soha nem jártam a La Tour d’Argent-ben és nem valószínű, hogy valaha kitolják elém zsúrkocsin a nyolckilós borlapot, a helyszín valamennyire mégis ismerős, mivel én is láttam a Pixar Ratatouille, azaz magyarosan L’ecsó című rajzfilmjét. Continue reading “Lecsaptak a L’ecsóban”
Az olcsón edukáltak
Az őszinte, kőkemény borkritikáról, ami elválasztja a szart a májtól, régen leszoktam. Ahogy öregebb lettem, a tapasztalat elhomályosította a tisztánlátásomat, és az én nyelvemről soha nem is gördült olyan természetes eleganciával a ’szar’, mint Műtanninnak. Ettől még maradt bennem nosztalgia a gonzóbb idők iránt, amikor még fullba nyomtuk a punkot. Tegnap apámtól azt a házi feladatot kaptam, hogy a Lidl olasz hetek keretében beharangozott névtelen olcsóságokból ajánljak valamit, ami nem egyenes ágon lefolyó. Continue reading “Az olcsón edukáltak”
Jefford a sznobokat alázza
Andrew Jefford a januári Decanterben egy egész oldalon át taglalja, hogy Elzászban járva miért vett egy komplett szett hülye poharat és miért használja azóta is. Ez a zöldszárú, tömpe korcs az elzászi hagyomány fosszilis része, ami mai szemmel éppen olyan elavult és szánalmas, mint egy Zaporozsec egy Mazda MX-5 mellett. Jefford mégis rákívánt, kifizette, haza vitte és most meg is magyarázza, hogy miért ebből iszik egy Riedel Superleggiero vagy egy Zalto Denk’Art helyett. Continue reading “Jefford a sznobokat alázza”
Mea culpa – Kreinbacher Classic Brut magnum 2019
A sietség rossz tanácsadó. Én mégis hallgattam rá. Megpróbálom megmagyarázni. A szövegek is csintalan gyerekek, cukifalatok és kis einsteinek – mi nemzettük, mi szültük őket, mi mások lehetnének? Continue reading “Mea culpa – Kreinbacher Classic Brut magnum 2019”
Az érlelt bor szépsége – 2HA Tabunello 2009
Lecke palackérlelésből. Egy teljes vertikális kellett nekem ahhoz anno, hogy megtanuljam (vagy elhiggyem), hogy a 2HA Tabunello képes beépíteni mindazt a tölgyet, amit a futó évjáratok 2-3 évesen mutatnak. 5-6 év után tárul ki a fogyasztási ablak, és ha vagyunk ilyen türelmesek, egy egészen elegáns és egyedi bort találunk a palackban. Na de mi a helyzet 14 év után? Continue reading “Az érlelt bor szépsége – 2HA Tabunello 2009”
You must be logged in to post a comment.