Édes vörös a sznobizmuson túl – Mas Amiel 2015, Maury AOP, Franciaország

Amikor az ember már rég túlvan azon, hogy szárazat kell inni, mert azt mondják. Már csak azért is akkor vesz ilyet, mert ez nem is annyira édes vörös, mint inkább rétegbor: nem valószínű, hogy kapni hasonlót Magyaroroszágon, felhajtása külön erőfeszítést igényel. Ez egy vin doux naturel, azaz nagyjából a portói (lásd Alföldi Merlot tavalyi írásait: Édes vörös első és második rész) francia rokona, hasonló technológiával készített, erősített bor.

“Édes vörös a sznobizmuson túl – Mas Amiel 2015, Maury AOP, Franciaország” A teljes bejegyzés megtekintése

Etalon – Domaine de Bellene Savigny-les-Beaune blanc 2017

Engem irritál ez a nagy haptákban állás Burgundia előtt. Egyrészt mert a borok, amelyek a haptákba vágódást indokolttá tehetnék, ritkán kötnek ki az én poharamban. Másrészt, kezdem unni, hogy minden második borvidék a dűlőosztályozásban és a parcellapalackozásban látja az üdvözülés útját. Ugyanakkor a lelkem mélyén érzem, hogy a jó burgundinál nincs jobb. “Etalon – Domaine de Bellene Savigny-les-Beaune blanc 2017” A teljes bejegyzés megtekintése

Minden is – Drop Shop 2019

Szeretek bort kóstolni, jókat enni, barátokkal beszélgetni. Arra viszont másfél évtized alatt sem jöttem rá, hogy a hármat hogyan lehet egyszerre csinálni. A beszélgetés teljes embert kíván, vagyis nem kompatibilis a borkóstolással, hacsaknem a borról beszélgetünk. Az evés ellenben nagyon is jól megfér az ivással, sőt, kívánják egymást. És ez abban az esetben is igaz, amikor a bor a főszereplő: négy-öt kortyot meg lehet inni éhgyomorra, de egy hosszabb sornál a savaktól éhesek, az éhségtől feszültek leszünk, és ez a lappangó gyomorideg sokkal zavaróbb az értékelés szempontjából, mint néhány helyesen megválasztott falat. “Minden is – Drop Shop 2019” A teljes bejegyzés megtekintése

Maurer Oszkár – Terroir Squad #11

Szegedtől 35 kilométerre, éppen csak a határ túloldalán, Hajdújáráson él és dolgozik Maurer Oszkár, az egyik legeredetibb magyar borász. Szőlői részben a Dél-Csongrádi borvidékhez tartoznak, részben a magyar borászat bölcsőjének tekinthető Szerémségben. “A szőlő mindenhez közelebb vitt engem, ami számomra fontos volt. A bor engem hazavezetett.”

Tokaji remekművek – Péter Pince

Azon a bizonyos múltkori estén a meglepetések nem értek véget a rabulejtő luxemburgi fehérekkel (ezt szó szerint értem, én már a műfaj megtért fogyasztójává váltam). Kissé kényelmetlen helyzetbe hozva a helyi gárdát, külföldről hazalátogató barátunk olyan, mindannyiunk számára ismeretlen tokajikat tett le elénk, hogy alig győztünk pislogni.

“Tokaji remekművek – Péter Pince” A teljes bejegyzés megtekintése

Heimann Kadarka 2017

Ahogy Tamlyn Currin írta Jancis Robinson boros portálján: a kadarkába való bevezetés gyanánt nem is választhatnánk jobbat, mint Heimannék alap tétele. A mi nézőpontunk persze nem esik egybe az angollal, lévén, hogy hozzáférésünk van gyakorlatilag a fajta összes példányához, az újdonság varázsa sem homályosítja látásunk – de amilyen nehéz kifogástalan kadarkát találni, én nem kérdőjelezném meg a hölgy állítását.

“Heimann Kadarka 2017” A teljes bejegyzés megtekintése

Új tehetség a láthatáron – Maeijer & Leemans fehérborok Pécsről

Meglepetés a köbön. Nem Pécsről, ismeretlen termelőtől, meleg évjáratból várnám, hogy előálljon a legízlésesebb magyar fehérborokkal, amikhez jó ideje szerencsém volt. Készülhetnek Tokajban és máshol nagyságrendekkel komplexebb borok, de én azokban ritkán találom meg, amit itt az alapok nyújtanak: harmóniát és kellemet.

“Új tehetség a láthatáron – Maeijer & Leemans fehérborok Pécsről” A teljes bejegyzés megtekintése