Meglepődni jó – Pandolfa Federico Sangiovese 2017

Kiválóan szemlélteti, hogy az olasz borok miért lehetnek annyira népszerűek. Toszkánában már esély sincs arra, hogy ezt a minőséget ilyen áron megkapjuk, de Emilia-Romagnában – ami egyébként nagy valószínűséggel a fajta őshazája -, teremnek még csodák. Alapvetően acéltartályban készült (mindössze egy ötöde érett 50 hektós hordóban), és sikerült a sangiovese ízét, zamatát megőrizni és részben új színben mutatni. “Meglepődni jó – Pandolfa Federico Sangiovese 2017” A teljes bejegyzés megtekintése

Állandóan farkast kiált mindenki – Homonna Attila

Homonna Attila (fotó: www.bortarsasag.hu)

“Szik Mátyásnak lehet, hogy igaza van, voltak dolgok az elmúlt évtizedekben, amik ész nélkül történtek. Megváltozott az egész világ, megint, változott az ízlés, elindult még jó néhány vonat, a szuper naturáltól a nem-tudom-miig. Hogy Tokaj mire szállt föl, meg mire nem, a jó ég tudja. Az biztos, hogy lett 40-50 termelő, akinek tök jó borai vannak. Ez a harminc év hozadéka, tehát, hogy a nagy cégeken kívül még lett valami.”  “Állandóan farkast kiált mindenki – Homonna Attila” A teljes bejegyzés megtekintése

Moderált hedonizmus – La Poda Corta “el Grano” Carmenere 2017, Curico Valley, Chile

Egy chilei vörös, ami nem esik bele az Újvilág klisészerű csapdáiba. Nem közönséges, nem émelyít. Már persze az előítéletekhez képest – egy burgundi pinot mellett kóstolva valószínűleg így is szörpre emlékeztetne. “Moderált hedonizmus – La Poda Corta “el Grano” Carmenere 2017, Curico Valley, Chile” A teljes bejegyzés megtekintése

Mit hoz 2019?

Jon Bonné (fotó: jonbonne.com)

2018-ban a forradalom kísértete még nem járta be Európát, még kevésbé a világot, de szakállát és szemöldökét már kifésülte, SZTK szemüvegét megtörölte és telefonjába bepötyögte az út koordinátáit. Jon Bonné szerint legalábbis ezt lehet kiolvasni abból a tényből, hogy minden korábbi rekordot megdöntve valamelyik oligarcha 558 ezer dollárt perkált ki egy palack 1945-ös Romanée-Contiért, miközben az alvégen a borpopulizmus, melynek a „természetes” bor a motorja, elérte a szökési sebességet. Ha mindez nem lett volna elég, a mélyben is aggasztó tektonikus mozgásokat érzékelt: a bor elveszítette kiemelkedő és egyedülálló kulturális jelentőségét az italok között (szerinte a mezcal, a szaké és öreganyám térde kalácsa fölzárkóztak hozzá). “Mit hoz 2019?” A teljes bejegyzés megtekintése

Valami bűzlik Kénmentesországban

A kép bal oldalán Alice Feiring a borászat őshazájában, Grúziában. (A kép forrása: www.bluedanubewine.com)

Ha már Alice Feiringnál is szakad a cérna, akkor biztosak lehetünk benne, hogy valami bűzlik Kénmentesországban. A természetes borok Jeanne d’Arc-ja hosszú glosszában siratja az ellenkultúra elüzletiesedését és a borhibák felmagasztalását. “Valami bűzlik Kénmentesországban” A teljes bejegyzés megtekintése