Win-Win – Riesling 2018

A 2018-as szüret után Németországszerte örömtüzek gyúltak. Valóra vált minden borász álma: nászra lépett az außerordentlich ertragreich az ausgezeich­neter Gesundheitszustanddal. Minden lehetséges fórum és szakértő vásárlásra ösztökél, az egyetlen kivétel az, akit személyesen is ismerek. Fenntartásainak súlyát növeli, hogy Rieslingország szívében lakik és fogmosáskor is rieslinggel öblöget. Ám bármennyire adok is a véleményére, szó sem lehetett arról, hogy mintavétel nélkül menjek el egy ilyen évjárat mellett. “Win-Win – Riesling 2018” A teljes bejegyzés megtekintése

Borok a hiperből – best buy cabernet franc az Auchanból

Amikor én cabernet franc kóstolót szervezek, abból garantáltan nem maradnak ki a Loire-völgyik (Párizs és Bordeaux között félúton, a Loire folyó közepe táján egy kupacban csoportosuló borvidékek alkotják a fajta Burgundiáját: gyakorlatilag egy kék és egy fehér szőlő terem itt, a fehér a chenin blanc). Lassan tíz éve vagyok a rajongójuk, de a legutóbbi alkalommal, novemberi klubestünkön oly csúfosan leszerepeltek, hogy az hosszú időre elvette a kedvem a további vásárlástól. “Borok a hiperből – best buy cabernet franc az Auchanból” A teljes bejegyzés megtekintése

Render unto Caesar – Gere Kopar 2016

Whether in its two decade career there has ever been a vintage when Kopár/Kopar could be called “red wine of the year” I couldn’t tell, but I am in no doubt that none of its rivals could match its consistency. Not by a mile. Unfortunately, its bright career is also littered by less than glorious moments like the reluctant revelation that the grapes only partially come from the Kopár vineyard and years later the half-hearted name change, the steep increase in production etc. But striving for objectivity, or at least impartiality is something I would never give up on and I’d rather go silent than falsify my experience to make it conform to my theories or biases. Good wine is a minor miracle, let’s not look aside when it reveals itself. “Render unto Caesar – Gere Kopar 2016” A teljes bejegyzés megtekintése

Adjuk meg a császárnak – Gere Kopar 2016

Lehet, hogy két évtizedes története során a Kopár/Kopar egyetlen évben sem volt a legjobb magyar vörösbor, de abban biztos vagyok, hogy ilyen átlagot egyetlen riválisa sem hozott. Megközelítőleg sem. Az érdemek elismerése mellett, maradt, sajnos, elég ok a berzenkedésre: a visszaélés a termőterület nevével, az olcsó trükk az ékezettel, a meredek volumennövelés, a legjobb merlot átfejtése a Solus-ba, a legjobb minden más átfejtése az Attilába. De az elfogulatlanságért folytatott sziszifuszi küzdelmet én soha nem adnám fel; előbb fogadnék némaságot, minthogy az elméleteimhez igazítsam a tapasztalatot. A jó bor ritka csoda, ne húnyjuk be a szemünket, amikor ránk mosolyog. “Adjuk meg a császárnak – Gere Kopar 2016” A teljes bejegyzés megtekintése

Családi szentély – Collemattoni Rosso és Brunello di Montalcino

Másfél évtized expanzió, majd kényszerű profiltisztítás után mindössze három borászat maradt Montalcinóban, amelynek törzsvevője vagyok: Capanna, Collemattoni és Fattoi. Az abszurd módon elértéktelenedett forint és a montalcinói hiperinfláció harapófogójában ők az utolsó mentsvár. Ők azok, akik legalább egy évtizede hozzák a bravúrt: őrzik az árukat, egyéniségüket és minőségüket. “Családi szentély – Collemattoni Rosso és Brunello di Montalcino” A teljes bejegyzés megtekintése

Chateauneuf-du-pape, nekem

Chateuneuf-du-Pape Franciaország és egyben a világ egyik leghíresebb borvidéke. Számomra az egyik legvonzóbb a hasonló sztárok közül (mint Pomerol, Montalcino, stb) – pusztán szubjektív okokból, egyszerűen így alakult (képtelenség több borvidéket közelről követni, hacsak nem főállásban foglalkozik ezzel az ember). Mai felkapottságát alighanem a parkeri kor amerikai szájra kalibrált, magas oktánszámú gyümölcsbombáinak köszönheti az appelláció (ahogy a csúcsborok nagy része is exportra megy), és bár szégyenletes módon én ezeket is szeretem, felfedező próbálkozásaimat mégis a tradicionális etalon megtalálása tüzeli.

“Chateauneuf-du-pape, nekem” A teljes bejegyzés megtekintése

Wait till you see her – Sabar Olaszrizling “Estate Wine” 2018

My attempts at finding out how long I’ve been smitten by Sabar wines came to nothing more than the realization I’m a senile, sentimental, old fool. Five years worth of our archives are inaccessable and this is not just an annoying search dead end, but also a sore reminder of failure that hurts more than I’m willing to admit. All I can remember is that my first encounters were less than convincing with the early Sabar wines offering more oaky aromas than the grapes could accommodate. The breakthrough came with the 2015 Kőmagas Kéknyelű which made it abundantly clear that this winery was destined for more than just holding promise. “Wait till you see her – Sabar Olaszrizling “Estate Wine” 2018″ A teljes bejegyzés megtekintése

Wait till you see her – Sabar Olaszrizling Birtokbor 2018

Próbáltam kinyomozni, hogy mióta vagyok Sabar-rajongó, de szégyenszemre csak az derült ki, hogy szenilis, szentimentális, vén bolond vagyok. Kb. 5 évnyi archívumunk elérhetetlen, és ez nemcsak keresési határzár, hanem személyesen is jobban fáj, mint amennyit hajlandó lennék bevallani. Annyira azért emlékszem, hogy az első találkozások nem győztek meg, a borhoz képest soknak találtam a fát. Aztán talán a 2015-ös Kőmagas Kéknyelű szakította át a gátat, akkor éreztem először, hogy többről van itt szó, mint bíztató jelek. “Wait till you see her – Sabar Olaszrizling Birtokbor 2018” A teljes bejegyzés megtekintése