Borkritikust leghatékonyabban olyan fotóval lehetne zsarolni, amin cigizés közben pinot grigiót kortyolgat egy teraszon. Hitelrontó potenciálban fölötte áll minden más fajtának. De miért ennyire rossz a pinot grigio híre? “Hófehérke kontyalávalója – Tesco Finest Pinot Grigio 2018” A teljes bejegyzés megtekintése
Nincs információm arról, hogy az Auchan válogatásként elérhető bor megegyezik-e a Tüske Pince hivatalos címke alatt futó verziójával, avagy ez a jóárasított változat, vagy valóban másik tétel. Nem rossz az áráért, de nem szerettem bele.
“Auchan Selection Tüske Pince Szekszárdi Rozé 2018” A teljes bejegyzés megtekintése
A legjobb a magyar rozéban, hogy ritkán drága. Ami jó, azért sem kell mélyebben a zsebbe nyúlni, mint a jobb esetben is csupán felejthető átlagért, és manapság már szerencsére találni termelőt, aki túllépett a műanyag, Gabi fogkrém ízű technoboron.
“Best buy rozé: Konyári 2018” A teljes bejegyzés megtekintése
A legjobb olcsó magyar vörös, és kész. Évről-évre hozza a színvonalat, még sosem okozott csalódást, ezt nagyon kevés hazai tudja. “Bors is back – Csányi Villányi Shiraz 2018” A teljes bejegyzés megtekintése
Az alapok, 1500 forint környéke. Négy vörösből két felejthető, egy korrekt és egy lenyűgöző – ez még talán jobb is találati aránynak, mint ahogy általában sikerül kifognom. “Borok a hiperből – Bodri, Kovács és Lánya, Günzer” A teljes bejegyzés megtekintése
Kékfrankos. Az egyik legjobb hazai dizájn, a piros csavarzárral nagyon pofásan mutat a palack. “Borok a hiperből – Feind kékfrankos vs. Frittmann cabernet franc” A teljes bejegyzés megtekintése
Ha az ember valamit megszeret, az kissé olyan, mintha nevére is venné. Kritikusnak nem szerencsés állapot, ugyanakkor fontos jelzés, hogy maradt még benne gyúlékony anyag. A 2016-os Sabar Olaszrizlinget annyira szerettem, hogy egyrészt kartonszám fogyasztottam, másrészt féltettem: rosszul esett volna, ha rosszat olvasok/hallok róla. A 2017-es megengedi, hogy a féltésből kicsomagoljam magam. “Házi kedvenc – Sabar Olaszrizling Birtokbor 2017” A teljes bejegyzés megtekintése
When you fall in love with something it’s a bit like adopting it. Not the best stance for a critic but I have comforted myself by the thought that it’s a sign of still being passionate about wine. I loved the 2016 Sabar Olaszrizling so much that not only have I emptied at least a dozen bottles over the last 18 months but I have also got protective about it: I was frightened by the idea that some people might diss it. The 2017 lets me out from this self-imposed cage of affection. “Pet – Sabar Olaszrizling Birtokbor 2017” A teljes bejegyzés megtekintése
Amikor először megláttam, hogy a brit Guardian karácsonyi ajánlója az Ostorosbor pinot noirjával kezdődik, csak legyintettem. Na jó, el is olvastam, hogy mit írnak róla, de tekintettel arra, hogy a magyar pinot noirok évek óta csak bosszúságot okoznak, az Ostorosbor pedig mint borászat a térképemen sincs, így egy fejcsóválással napirendre tértem az eset fölött. Aztán ma reggel látom, hogy Jancis Robinson karácsonyi ajánlója szintén ezzel a borral kezdődik. Ezt már nem intézhettem el egy vállrándítással. A világ egyik legjobb magazinja – kezdőlapom tizenéve – és a világ egyik legtekintélyesebb borkritikusa nem tévedhet egyszerre ekkorát. Tegyük gyorsan hozzá, hogy maga a forgalmazó sem kispályás játékos, a brit „bortársaság”, a Wine Society szűrőin átmenni és kínálatába bekerülni rangot jelent. “A 800 forintos egri pinot világkarrierje” A teljes bejegyzés megtekintése