Én nagyon tudok örülni, amikor jó borral találkozom baráti áron. Néha azonban előfordul, hogy a bor több, mint jó, az ár pedig alacsonyabb, mint baráti, és ilyenkor az örömbe lassanként szégyen vegyül: sajnálom őket, hogy a munkájukat ilyen kevésre tartja a világ. Mintha én is meglopnám őket. “Kótyavetye – Tornai Prémium Juhfark 2017” A teljes bejegyzés megtekintése
I’m as happy as the next guy to find a good wine with reasonable price. However once in a blue moon the wine is more than good and the price is less than reasonable and this is when my happiness gets laced with remorse: I feel sorry for the winemaker, as if the world has let him/her down by failing to appreciate their achievements. I feel like witnessing a mugging and then helping myself to the spoils left around. “Going for a song – Tornai Prémium Juhfark 2017” A teljes bejegyzés megtekintése
Lehetnek ennél jobb, nagyobb, fontosabb furmintok, nekem azonban ez a kedvencem az elmúlt néhány év kínálatából. Annyira megfogott, hogy előhívtam a gondolatkísérleti mérleget, és örömmel állapítottam meg, hogy a furmint akár fel is zárkózhat a most életük formáját futó második ligás fajták mellé (albarino, godello, vermentino, falanghina, carricante és társaik). “Uralt erő – Laposa Furmint „Kőkövön” 2017” A teljes bejegyzés megtekintése
For all I know there may be better, bigger, more important furmints around but this is certainly the one I enjoyed the most in recent years. In fact I’m starting to believe that dry furmint has got the potential to stand up to the in-form second-tier whites of today (albarino, godello, vermentino, falanghina, carricante and the likes). “Controlled power – Laposa Furmint „Kőkövön” 2017” A teljes bejegyzés megtekintése
Az évjárattal és a Furmint-Hárslevelűvel kapcsolatos pozitív élmények után hajtott a kíváncsiság, hogy a megfizethetetlen dűlős furmintok majdnem megfizethető változata milyen lehet. Mindig veszélyes dolog egyetlen borból, egyetlen palackból nagyívű következtetéseket levonni – mentségemre szóljon, a profik egy (kiköpött) kortyból is bátran extrapolálnak -, de ezúttal minden egyes mintavételnél úgy éreztem, hogy ez az igazi tokaji furmint. És ezen az sem változtat, hogy nem is 100% furmint. “Megkerülhetetlen – Homonna Birtok Válogatás 2017” A teljes bejegyzés megtekintése
Favourable experiences with the vintage in Tokaj and more specifically with the 2017 Homonna Furmint-Hárslevelű piqued my curiosity and I was eager to find out what the more affordable little brother of the single vineyard bottlings was like. It’s never a good idea to make sweeping generalizations based on just one wine, or even worse, on just one bottle but whenever I fall into this trap I take heart from the fact that wine professionals base their judgements on a tablespoon of wine not even swallowed. Anyway, each time I returned to this wine my belief got firmer that this is the real Tokaj furmint. And I’m not going to take that back just because it is not even pure furmint. “For real – Homonna Birtok Válogatás 2017” A teljes bejegyzés megtekintése
Mérész Sándor lehet az első, akinek sikerült itthon a chardonnay-t megfejtenie. Legalábbis erre utal, hogy zsinórban ez a harmadik évjárat, amikor az Etyeki Kúria chardonnay-ja nemzetközi szinten is értelmezhető. 2017 nyarán ugyan egymást érték a hőhullámok, de az etyeki tőkéken és borászon nem tudtak kifogni; az egyensúly gyakorlatilag tökéletes és az aromák intenzitását és mélységét sem érheti panasz. Chardonnay-ban soha nem fogjuk a passzátszelet fújni, de legalább mi vegyük észre, hogy itt valami váratlanul szép született. “Kismester remekműve – Etyeki Kúria Chardonnay 2017” A teljes bejegyzés megtekintése
Sándor Mérész seems to have hit upon the right formula for producing more than decent chardonnay in Hungary. Though the summer of 2017 could be described as a series of heatwaves this wine shows no signs of stress or overripeness. In fact, the balance is well-nigh perfect and the intensity cannot be faulted either. “Masterwork of a lesser master – Etyeki Kúria Chardonnay 2017” A teljes bejegyzés megtekintése
Az első korty után a feleségem utálta ezt a bort. Az ártatlanság vélelmének méltányos idejű fenntartásán túl én sem találtam volna kapaszkodót a cáfolathoz. Noha nem akartam elhamarkodottan megbélyegezni, fejben már megvolt az alapgondolat: egy újabb múltban ragadt magyar bor, és az első címötlet is: „Megállt az idő”. Az idő azonban nem állt meg, jöttek-mentek a kontextusok, ételek, kedvek, borok, nap és árnyék – az utolsó decik a negyedik napon fogytak el -, és biztos kiesőből a derék középhadba küzdötte föl magát. “Nem hajt a tatár – Szeleshát November 2017” A teljes bejegyzés megtekintése