„Ez a keményvonalas frakció szinte teljesen elutasítja a legkiválóbb szőlőfajtákat és a belőlük készült borokat. Ám annál nagyobb hévvel és csinnadrattával propagálnak gyakorlatilag ismeretlen szőlőfajtákat és borokat. Az ő szemükben ez az első számú kritérium – nem az, hogy mennyire jó, hanem hogy mennyire ismeretlen. […] azt akarják elhitetni velünk, hogy azok a nyomorult fajták, amelyek a szőlőművelés, borfogyasztás stb. sokszázéves története alatt soha nem tudtak kilépni az ismeretlenség homályából, mivel csak elvétve érdekesek (pl. a trousseau, a savagnin, a grand noir, a negrette, a lignan blanc, a peloursin, az auban, a calet, a fongoneu vagy a kékfrankos), olyan borokat adhatnak (valójában ritkán iható, hacsak el nem vesznek valamilyen nagyobb házasításban), amelyek beszerzéséért a fogyasztóknak érdemes törni magukat.” Continue reading “A feltámasztottak – tihanyi kék és társai”
Hogyan lehet Villányt megkülönböztetni Szekszárdtól? Dél-pannon napsütés kipipálva, dombvidék kipipálva, löszös, meszes talaj kipipálva, rómaiak kipipálva, rácok kipipálva, dunai németek kipipálva, rendszerváltó svábok kipipálva, bordeaux-i fajták kipipálva. Szóval, így nem. Emlékszem, hogy süldőmalac korunkban azt a bölcsességet sütöttük ki, hogy a szekszárdiakban van egy őrölt pirospaprikás, fűszeres jegy. Lehet, hogy volt, de erre mai fejjel már biztosan nem alapoznék. Régen a különbségek is különbek voltak. 
Aránytalanul hosszú időt töltöttem már a kékfrankos elhelyezésével a saját bortérképemen, és lehet, hogy soha nem érek a végére. Szóval, a kékfrankos, az olyan, mint egy sangiovese, illetve olyan is, mint egy syrah, és kétségtelenül sokban hasonlít egy menciára, saját kronológiám szerint haladva. Amikor tizenvalahány éve 
You must be logged in to post a comment.