Becsületbeli ügy – Tokaj Nobilis Barakonyi Hárslevelű 2018

Mint a közelmúltban jeleztem, a 2018-as Nobilis Barakonyi Hárslevelű felkerült a Decanter 2021-es „Az év borai” listájára és ez a híradáson túl egyéb kötelezettségeket is rótt rám. Én ugyanis határozottan negatív véleménnyel voltam erről a borról, és az egyszerű híradás helyett szerettem volna újra tesztelni a bort és magamat. Continue reading “Becsületbeli ügy – Tokaj Nobilis Barakonyi Hárslevelű 2018”

Szerénységre tanít – Nicola Bergaglio Minaia Gavi 2018

Ha valami olyan, mint egy olaszrizling, de olasz, ahhoz semmi közöm. Ha olaszrizling és magyar, akkor bezzeg azonnal tapsikolok, mint a csattogós lepke. Mostanában és általában gyakran eszembe jut, hogy a borértéshez szerelem is kell, vagyis vágy. Ameddig az nem támad, addig a kóstolás csak katalóguslapozgatás, kirakatnézés, piszmogás, nem pedig alámerülés, odaadás, koncentráció. Az a bor, amelyik pusztán a palack tartalmával át tud bennünket rántani az első körből a másodikba, tényleg tud valamit. Continue reading “Szerénységre tanít – Nicola Bergaglio Minaia Gavi 2018”

Furmint a Barber Shopból – Pajzos T Furmint 2018

A minap eszembe jutott, hogy megnézem, Jancis Robinsonnál volt-e mostanában valamilyen magyar bor, amiről lemaradtam. Az első, amibe beleakadtam, a Pajzos “T” Furmint volt, a 2019-es. „Mit csinál a Wine Society beszerzője – még mindig Freddy Bulmer? – a magyar borászokkal…? Ha ez kétszer ennyibe kerülne, akkor sem lennék meglepve.”  17 pont és nagyon jó vétel, állítja JR. Continue reading “Furmint a Barber Shopból – Pajzos T Furmint 2018”

Slim fit – Heimann Barbár 2018

A Multivitaplex és a C-vitamin mellé, amit anyám gondosan kikészített minden reggelihez, nekem már kisiskolásként is Cavintont kellett volna szednem. Azóta a helyzet sokat romlott, így az ismétlési lehetőségek ellenére is csak 2011-ig tudok fejben visszalapozni a Barbár vintidzs csártban és az értékelés sem túl árnyalt: 2011 nagy, 2012 nagy, 2013 határeset, 2015 vékony, 2016 rendezetlen, 2017 nagy. Continue reading “Slim fit – Heimann Barbár 2018”

Elit szesz – St. Andrea Merengő 2018

Az a jó bloggerkedésben, hogy bármikor hülyét csinálhatunk magunkból, szándékosan vagy véletlenül, mégsem rúgnak ki a munkahelyünkről. Igaz, nincs is munkahelyünk és a hazátlan bitangoknak a kassza sem csenget, így Merengőt akkor isznak, ha Jézuskáéknál jól sült el a brainstorming. Ezzel a zavaros felvezetéssel azt akartam beharangozni, hogy én a 2017-es Merengőt nagyon is szerettem, ezt meg nem nagyon. Akkor most bennem van a hiba vagy bennem van? Continue reading “Elit szesz – St. Andrea Merengő 2018”

Nem az áráért szeretjük – Kúria Sopron Merlot 2018

A név afféle kényszer szülte szörny: egy kúriában készül, Etyeken, de soproni szőlőből. A logisztikai és adminisztrációs vészmegoldások ellenére ez egy kiváló soproni bor. És nagy szükség van rá, mert Weningeréket elvitte a természetesség, Ráspit az illó képében lesújtó kiszámíthatatlanság, Luka Enikő hű rajongói gyűrűjében elszállt a sztratoszférába, Wetzerék savaihoz pedig teflongyomor kell. Continue reading “Nem az áráért szeretjük – Kúria Sopron Merlot 2018”

Cutting edge – Istine Chianti Classico 2018

„Ha azt mondom, hogy dobtam egy hátast, amikor megkóstoltam az idei Istine felhozatalt, akkor nagyon visszafogottan fogalmaztam. Az új boraik egyszerűen káprázatosak. A tulajdonos, Angela Fronti chianti classicói a leghatározottabb egyéniségű borok közé tartoznak a borvidéken.” Mindezt nem én mondom, hanem Antonio Galloni, Robert Parker ex-utódja, a Vinous vezéralakja. Continue reading “Cutting edge – Istine Chianti Classico 2018”