A bőség öröme – kékfrankosok kedvtelésből

Több szempontból is különös érzés volt újraolvasni ezt a 12 éves beszámolót. A valóság két ponton is utolérte a tudományos fantasztikumot: felnőttünk az akkori Ausztriához és nálunk is a burgundi iskola lett a befutó. Én legalábbis évek óta nem találkoztam olyan kékfrankossal, amelyik a blockbuster cabernet-vonalat vinné. Roland Velich  blöffhatáron mozgó jóslata beigazolódott: lehet a kékfrankosból nagy bort készíteni. És abban is igaza volt, hogy nem a testre kell gyúrni. “A bőség öröme – kékfrankosok kedvtelésből” A teljes bejegyzés megtekintése

Hirdetések

Tokaj dry reconsidered

Wine writing is a strange scene. One hand rubs the other, as they say. International wine writing must be even stranger with even more rubbing to do. You get invited and the invitation comes with flight tickets, accomodation, full board and countless hours of attention, tastings, samples and presentations all lavished on you. It must be hard to keep a level head. “Tokaj dry reconsidered” A teljes bejegyzés megtekintése

Puritánok kíméljenek! – Figula Sóskút Olaszrizling 2018

A címke miatt nem vennéd le a polcról

A karantén kezdete óta másodszor tartottunk három helyszínes körkapcsolást, ezúttal négy borral. Két fehéret és két vöröset, két Figulát és két Jásdit kóstoltunk. Az erőviszonyok egyáltalán nem voltak kiegyensúlyozottak: fehérben 6:0-ra nyert a Figula Sóskút, vörösben 6:0-ra a Jásdi Ranolder. “Puritánok kíméljenek! – Figula Sóskút Olaszrizling 2018” A teljes bejegyzés megtekintése

Az elegáns furmint nem oximoron – Barta Öreg Király Furmint 2018

Ez a poszt utóirat egy szép anomáliáról. Amikor a tokaji száraz sorozathoz válogattam borokat, akkor a Barta Öreg Királyt az ára ugyanúgy kizárta, mint a Szepsyket. Aztán a karantén az utamba sodorta (l. Pósta-poszt). Afelől nincs kételyem, hogy a Gizella Barát riválist kapott, de a szokatlan szépség fölvetett egy-két dilemmát. “Az elegáns furmint nem oximoron – Barta Öreg Király Furmint 2018” A teljes bejegyzés megtekintése

Savanyú/cukorka – Szabó és Cseri rajnai rizlingek

Amikor néhány éve arról írtam, hogy kirajzolódni látszik egy magyar rajnai stílus, akkor nem számoltam azzal, hogy mennyire szűk és sérülékeny ez a populáció. A Pannonhalmi Apátsági Pincészet különböző időjárási anomáliák miatt évek óta nem készített Priort (rajnait is alig), Bencze István pedig teljesen ráállt a natúrboros vonalra (és ez a beszerzési árral, meg a szállítási költségekkel párosulva nekem már túl nagy rizikó). Így a a körkép kerekítése két jóval kevésbé ismert névre maradt. “Savanyú/cukorka – Szabó és Cseri rajnai rizlingek” A teljes bejegyzés megtekintése

Slow tasting – Szarka Juharos Furmint 2018

Ebben a posztban a kóstolási jegyzet a jéghegy csúcsa. Aki nem akarja az idejét vesztegetni, annak már most elárulom, hogy sem a Szarka Juharos, sem a Szarka Furmint nem egy nagy fles. A bökkenő az, hogy a borkritika még mozgásképes dinoszauruszainak egyike, Jancis Robinson a Juharost a londoni Furmint February legjobbjának választotta és 17⁺ ponttal nemzetközi szinten is klasszis bornak minősítette. Én maximum átlagosnak találtam. Nyaktól lefelé a jéghegy a bizonyítványom magyarázása.

“Slow tasting – Szarka Juharos Furmint 2018” A teljes bejegyzés megtekintése

Édes álom – Balassa Nyulászó Furmint 2018

A 2007-es Szepsy Nyulászó éveken át a kedvenc tokaji furmintom volt, és amikor elhatároztam, hogy még egy Balassát fölveszek a sorba, akkor a választásban – az ára mellett – a dűlő iránti nosztalgia is szerepet játszott. A Balassa Nyulászó kilógott a mezőnyből, de erről nem a dűlő tehet. “Édes álom – Balassa Nyulászó Furmint 2018” A teljes bejegyzés megtekintése

Rám hárslevelű még nem volt ilyen hatással – Gizella Barát Hárslevelű 2018

Az utóbbi tíz évben nem kóstoltam szebb száraz tokajit. Ennek a bornak már volt egy nagy bravúrja, de akkor én még szkeptikus maradtam. Mondhatnám, hogy az élesebb szeműek jóval korábban észre vették a nagyságát. Valójában inkább afelé hajlok, hogy az áttörést a hordós érlelés és a sav/cukor egyensúly finomhangolása hozta meg. Csupa élet ez a bor, de nem szertelen, körvonalaiban éppen annyira szép, mint részleteiben.  “Rám hárslevelű még nem volt ilyen hatással – Gizella Barát Hárslevelű 2018” A teljes bejegyzés megtekintése

Megállt az idő – Tokaj Nobilis Barakonyi Hárslevelű 2018

A száraz tokaji hétnek két mélypontja volt. Mondhatnám, hogy mindkettő váratlan irányból érkezett, de mivel – a Patriciust leszámítva – ez egy sokszorosan átszűrt és oda-vissza megálmodott sor volt, botlásra egyáltalán nem, legfeljebb megingásra számítottam. “Megállt az idő – Tokaj Nobilis Barakonyi Hárslevelű 2018” A teljes bejegyzés megtekintése

Hárs és seprő – Kikelet Tokaji Hárslevelű Lónyai-dűlő 2018

Másfél évtizeddel ezelőtt a név és a címke is telitalálatnak tűnt. A címkét időközben kilúgozták, elveszítette színét, báját anélkül, hogy bármit nyert volna. És az én fülemnek már a Kikelet név sem cseng olyan szépen, miután éveken át csak savban éreztem a boraikat kiemelkedőnek (mennyiségben, nem minőségben). “Hárs és seprő – Kikelet Tokaji Hárslevelű Lónyai-dűlő 2018” A teljes bejegyzés megtekintése