A botritisz Picassója – Figula olaszrizlingek

Utálom a kattintásvadászatot, mértékkel használom. Szóval, a címben Picasso helyett Modiglianinak kellene szerepelnie. Az előbbi ugyanis a kavicsnők és a lapátarcú hasábok mestere volt, utóbbinak minden ecsetvonása érzéki és muzikális. Csak hát az egyik a folklór része, a festészet Beethovenje, a másik alig ismert, legfeljebb a festészet Fauréja. Ennyi pontosítás után jöhetnek a borok. Continue reading “A botritisz Picassója – Figula olaszrizlingek”

Hány évszázad évjárata fér el egy évtized felében?

Az éghajlatváltozásnak nincs nagyobb nyertese, mint Németország (a Norvégiához hasonló startupokkal most ne foglalkozzunk). 1984-ben fordult elő utoljára, hogy éretlen szőlőt szüreteltek. A 21. századi német borász rémálmaiban már az ecetes rothadás a főszereplő, amit a meleg és a csapadék találkozása hív életre. 2014-ben még egyszer utoljára megrezdült a léc, azóta viszont minden évjárat messze átlagon felüli hőösszeget hozott, és öt év alatt háromszor hirdettek jahrhundertjahrgangot (2015, 2018 és 2019). Continue reading “Hány évszázad évjárata fér el egy évtized felében?”

Win-win – Vida Estve 2019

A cím teljes átverés, de nem szánt szándékkal. Szerintem, helyesen, lose-lose lenne, de amíg a win-win úgy-ahogy gyökeret vert a magyarban, addig ellentéte az angolban sem. És merem remélni, hogy a két üzleti fél – a Lidl és Vidáék – úgy érzik, hogy kölcsönösen jól jártak. A Lidl oldaláról ezt könnyebb elképzelni, a borászat és a borfogyasztó oldaláról annál nehezebb. Continue reading “Win-win – Vida Estve 2019”

When the gyümölcs go marching in – Csopaki Kódex 2019

Ha jól számolom, akkor hat évbe telt, hogy a csopaki terroirista frakció belakja a Kódexet. Mondjuk, nem kizárt, hogy 2019-ben az időjárás is küldött egy kis hátszelet. Mindenesetre, most először sikerült a teljes érettséget és dinamizmust az előírt alacsony alkoholszint mellett egyöntetűen megvalósítani. A szabályzat már nem nehezítő tényező, pusztán jelzi, hogy hol húzódik a táncparkett határa. A produkció maga felszabadult és magával ragadó. Continue reading “When the gyümölcs go marching in – Csopaki Kódex 2019”

És mégsem mozog – tokaji száraz furmint

Ha a tokaji furmint Netflix-sorozat lenne, nem rendelnének belőle második évadot. (Feleségem megjegyzése: ha pilot lenne, nem rendelnének belőle sorozatot.) Újra megtapasztaltam, hogy tokaji furmintot kóstolni több mint esztétikai piszmogás – ezeknek a boroknak komoly élettani hatásuk van. Én 3 napig beteg voltam tőlük. Olyanok, mint a limonádé, amiből kifelejtették a cukrot, vagy mint az aszú, amiből kivonták a maradékcukrot. Continue reading “És mégsem mozog – tokaji száraz furmint”

Kéntelen furmint – Bencze István Furmint 2019

Van egy szegedi barátom – helyi szinten sikeres és ismert vállalkozó -, aki hobbiból kapálgat néhány négyszögöl szőlőt a Balaton északi partján, sőt, bort is készít. Évekkel ezelőtt egy Budapest-Szeged tranzit során elmondta, hogy nemcsak nagy tisztelője a „Bencze Pisti” borainak, de őt még a biodinamikus kísérletek is meggyőzték. Mivel a barátom gyógyszerész, némileg meglepett, hogy a biodinamikát szőröstől-tülköstől lenyelte, azaz meg sem próbálja az érthetőt, a talajélet felvirágoztatását leválasztani az érthetetlenről, azaz az alkimista liturgiáról. A közelmúltban aztán kiderült, hogy „Bencze Pisti” kéntelen fordulata sem tántorította el, a borait továbbra is szereti és vásárolja. Continue reading “Kéntelen furmint – Bencze István Furmint 2019”

Szép idegen – Soalheiro Alvarinho 2019

Gyorsan essünk át a legkínzóbb kérdésen: hogy hívják ezt a bort? Szolejrú álvárinnyú, azt hiszem, nagyjából így helyes a kiejtés. És akkor maradt még egy zavaró momentum: miért írják rá, hogy ’Vinho Verde’? Nos, ezt hívják szerves fejlődésnek, vagyis mai fejjel érthetetlen. A vinho verde ugyanis egy bortípus – „zöld bor” szó szerint, valójában inkább „újbor” -, amiből aztán lett egy eredetvédelmi körzet, ahol már nem feltétlenül vinho verdét készítenek. Jobb, ha nem megyünk bele. A lényeg, hogy ez egy albariño, csak a határ másik oldaláról (amúgy tényleg néhány száz méterre Spanyolországtól), és a Soalheiro a fajta legelismertebb művelője Portugáliában. Continue reading “Szép idegen – Soalheiro Alvarinho 2019”

Tényleg ennyire jó a kéknyelű?

Ha dolgozatot kellene írnom róla, akkor ezzel a puskával indulnék csatába: rokontalan, nőivarú, késői érésű, alacsonytermésű, „úri szőlő”, semleges aromatika, jó terroirközvetítő, hosszan érlelhető, magas sav, magas extrakt, Badacsony 1ha → 46ha. Ennyit sikerült a minimális online jelenlétből leszűrnöm. Nem vagyok rendszeres fogyasztója, soha nem vettem részt kéknyelű teszten, nemhogy szemináriumon, a fentiekhez, tapasztalatból, semmit nem tudnék hozzátenni. A próbafúrás ötlete sem tőlem származott, szögedi ivókörünk egyik tagja vetette föl. Continue reading “Tényleg ennyire jó a kéknyelű?”

Adjátok vissza a savaimat! – Tornai Prémium Juhfark 2019

A Dunántúl legjobb borkereskedésében találtam végre Tornai Prémium Juhfarkat, ráadásul 2017-est. Bizonytalan időket élünk, ezért csak két palackkal vettem. A nagy találkozás örömére rögtön fel is bontottam az egyiket; izgatott, hogy mennyire helytálló a párhuzam, amit a friss Frissel vontam. Az első kortyok után zavartan bámultam magam elé: vagy én vagyok komplett hülye, vagy ez a bor befelé öregszik, kifelé fiatalodik. Continue reading “Adjátok vissza a savaimat! – Tornai Prémium Juhfark 2019”

Három euró, harminc cent – Tornai Friss Juhfark 2019

Tavaly volt egy emlékezetes Tornai Juhfark akció a Lidlben. A 2017-es Prémiumot adták kínosan alacsony áron. Azóta vadászok rá vagy az utódjára, mindhiába. Talán találtak neki a magyarnál jobb piacot, én mindenesetre csak a „friss” sorozattal találkozom (azzal viszont megégettem magam legutóbb). Most megint akció van a Lidlben, igaz, nem a Prémiumot, hanem az olcsóbbikat adják alig több, mint 3 euróért. Somlói juhfarknak ez is dömpingár-közeli. Continue reading “Három euró, harminc cent – Tornai Friss Juhfark 2019”