Gyümölcshegyek – Kislaki Matacs Chardonnay 2021

Köztudott, hogy annak, amit hallunk, csak egy részét halljuk, annak, amit olvasunk, csak egy részét látjuk, a többit az agyunk egészíti ki bonyolult valószínűségszámítási mechanizmusok segítségével. Valami olyasmi ez, mint a sokat kárhoztatott AutoCorrect, így aztán én sokadszorra is Makacsra javítom a Matacsot. Pedig ez a bor minden csak nem makacs. Continue reading “Gyümölcshegyek – Kislaki Matacs Chardonnay 2021”

Már a látvány hűsít – provanszi rozék

Nincs semmilyen új sztorim vagy szóra érdemes felismerésem, ez most csak pőre pontosztogás és ajánlás lesz. Maximum azért érzek egy kis kognitív viszketést, mert hiába ostorozzák annyit a halványságot bálványozó provanszi rozékat, én esztétikai többletet továbbra is csak bennük találok és a Chateau d’Esclans, Domaine Ott, Figuiere élboly megbolygatására irányuló kísérleteink továbbra sem hoztak sikert. Continue reading “Már a látvány hűsít – provanszi rozék”

A világ legjobb olaszrizlingje találkozik a még jobbakkal

Két legyet próbáltam egyszerre üttetni a tisztelt zsűrivel. Egyrészt adva volt a magát immár „a világ legjobb olaszrizlingjeként” reklámozó Zelna , másrészt a Csopaki Kódex-teszt kontrollpalackjaiból kaptam egy szakajtóravalót. Rendeltem melléjük még néhány magasan jegyzett olaszrizlinget, és azt gondoltam, hogy indulhat a kétfrontos mérvadás. Continue reading “A világ legjobb olaszrizlingje találkozik a még jobbakkal”

A neonzöldtől az olíváig – Greywacke Sauvignon Blanc 2021

Ausztrál létére Kevin Judd a modern új-zélandi bor egyik alapító és szellemi atyja. 25 éven át dolgozott a Cloudy Bay főborászaként és meghatározó szerepet játszott a világhódító sauvignon blanc receptjének kidolgozásában. Amikor a Moët Hennessy Louis Vuitton konglomerátum felvásárolta a borászatot és az új vezetés „márka nagyköveti” állást ajánlott neki, ő inkább a céges ajándékot választotta (azt hitte, TAG lesz, tévedett, azóta nem hord órát (pofás történet, érdemes elolvasni)). Judd 2008-ban alapította meg saját borászatát, a Greywacket azzal az elhatározással, hogy szakít a szabvány új-zélandi stílussal. Continue reading “A neonzöldtől az olíváig – Greywacke Sauvignon Blanc 2021”

Bajnokok reggelire

Ha valaki még nem hallotta volna, a balatonfüredi Zelna borászat belépőszintű olaszrizlingje az idei Decanter World Wine Awards-on 97 pontot szerzett és platina érmet kapott. Emlékeim szerint ez magyar száraz borral csak egyszer fordult elő, a Figula Kövessel (60% szürkebarát, 40% olaszrizling). A siker értékét fokozza, hogy ezt nem 32500, hanem 1500 forintért árulták (a Lidlben, de teljes áron is csak 2000). Continue reading “Bajnokok reggelire”

Stílusgyakorlat – Disznókő Visus Hárslevelű 2021

Az Alföldre az emailt is postagalambok hozzák, én legalábbis valami hasonlóan gyenge poénnal védekeznék, ha számon kérnék rajtam, hogy nálunk miért most hír az, ami Pesten másfél hónapja lefutott. A Disznókő jótékonysági hárslevelűjének sztorija ismerős lehet a Borrajongóról vagy a Táncoló Medvéről vagy a Food and Wine-ról (ez egy magyar blog) vagy a Gustóról vagy a hivatalos kommünikéből. Én még nem olvastam egyiket sem, mivel nem akartam, hogy mások véleménye befolyásoljon. Continue reading “Stílusgyakorlat – Disznókő Visus Hárslevelű 2021”

Sauvignonom a sezlonyon kortyolom

Mérhetetlen hálátlanság, telhetetlen mohóság, hogy a fagyiárusok és fagyigyárak körömszakadtukig harcolnak, hogy portékájuk ne legyen szezonális. Vagy itt vannak a balatoniak, akik egyik szemükkel azon sírnak, hogy az alkalmi betolakodók mindent feldúlnak és lelaknak, a másikkal azon, hogy az ostoba turisták csak nyáron nyaralnak. Mindennek megvan a maga ideje, mondhatnánk stratégiai nyugalommal, de borban messze nem ez a helyzet, sok minden csak szeretné, hogy meglegyen. A sauvignon blanc szerencsés, övé a tavasz. Hamvas Béla biztosan meg tudná mondani, hogy miért. Continue reading “Sauvignonom a sezlonyon kortyolom”

Girls on Film – magyar rozék

Tavaly tettem egy próbát a komolyabban árazott és ezért komolyabb szándékúnak gondolt magyar rozékkal. Az eredmény tükrében, azt hiszem, megbocsátható, hogy idén nagy ívben kerültem őket. A számítás bevált; lejjebb kell tenni a lécet és mindjárt minden második versenyző Szergej Bubkaként szárnyal. A viccet félretéve, összességében kellemesen csalódtam és a kármentőt sem kellett sűrűn üríteni. Continue reading “Girls on Film – magyar rozék”

Óvakodj a drágábbtól! – rajnai rizlingek

Engem nem csak szlogenszinten gyönyörködtet a változatosság, ezért rühellem az unalmas társalgások vészkijáratát: melyik a kedvenc akármid? Ha nem vagyok sarokba szorítva, akkor viszont waterboarding nélkül is könnyen bevallom, hogy a rieslinget minden más fehér fajtánál jobban szeretem. Így aztán nekem a magyar honosítási kísérletek közül a syrah és a rajnai rizling kudarcok fájnak a legjobban. A syrah-ról jobb nem is beszélni – majd akkor térjünk vissza rá, ha a Gróf Buttler 2.0 bebootolt a Nagy-Egeden. Na, de miért olyan sok a se-hal-se-hús rajnai rizling?! OK, értem én, hogy meleg van nálunk, meg a folyóvágta meredek katlan is hiánycikk, de a tisztességes kudarchoz elég lenne az acéltartály + némi maradékcukor. Mink mégis a hordót erőltetjük. Continue reading “Óvakodj a drágábbtól! – rajnai rizlingek”