Magyarország legrégebbi, független borblogja 2005 óta. Ami a szívünkön, az a szánkon.
Visszhangkamrámban régóta verik a tamtamot, hogy a nadapi csodarabbi ismét nagyot alkotott. És valóban, ez egy zöld levelibéka a varangyok teadélutánján: elegáns, nagyvilági jelenség a kisvárosi kávézóban, ahol az Omnia zaccot kanalazva Párizsban hiszik magukat. Continue reading “Így is lehet? – Szentesi Kétii Érintés 2018”
Érdemes egy jó, 4500 forintos, középosztálybeli villányi franc-t érlelni? A kérdésre én gondolkodás nélkül rávágnám az igent – ha létezik itthon vörösbor kategória ebben az ársávban, aminek eltarthatóságában nem kételkedem, az éppen a cabernet & co., mindenek előtt Villányból és Szekszárdról. Continue reading “Bakonyi Pincészet cabernet franc vertikális 2010-2016”
Helyszíni szemlének indult, vertikális vizsgálódás lett belőle. Rácz Miklós Tamáshoz az első márciusi napon látogattam el néhány borász barátommal, a Vylyánnál eltöltött délután végén – az idő elszaladt velünk, megkésve toppantunk be.
Continue reading “Villányi franc vertikális: Rácz Miklós Tamás összes (2014-2018)”
A Jásdi szortiment csúcsa számomra a képzelt lények katalógusába tartozik. Létezik is, meg nem is. Fehér is, meg vörös is. Drága is, meg nem is. Mindenesetre a vörössel való találkozás sokkal emlékezetesebbnek bizonyult, mint a fehérrel. Continue reading “Balatoni burgundi bordói – Jásdi Ranolder Vörös 2015”
Amikor én cabernet franc kóstolót szervezek, abból garantáltan nem maradnak ki a Loire-völgyik (Párizs és Bordeaux között félúton, a Loire folyó közepe táján egy kupacban csoportosuló borvidékek alkotják a fajta Burgundiáját: gyakorlatilag egy kék és egy fehér szőlő terem itt, a fehér a chenin blanc). Lassan tíz éve vagyok a rajongójuk, de a legutóbbi alkalommal, novemberi klubestünkön oly csúfosan leszerepeltek, hogy az hosszú időre elvette a kedvem a további vásárlástól. Continue reading “Borok a hiperből – best buy cabernet franc az Auchanból”
Nem tudom, hogy akad-e még egy bordeaux-i fajtából készült vörösbor, ami ilyen merészen eltávolodott a villányi fősodortól. Hozzátehetném, hogy jó irányban – az elegancia, továbbá a tisztaság révén a termőhely torzítás nélküli megjelenítése felé, nem pedig holmi divatos, szélsőséges borkészítési stílust (primitív bor) hajszolva. Continue reading “Villányi kedvenc – Rácz Miklós Tamás Cabernet Franc 2017”
Az új címke a generációváltás előszele, az A. Gere már Gere Andreát és ifj. Gere Attilát is jelentheti. Az eredetileg Weninger-Gere Cabernet Franc-ból lekopott a Weninger (noha a bor továbbra is a Weninger-Gere fejléc alatt szerepel a honlapon). A kisebb formaingadozásokkal együtt ez a bor minden évjáratban versenyben van a legjobb magyar CF címért. Continue reading “Gyűjteném – A. Gere Villányi Franc 2016”
Ez mi ez? Tartottunk egy cabernet franc vaktesztet, és az egyik vendégbor ellopta a sót. Annyira vendég volt, hogy a meglepetésért felelős barátom sem tudta felidézni, honnan keveredhetett a pincéjébe. Continue reading “Angolul UFO, magyarul ART – Schieber Quinta Essentia 2012”
Alapvetően szeretem Kiss Gábor borait, de a fenntartás nélküli rajongástól azért messze vagyok. A legtöbb pannon borászhoz hasonlóan, sajnos, az ő neve sem garancia az évjáratokon átívelő minőségre (természetesen, nem az évjárati különbségek kivasalására gondoltam). Ezzel együtt, amikor villányi vöröset kell ajánlanom, az első két név mindig Wassmannéké és Kiss Gáboré. Continue reading “Kis klasszikus – Kiss Gábor Code 2016”
I have always had a soft spot for Gábor Kiss’s reds but it never meant uncritical acceptance. Like with most other Pannonian winemakers the name in itself is no guarantee for year in, year out consistency (and by consistency I don’t mean ironing out vintage differencies). Let’s just say that when I’m looking for a proper Villány wine I always start with Wassmann and Kiss Gábor. Continue reading “Classic cabernet – Kiss Gábor Code 2016”
You must be logged in to post a comment.