Elit szesz – St. Andrea Merengő 2018

Az a jó bloggerkedésben, hogy bármikor hülyét csinálhatunk magunkból, szándékosan vagy véletlenül, mégsem rúgnak ki a munkahelyünkről. Igaz, nincs is munkahelyünk és a hazátlan bitangoknak a kassza sem csenget, így Merengőt akkor isznak, ha Jézuskáéknál jól sült el a brainstorming. Ezzel a zavaros felvezetéssel azt akartam beharangozni, hogy én a 2017-es Merengőt nagyon is szerettem, ezt meg nem nagyon. Akkor most bennem van a hiba vagy bennem van? Continue reading “Elit szesz – St. Andrea Merengő 2018”

Nehéz örökség – St. Andrea Áldás Egri Bikavér 2019

Feltételezem, hogy a 2018-as átütő sikere miatt került ilyen gyorsan piacra a 2019-es. Régebben előszeretettel ostoroztam a magyar borászatokat, hogy a legjobbakból is hiányzik a konzisztencia, aztán megtanultam becsülni azokat a borokat, amelyek az évjáratokkal együtt hullámoznak, és ez kihúzta alólam az igazságosztó sámlit. Így most csak annyit mondhatok, hogy vagy az időjárás vagy a kismillió egyéb változó változása hozta magával, de markáns lett a kontraszt. Aki a 2018-ast szerette, nem biztos, hogy a 2019-esbe is bele fog habarodni. Az előbbinél az édes oldalra lendült ki az inga, ennél a szárazra. Continue reading “Nehéz örökség – St. Andrea Áldás Egri Bikavér 2019”

A kutya ugat, a karaván halad – Kovács Nimród Winery Dixie 2019

A dixieland találkozása a kortárs magyar nemességgel és nyomdaiparral (a címer felirata: Kovács de Bikafalva 2000 Rákóczi)

5-6 évvel ezelőtt indexre tettem a Kovács Nimród-borokat, mert az erjesztett szőlőlevet mindig jobban szerettem a borban pácolt tölgyfánál. Látva azonban a nemzetközi és hazai versenyeken elért sikereket, fokozódott a nyomás, hogy egy mintavétel erejéig feloldjam a bojkottot. Az áttörést végül az hozta meg, hogy a Decanter magyar mellékletében felbukkant az alig 6 eurós Dixie, amit Oz Clarke 93 pontra értékelt. Continue reading “A kutya ugat, a karaván halad – Kovács Nimród Winery Dixie 2019”

Tisztes helytállás – Orsolya Merlot Rozé 2020

Vannak borászatok, amelyekkel szemben bűntudatom van, és könnyű feloldás híján inkább kerülöm őket. Orsolyáék ebbe a kategóriába tartoznak.  Noha a boraik hektikus formaingadozásáért nyilván nem engem terhel felelősség, Tarnóczi Zoltán annyira megnyerő egyéniség, hogy a negatív tapasztalatokról nem volt kedvem írni. Valakitől úgy hallottam, hogy az Orsolya Pince a poklok poklát járta meg, néhány éve a megszűnés határára sodródtak, aztán valahogy visszakapaszkodtak. Bízom benne, hogy most már csak felfelé vezet az út. Continue reading “Tisztes helytállás – Orsolya Merlot Rozé 2020”

Az év vörösbora – St. Andrea Áldás 2018

Magyar vörösbor még soha nem szerepelt a Decanter magazin “Az év borai” listáján (száraz is csak Tokajból (Gizella Barát Hárslevelű és Kikelet Kassai Hárslevelű)). Most az 50 vörös között, valahol a mezőny közepe táján felbukkant a 2018-as St. Andrea Áldás. Amikor először meghallottam a hírt, csak a fejemet csóváltam. Pedig nem blöff. Continue reading “Az év vörösbora – St. Andrea Áldás 2018”

Eger, a legendák, csillagok és szentek földje

Az egri Richard Gere – Kovács J. Nimród (fotó: kovacsnimrod.hu)

Tamlyn Currin Caroline Gilby trónjára tör. Gyors egymásutánban a harmadik cikke jelenik meg magyar borvidékekről és borászatokról. Számomra rejtély, hogy a meglátogatandó pincéket milyen algoritmus sorsolja ki – Somlót pl. egyetlen borászat képviseli: Kolonics Károly, Sopront szintén: a Pfneisl nővéreké, Villányt kettő: Gere Attila és a Heumann-család –, ahhoz azonban nem férhet kétség, hogy szorgosan jegyzetel és nagyvonalúan pontoz. Egerben a szokásosnál nagyobbat merít, igaz, a választás logikája itt is fuzzy: Tóth Ferenc, Kovács Nimród, Ostoros és St. Andrea. Continue reading “Eger, a legendák, csillagok és szentek földje”

Szorongó-borongó – St. Andrea Merengő 2016

Egert az ág is húzza. Nekem legalábbis úgy tűnik, hogy szinte leestek a térképről. Nem ismerek senkit, aki az előző évtizedben nagy névnek számító Gál Tibor, Thummerer Vilmos, Vincze Béla, az Orsolya Pince vagy Pók Tamás borait ma is inná. A nagy felforgató, Bukolyi „Gróf Buttler” László kiesett a képből, és vele talán elenyészett az a felhajtó erő is, ami mindenkit magasabb fordulatszámra kényszerített. Aztán ott van a pincedoh-mizéria, amiből nem könnyű kimászni. Continue reading “Szorongó-borongó – St. Andrea Merengő 2016”