Hogy kerül a csizma a borospohárba?  

Nem alapkőzet, hanem baktériumkolónia tesz csuda dolgokat. A jövő Szepsy Istvánjai már nem kőzetmintákkal fognak zsonglőrködni, hanem a szőlőgyökereket körbehálózó gombafonalak holografikus kivetítésével nyűgözik le a hallgatóságot. Vagy a kalandozó élesztőtörzsek hódításainak 3D-s animációjával. Éppen egy éve annak, hogy “Organominera” nevű olvasónk nagyhatású esszében foglalta össze az érveket, amelyek amellett szólnak, hogy a borokban tükröződő “terroir” nem annyira a kőzetréteg, mint inkább gombahálózat és mikrobaközösség. Most elkészült a folytatás, a hangsúly ezúttal az élesztőtörzsekre került. Continue reading “Hogy kerül a csizma a borospohárba?  “

Napszámost emberszámba

Jono Le Feuvre

A világjárvány talán egyetlen más ország borágazatában sem végzett olyan tarvágást, mint Dél-Afrikáéban. Húsz hétig teljes alkoholstop volt, öt héten át exporttilalom, sőt, rövid időre a szüretet és a pincemunkát is betiltották. Az ágazat kiesett jövedelmét 500 millió dollárra becsülik, tízezrek veszítették el az állásukat, hozzávetőleg 80 borászat és 350 szőlőtermelő került a csőd szélére. A felhalmozódott készletek miatt a 2021-es évjárat befogadására egyszerűen nem volt kapacitás, így az jórészt a csatornákban végezte. Continue reading “Napszámost emberszámba”

Tudom, mitől fáj a fejed

Matt Thomson és Sophie Parker-Thomson. (Fotó: https://www.therealreview.com)

Mit szólna a nyájas olvasó, ha azt állítanám, hogy aki somlói juhfarkot iszik, annak garantáltan lánygyereke fog születni? És mit szólna, ha azt állítanám, hogy minél több a kén borban, annál kisebb az esély, hogy megfájduljon tőle a feje? Az egyik állítás persze csak vicc és az ellenkezőjét sem vesszük komolyan. A másik viszont nem vicc, mégis az ellenkezőjét vesszük komolyan. Continue reading “Tudom, mitől fáj a fejed”

Lehet egy bor erkölcstelenül drága?

Szepsy István és a szuperaszúk (fotó: https://www.facebook.com/photo?fbid=10217074710760071&set=gm.406515730384591)

Valószínűleg nemcsak nekem szúrt szemet, hogy Szepsy István 180000 forintos aszúval jelent meg a piacon. Tekintettel arra, hogy a borászlegenda súlyos eladási gondokkal küzd – a 2018-as évjárat beragadása miatt pl. az 2019-es évjárat száraznak szánt borait lepároltatta -, a parcellaválogatott aszúk árazása nemcsak szemet szúr, hanem szöget is üt a fejbe. És ha ehhez hozzávesszük Tálos Attila közelmúltban adott interjújának azt a kitételét, hogy a Bortársaság évente kb. 300 palackot ad el a 30000 forintnál drágább borokból, akkor be kell ismernem, hogy teljesen elveszítettem a fonalat. Ez valami agyafúrt üzleti mesterfogás? Ha nem fogy, adjuk drágábban? Készletsöprés szenzációs árakkal? Continue reading “Lehet egy bor erkölcstelenül drága?”

Stayin’ alive, avagy a hosszú élet titka – retroszerda

Bee Gees (fotó: http://lluviafm.com/)

A borírók legalaposabbika, David Schildknecht azt állítja, hogy a tudomány jelenlegi állása szerint a borok eltarthatóságának nincs azonosítható oka. Más megfogalmazásban: a sok vélt ok közül egyik sem perdöntő és egyik sem kellően megalapozott – nincs tehát olyan jellemzője egy fiatal bornak, ami alapján megmondhatnánk, hogy hosszú életű lesz. Continue reading “Stayin’ alive, avagy a hosszú élet titka – retroszerda”

A pontozás marhaság – posztmentés

Robert Joseph (fotó: www.fenavin.com)

2013 nyarán leporoltak egy akkor már ötéves kutatást, amelynek az volt a konklúziója, hogy a borértés nem tudomány, az ún. szakértők össze-vissza pontoznak, és orruknál fogva vezetik azokat, akik hisznek bennük. Akik mindig is sejtették, hogy a borbírálat úri huncutság, kézről-kézre adták a „megcáfolhatatlan cáfolatot” közlő cikket, és indiántáncot jártak a borsznob lángoló szalmabábuja körül. Continue reading “A pontozás marhaság – posztmentés”